66261. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés vasúti vonalszakaszrelaisekhez

mindkettő ereje, a (2) és (3) mágnesek vonzóerejével szemben, a nyugalmi helyzétben fogva tart. E helyzetben a kapcsoló emelő gyanánt kiképezett (1) fegyverzet egy (7) áramforrást egv (8) kontaktussal kőt össze. Ha a (2) és (3) mágnesek vonzóereje túlsúlyra lép, a (7) telep a (9) kontaktushoz kapcsolódik. Ezen tisztán mágneses relaisn kívül, melyet ismert módon az áthaladó vonat által előidézett mágnesmezőváltozás működtet, még egy tisztán elektromos (17) relais van, egy (16) vezeték útján, a (18) elszigetelt sinnel és egy (15) vezeték, valamint egy (14) ellenállás útján a (71) áramfori'ással összekötve. Ezen (17) relais, melyen a nyugalmi helyzetben áram folyik keresztül, ezen állapotban egy (10) kontaktust tart zárva, egy (11) kontaktust pedig nyitva. E két kontaktus egyrészt a (8) és (9) kontaktusokhoz, másrészt két, az (S) jelzőkartól vagy vágányűtemelőtől fflggő (12) és (13) kontaktushoz vezet, melyek valamelyik váüányút beállításakor, illetőiig az (S) jelzőkarnak a szabad állásba (balfelé) való átfektetésekor záródnak. A (12) kontaktussal másrészt egy jelzés'ölszabadító berendezés [(19) jelzőszarnykapcsoló], a (13) kontaktussal pedig egy további (20) segédmágnes van összekötve, mely fegyverzetének meghúzásakor egy (21) és (22) kontaktust zár és egy (23) kontaktust nyit. A (21) kontaktus a (21) tulajdonkcpeni fölszabadító mágnes áramkörében fekszik. Ezen (24) mágnes vagy egy vágányutat, vagy, mint a rajzon látható, egy blokkbillentyűt szabadít föl. A rajzolt elrendezésnél mindkét (2, 3) és (17) relais, tehát úgy a mágneses, mint az elektromos relais, mozgásait illetőleg, teljesen független a másiktól. Ha az (S) jelzőkart a szabad állásba hozzuk (balfelé állítjuk), a jelzéskapcsoló áram jön ezen úton létre: (E) föld, (7, 4, 1, 8, 10, 23, 12, 19) föld. A vonat első tengelyének a (18) sinre érkezésekor a (17) relais árammentes lesz, fegyverzete tehát leesik, zárja a (11) kontaktust és nyitja a (10) kontatust. Ezáltal megszakad a föntemlíteü jelzéskapcsoló áram és a jelzés (19)-nél tilosra áll be. Most, ismert módon, a (2) és (3) mágnesek, mágnesmezejük erősbödésével az (1) fegyverzetet meghúzzák. Ezáltal ezen áramkör záródik: (E) föld, (7, 4, 1, 9,11, 13, 20) föld és a (20) segédmágnes gerjed, mely most zárja két (21) és (22) kontaktusát és megszakítja a (23) kontaktust. A vonat elhaladása után és mihelyt a vonat utolsó tengelye is elhagyta a (18) elszigetelt sint, a (2, 3) és a (17) relaisk ismét kezdeti állásukba térnek vissza és ezen fölszabadító áramkört zárják: (E) föld, (7, 4, 1, 8, 10, 25, 21. 24) fold. Az ezt köveiő blokkoláskor a (20) segédmágnes áramköre (26)-nál megszakad és az (S) jelzőkar visszaállítása után valamennyi kontaktus ismét a rajzolt nyugalmi helyzetbe jut. A most ismertetett működési módból látható, hogy az (1) fegyverzetnek vagy a (17) elektromos relais fegyverzetének véletlen elmozgása külön-külön nem idézhet elő fölszabadítást. Ellenben az ilyen szabálytalanság rögtön észrevehetővé válik, inert vagy (8) nál, va^y (10)-nel a jelzéskapcsoló áramkör ez esetben meg van szakítva. A relais hibás beállítása tehát idejekorán jeleztclik, mielőtt még beállhatna a baleset. Ha gyöngébb lesz idővel az (5) rúgó, hogysem legyőzhetné a nyugalmi helyzetben a (2) és (3) mágnesek vonzóerejét jelző áramkör nem jöhet létre; de még akkor is, ha e hiba megvan, a (17) elektromos relaisnek utólagosan beálló helyes működése dacára sem következtetik be a blokkbillentyű, vagy a vágányúlemelő fölszabadítása, mert ezen fölszabadító áramkör is a (8) kontaktuson van átvezetve. Az (1) mágnesfegyverzet eszerint okvetlenül kénytelen két előírl mozgását elvegezni. A 2. ábra egyszerűsbített foganatosítási példát mutat, mélynél a (7) áramforrással összekötött (36) vágányút- vagy jelzőkai kontaktus és a (2, 3) mágneses relais (1) fegyverzetének (4) forgási pontja közt, egy (30) elektromos munkaáramrelais van