66203. lajstromszámú szabadalom • Térdcsuklóz závárzat helytálló csővel bíró önműködően tölthető fegyverek számára

— 2 — hengeres fölület fölött elforog. A csukló és a závárzatfej közötti (e) forgáspont (1. ábra) a csőben lévő töltényfenék fölött van. A závárzatfej a csőfurathoz képest központosán fekvő (v3) furattal bír, melyen a mellső csuklórésznek hengeralakú (s6) kiugrása át nyúlik. A kiugrásnak homlokfölülete csukott závárzat esetén (1. ábra), szilárdan a töltény fenekére támaszkodik. A kiugrás ilyképen a lövésnél a töltény fenéknyomását fölfogja és közvetlenül, tehát a závárzatfej elkerülésével a závárzatcsuklóra viszi át. Minthogy a csuklónak (c) forgáspontja az (s6) kiugrás fölött, tehát a töltényfenékre támaszkodó homlokfölületéhez képest központkívülien fekszik, így tehát az (s) csukló a lövésnél a gáznyomás által a (c) forgáspont körül kis darabbal fölfelé kilendíttetik, (1. ábra pontvonalazott vonalak) és a závárzat az ilyképen reá átvitt mozgási munka által később önműködőlég nyittatik. A mellső csuklón lévő homlokfölület átmérője kisebbre készül, mint a töltényfenéké. Ez utóbbi a lövésnél a töltényhüvely rövid visszacsuszamlása után a závárzatfejnek (v4) ütközői által fogatik meg, melyek összeállított závárzatnál kis darabbal a závárzatfej homlokfölülete mögött hátrább állnak. A 4—9. ábrákon másik foganatosítási alak van föltüntetve. Hogy a térdcsuklónak a töltényfenék nyomása által való önműködő föllengetésénél, a csuklótörési pont egyenlő emelkedése mellett, a töltényhüvelyt a térdcsukló által hosszabb ideig támasszuk meg, mintáz első foganatosítási alaknál, itt a hátsó csuklórészen két vagy több forgási tengely egymás fölött van elrendezve, melyek a nyitásnál sorjában a závárzathüvelyre támaszkodnak. A hengeresen alakított támasztófölületek a találmány szerint nem egymás alatt, hanem egymás mellett olyképen vannak elrendezve, hogy a závárzafccsukló állandóan a závárzathüvelynek aránylag nagy támasztófölületére, támaszkodik. A hordfölületek ennek folytán tartós tüzelésnél nem hajlíttatnak vissza, miként az csakis a csuklón és závárzathüvelyen való egyetlen összefüggő görbevonalú támasztófölület alkalmazásánál előfordulna mert ez esetben az összes hordfölületeknek csak csekély része fekszik egymásra a závárzat nyitásánál. Az új závárzatnál természetszerűen a térdcsuklónak az eddiginél valamivel több szabad játékkal kell a hátsó (d) csuklócsapra illesztve lennie, hogy ilyképen a hátsó csuklórész a csukásnál fölső forgási tengelyével kissé előre lenghessen, mihelyt az alsó tengely a závárzathüvelyre támaszkodik. Hogy a kilőtt töltényhüvelynek a závárzat önműködő nyitásánál való ilyképen előidézett elkésett lazulását elkerüljük, a mellső csuklórész föllengésének első része közben, mellső forgási pontja fölött fekvő kiugrás segélyével, a závárzathüvelynek helytálló ütközőjébe ütközik. A csuklóréáz ilyképen térdemelőszerűen hat a töltényvonót viselő szervre és egyúttal a töltényágyban beszorított töltényhüvelyeket is megbízható módon lazítja. Gépfegyvereknél a závárzatnak hosszabb használat után bekövetkező ereszkedése az újítás szerint azáltal küszöböltetik ki, hogy a csuklócsap a törési ponton központkívülen van kiképezve. A csapnak forgatása által azután magasabban fekvő oldala előre hozható és a térdcsukló megfelelően meghosszabbítható. A mellső oldalán tömör és két vezetőléccel biró závárzatfej helyett, itt két különválasztott vezetéklemezt alkalmazunk a závárzatcsuklónak hosszanti vezetésére, melyek a töltény vonó által a závárzatnak hüvelyből való kivétele alkalmával a térdcsuklóban megtartatnak. Ezen kiképezés mellett a mellső csuklórész a csőig gyengítetlenül képezhető ki, miáltal a závárzat lényegesen szilárdabban képeztetik ki, mint az első foganatosítási alaknál. A rajzokon a 4. és 5. ábrák egy fegyver térdcsuklózávárzatán át vett hosszmetszeteket tüntetnek föl, melyen a závárzatrészek nézetében láthatók, zárt és nyitott helyzetben. A 6. ábra a 4. ábra 1—2 vonala szerinti keresztmetszet, a 7. ábra a vezetéklemezt és a