66203. lajstromszámú szabadalom • Térdcsuklóz závárzat helytálló csővel bíró önműködően tölthető fegyverek számára

— 3 — 8. ábra a töltényvonót tünteti föl több nézetben. A (h) zárvázathüvely itt is mereven van a esővel összecsavarva, az (s és g) csuklórészek a törési ponton a (b) csap által, és a závárzathüvellyel pedig a (d) szárnytengely útján vannak összekötve. A (g) rész itt a hátsó végén még középső (gl) forgási csappal van ellátva. Ez hátul Íg3) hengerfölületet képez, melynek tengelye (l)-nél van. Csukott závárzat esetén ez a fölület a (h) závárzathüvelynek ugyanolyan sugár szerint görbített (h3) kimaratására támaszkodik (4. és 5. ábra), míg a (g) résznek két oldalsó (g2) forgási csapja, melyek tengelye II-nél van kb. 0.3 m/'m-e! állanak el a závárzathiivelyben lévő (h4) támasztófölületeiktől. Ha most az (s) csuklórész, melynek mellső íorgási tengelye (c)-nél van (4. ábra), lövésnél a töltény fenéknyomása által az első foganatosítási alaknál lévő módon fölfelé lendíttetik, úgy a hátsó (g) rész ellőbb az (1) tengely körül elforog, míg a térdcsuklónak (1) törési pontja (2) felé lengett. Ennél a mozgásnál a hátsó (g) résznek két (g2) forgási csapja annyira halad hátrafelé, hogy a hátsó (h4) támasztó fölületekre fekszenek. A csukló törési pontnak a teljes njitásig való továbbmozgásánál (5. ábra), ennek folytán a hátsó (g) rész a (II) tengely körül elforog, amennyiben annak (gl) forgási csapja a (hS) csapágyból kifelé a mellső irányba leng. Csukott závárzat esetén az (1) törlési pont az (I) tengelyhez képest kb. holtpontban fekszik. Ennek folytán a mellső csuklórészben levő (s4) homlokfölület a (2) pontig való föllengetésnél kissé hátrahalad. ; Mihelyt a mellső csuklórész a két ponton | Túl haladt, a hátsó csuklórész a továbbiéngésnél az (s4) homlokfölületaek fölső olda- j lát annyival tolja előre, amennyit az a szögel fordulásnál fogva visszafelé haladt volna, minthogy a térdcsuklónak holtpontja a (II) tengelyre nézve csak (3)-náI van. Az (s4) homlokfölület csakis ezen a ponton túl haladása uAán halad viasza a töltényfenék felől. Ekkor azonban a lövedék a csövet már el is hagyta. A 4. ábrán a két (I és II) tengelynek a csuklótörési ponttal való játéka a második (3) holtponti állásig pontvonalazott vonalakkal van jellezve. A mellső (a) résznek (s4) homlokfölülete fölül kissé le van rézsutolva oly célból, hogy ennek a fölületuek a töltényfenéken való beszorulását meggátoljuk, midőn a térdcsuklónak törési pontja (2)-ből (3) felé leng. Röviddel azután, hogy a térdcsukló a második (3) holtponton a nyitásnál túlhaladt, a mellső csuklórésznek (s3) kiugrása a závárzathüvelynek (h2) toldatával kapcsolódik (4., 5. ábrák). A csukló azután a továbblengésnél elől egy pillanatra az (s3) kiugrás körül forog el, mimellett az térdemelőszerüen hat a (w) vezetéklemezekre és az azokba függesztett (a) töltény vonóra úgy, hogy a csőben lévő töltényhüvely erősen lazíttatik. A závárzathüvelynek (hl) hosszhornyaiban csúszó két (w) vezetéklemez belső oldalaikon köralakú (vl) hornyokkal van ellátva (7. ábra), melyekkel csukott závárzat esetén a mellső csuklórész két egyenlően alakított (s7) oldalléce kapcsolódik, miáltal az a lemezekkel forgathatóan köttetik össze. A lemezek alul kiugró (w2) bordákat viselnek, melyek a zárási helyzetben a mellső csuklórészen kissé túlnyúlnak (4—6. ábra) és a mindenkori legfölső tártölténynek a térdcsuklótól való visszatartására szolgálnak. Elől mindegyik lemez (w3) csapággyal van ellátva (7. ábra), mely az (a) töltényvonó megerősítésére szolgál. Ez utóbbi a részeknek a závárzathüvelybe való behelyezése előtt először is két (aí) oldalbordájával (5—8. ábra) elölről az (a) csuklórésszel már összekötött vezetéklemezekre tolatik rá. Ezután a töltényvonó (a2) tartószemölcsei a lemezeknek megfelelő csapágyaiba való leesappantás által bekapcsoltatnak (8. ábra). Az (f) töltényvonórúgó (4—6. ábra), mely a mellső csuklórésznek hosszanti nyílásába illeszkedik, a töltényvonót állandóan rugalmasan lefelé szorítja és azt egyúttal a vezetéklemezekről való lecsúszás ellen biztosítja. Ezek azután a csuk-