66147. lajstromszámú szabadalom • Rugalmas kerék
csönős mozgékonyságát nem csökkenti, ellenben a por behatolását és az olaj kiszivárgását föltétlen biztossággal megakadályozza. A kerék külső oldalán ugyanezen célból egy sárgarézből vagy efféléből sajtolt, vékony (12) födőtányér van elrendezve, mely a (4) tárcsán túlér és külső szélével a (7) tárcsához van szorosan erősítve. Mint már említve volt, az 1. ábra szerinti kivitelnél a tulajdonképeni rúgózás rugalmas küllők segélyével van elérve, melyek azonban a találmány szerint olyan kiképzéssel bírnak, hogy a futókoszorú rendes terhelésnél mindig pontosan koncentrikus helyzetbe áll be az agyhoz képest. Hogy ez elérhető legyen, a (13) rugók úgy vannak két sugárirányban eltolható (14) és (15) ellenfal között elrendezve és ez utóbbiak úgy feküsznek egyfelől a (16, 17) másfelől a (18, 19) ütközőkhöz, hogy rendes terhelésnél a küllők állandó hosszúságra állnak be, míg növekedő terhelésnél, például lökéseknél a fölső küllők meghosszabbodhatnak, az alsók pedig megrövidülhetnek, mimellett azonban az összes rugók nyomásra vétetnek Igénybe. Az egyes küllők kivitele és főként az ütközők kiképczése és vezetése különböző lehet. Az 1. ábra alsó és fölső felén két különböző küllő van föltüntetve, amelyek azonban ugyanazon elv alapján vannak szerkesztve. Az 1. ábra alsó felén föltüntetelt kivitelnél minden küllő a (22) csap körül lengő (21) perselybe csavarolt középső (20) rúdból és két szélső (23) rúdból áll mely utóbbiak a (24) csap körül elforgatható, kengyelalakú (25) csuklóban vannak csavarolva. A két (14, 15) ellenfal a (20, 23) rudakon vezettetik s a (13) rúgó közöttük van elrendezve. Rendes terhelésnél az összes részek az 1. ábra alsó felén látható helyzetet foglalják el, amelyben a küllő a rúgó megfeszítése mellett állandó, meghatározott hosszra áll be. Ha ellenben a kerék terhelése, például lökések stb. esetén rendellenes lesz, akkor a fölső küllők meghosszabodhatnak, az alsók pedig megrövidülhetnek, mimellett azonban a rugók mindkét esetben összenyomódnak, illetve nyomásra vétetnek igénybe. Ez igen fontos, mivel tudvalevőleg a húzásra, vagy fölváltva nyomásra és húzásra igénybe vett rugók könnyen elszakadnak. Az 1. ábra fölső felén feltüntetett kivitelnél a (14, 15) ellenfalak, hüvelyek vagy perselyek alakjában vannak kiképezve, azonban a szerkezet lényegileg megegyezik a föntivel s a (14, 15) ellenfalak ennél a kivi lelnél is egyfelől a (16, 17), másfelől pedig a (18, 19) ütközőkhöz feküsznek oly módon, hogy a küllőhossz rendes terhelésnél állandó marad, ellenben nagyobb terhelésnél; például lökéseknél a lölső küllők megnyúlhatnak, az alsók pedig megfelelően megrövidülhetnek. Az 1. ábra fölső felén látható kivitelnek továbbá az az előnye van, hogy a külső (14) hüvelyek a küllőt bizonyos mértékben beburkolják s ezáltal a por behatolását többé kevésbbé megakadályozzák. A 2. ábrán föltüntetett kivitelnél a rugalmas küllők helyett egy (26) légtömlő van az agy körül elrendezve oly módon, hogy tulajdonképeni rugalmas szerkezet gyanánt e tömlő szolgál. E célból a légtömlő az agy körül koncentrikusan elhelyezett (27) gyűrűn nyugszik s belső kerületén két összecsavarolt (28) gyűrűtárcsa közé van fogva. A légtömlő külső kerületébe kis (29) fiber-, fém- vagy hasonló tuskók vannak vulkanizálva (lásd 3. és 4. ábrát is), melyek a (30) ellengyűrű körülfutó hornyába feküsznek. A (29) tuskók azért fontosak, mert a külső kerékrésznek a belső részhez képest való excentrikus eltolódásai alkalmával a (26) légtömlő a külső pontokon a (30) ellengyűrűn többé kevésbbé eltolódik és a (29) tuskók ez esetben nem csak a légtömlő megsérülését akadályozzák meg, hanem a másként elkerülhetetlen hőfejlődést is a minimumra csökkentik. A (30) ellengyűrű a külső (31) tárcsával és a
