65851. lajstromszámú szabadalom • Berendezés váltakozó áramnak egyenárammá és egyenáramnak váltakozó árammá való átalakítására
válik és ezen átalakító használatát lehetetlenné teszi, ha nem gondoskodunk oly eszközökről, melyek a szikraképződést megszüntetik, vagy legalább is annyira csökkentik, hogy elhanyagolható. Ezen célra már többféle eszközt javasoltak. A találmány értelmében a szikraképződést azáltal kerüljük el, hogy a váltakozó áramú áramkörnek és az egyenáramú áramkörnek együttműködő oldalai közé kacapitást tartalmazó áramkört iktatunk be akkor, ha ezek az áramkörök megszakittatnak. Más szóval: a váltakozó áramkör és az egyenáramkör együttműködő pólusai között a megszakítási helyen ezen áramkörökkel párhuzamosan kondenzátort iktatunk be akkor, mikor a kommutátort forgatjuk. A berendezésnek kondenzátor alkalmazásával való kiviteli alakját az 1. ábra tünteti föl. A (16) kondenzátor vezetően van a (9a) kefével összekötve és az áramot tovább vezető kefe a (4a) gyűrűn fekszik föl. Ha az áram az (1) kommutátor forgása által megszakíitatik, azon külön áram, mely a szikraképződést létrehozná, a (16) kondenzátorba folyik, ahol fölhalmoztatik és akkor, mikor a szegmens az áramkört ismét zárja, a vezetékbe visszavezettetik. Hasonló (17) kondenzátor van a (4b) gyűrűn csúszó (9) kefével is összekötve, mely kondenzátor a (9) keféből a (4b) gyűrűre folyó áramra ugyanoly módon hat, mint azt a (16) kondenzátorra vonatkozólag előzőleg leírtuk. Ha fordítva a (9a) kefék oly szegmensekre támaszkodnak, melyek a (4b) gyűrűvel vannak összekötve, a (9) kefék pedig óly szegmensekre, melyek a (4a) gyűrűkkel állanak kapcsolatban, az illető kefék és gyűrűk nem volnának egymással a kondenzátoron át közvetlenül összekötve. Ezért szükséges oly összeköttetést létesíteni, mely az áramot fölveszi akkor, mikor az áramkörök ezen helyzetben megszakittatnak. Ezt akkor érjük el, ha a (9a) és (9) kefék alkalmas eszközök útján vannak egymással összekötve, melyek fölveszik a?t az áramot, mely az áram megszakításának pillanatában az egymással az imént leírt viszonyban álló szegmensek és kefék között létesül. Erre a célra alkalmas kapacitású (18) kondenzátort lehet a (12, 13) vezetékbe a kommutátorral párhuzamosan beiktatni. Ez a kondenzátor nem mindig szükséges, pl. akkor nem, ha a (12—13) vezetéknek elegendő indukciója van. Előnyösebb azonban a v{18) kondenzátort úgy, amint azt az 1. ábrán látjuk, a két vezeték közé bekapcsolni. A kondenzátoroknak a találmány szerinti elrendezése, mellyel a kitűzött célt elérjük, abban áll, hogy a kondenzátorokat a váltakozó áramkör és az egyenáramú áramkör együttműködő pólusai között a megszakításokkal párhuzamosan hatásos ; és gyakorlati módon beiktatjuk. Az alkalmazott kondenzátorelrendezés abban áll, hogy a kondenzátorokat sorba kapcsolva csoportosítjuk. Előnyösen négy, parallelogramm alakban elhelyezett kondenzátort kapcsolunk egymással össze; a kondenzátorok (25, 26, 27) és (28)-al vannak jelölve (5. ábra). Még megjegyezzük, hogy a négy kondenzátor csak a kapacitást jelzi, mivel az egyik kondenzátor helyett többet is lehet alkalmazni, a mi előnyösebb is, mivel bizonyos körülmények között szükségessé válhat az egyik kondenzátor kapacitását megváltoztatni. Ezen kondenzátorcsoport két pontjához egyenáramforrás csatlakozik, a csatlakozások között pedig a csoport két másik, egymással szemben fekvő pontjához a váltakozó áramú vezeték csatlakozik. A rajzon föltüntetett példán a (29) és (30) vezetékek a (9) és (9a) kefékkel vannak összekötve, míg a (31) és (32) vezetékek a (14) és (15) vezetékekhez vezetnek. Természetes, hogy a (12) és (13) vezetékek egyenáramot vezethetnek, mely váltakozó árammá alakítandó át, vagy pedig váltakozó áramot, melyet egyenárammá kell átalakítani. Mint említetlük, a váltakozó áramú áramkörhöz és az egyenáramú áramkörhöz csatlakoztatott kondenzátorok bizo-