65851. lajstromszámú szabadalom • Berendezés váltakozó áramnak egyenárammá és egyenáramnak váltakozó árammá való átalakítására

— 5 — nyos kapacitáshatásokat gyakorolnak azon I áramkörre, melyben az átalakított áram folyik, vagyis ha váltakozó áramot egyen­árammá alakítunk át, akkor az egyen­áramban létesített áramlökések nem lesz­nek oly hevesek, minthogy a kondenzá­tornak az a hatása, hogy az áramlökése­ket bizonyos fokig fölveszi. Azt találtuk továbbá, hogy az így kapcsolt kondenzá­torok az egyenárammá átalakítandó válta­kozó áram esetleges fáziseltolódásait ki­egyenlítik úgy, hogy az egyenárammá át­alakítandó váltakozó áram feszültsége és erőssége a zérus pontot abban a pilla­natban éri el, mikor a váltakozó áram és a létesített egyenáram között a meg­szakítás beáll. A kondenzátorok kapacitáshatása né­mely esetben egy további kondenzátor alkalmazásával fokozható, mely konden­zátor diagonálisan van elhelyezve a kon­deuzátorsorozatnak egymással szemben álló pontjai között és pedig ugyanazon pontok között, melyekkez az egyenáramú áramkörrel összekötött vezeték csatlako­zik. Ez a segédkondenzátor az 5. ábrán (33)-al van jelölve. A kondenzátor alakját és annak a kommutátor szegmenseihez való viszo­nyát a rajz 5. ábrája kapcsán ismertet­jük. Tegyük föl, hogy egyrészt a (19, 20) és (21) szegmensek és másrészt a (22, 23) és (24) szegmensek vannak egymással összekötve és hogy az első csoport a (4a) gyűrűvel, a második csoport pedig a (4b) gyűrűvel áll összeköttetésben Természetes, hogy a szegmensek imént említett csoportosítása a kommutátor összes szegmenseire vonatkozik. J la föltesszük, hogy a (9a) és (9) kefék a (19), ill. (23) szegmenseken fekszenek föl és az áramkört a (12) és (13) vezetéke­ken át egyenárammá átalakítandó válta­kozó áramban vezetjük be és hogy to­vábbá egy bizonyos pillanatban a (9a) kefébe pozitív, a (9) kefébe pedig negatív áramot vezetünk, akkor az áram útja az lesz, hogy az áram a (13) vezetékből a <9a) kefén át a (4a) gyűrűhöz folyik, a (12) vezetékből pedig a (9) kefén és a (23) szegmensen át a (4b) gyűrűhöz, mimellett a (4a) és (4b) gyűrűk — mint látjuk — a (15) és (14) vezetékekkel vannak össze­kötve. Ha a szegmensek a kefék alatt lova­mozognak úgy, hogy a szigetelt (34) és (35) közbenső részekre jutnak, akkor a (13) vezetéken átfolyó áram a (30) veze­téken, a (27) kondenzátoron és a (31) 1 vezetéken át a (4a) gyűrűhöz, vagy a (15) vezetékhez vagy egyenáramú vezetékhez folyik, míg a (9) kefe és a (4b) gyűrű kö­zött az áram a (29) vezetéken, a (25) kondenzátoron és a (32) vezetéken át a (4b) gvűrűhöz és az egyenáramú áram­kör (14) vezetékéhez folyik. Mint azt már föntebb leírtuk, a követ­kező időszakaszban a (13) és (12) vezeté­kek polaritása megfordított és ezen vál­tozással egyidejűleg a (23) szegmens a (9a) kefe alatt, a (20) szegmens pedig a (9) kefe alatt mozog el. A világosabb föltnntetés és ismertetés kedvéért a (9a) és (9) kefék a rajzon érintkeznek a (24) és (21) szegmensek­kel, nyilvánvalóan azonban a kapcsolás ugyanaz, mint mikor a (9a) és (9) kefék a (23) és (20) szegmenseken fölfekszenek. Mint azt föntebb leírtuk, az áram ily kö­rülmények között is a (14) és (15) veze­tékekben egyenáram marad és a (9a) kefe vezetően van összekötve a (4b) gyűrűvel, a (9) kefe pedig a (4a) gyűrűvel. Ha a kefék az áram megszakítása ide­jén a szigetelt közbenső részekre talál­nak, akkor a (12) vezetéken átfolyó pozi­tív áram a (29) vezetéken, a (25) konden­zátoron és a (32) vezetéken át a (4b) gyűrűbe folyik, a negatív áram pedig, mely a (13) vezetéken folyik keresztül, a (30) vezetéken, a (27) kondenzátoron és a (31) vezetéken át a (4a) gyűrűhöz áramlik. Minthogy a folyamatok körfolyamat­ban ismétlődnek, a kondenzátoráramkö­rök is a fönt leírt módon mindig újból képződnek. Ebből láthatjuk, hogy a válta­kozó áramú áramforrás és az egyenáramú

Next

/
Oldalképek
Tartalom