65851. lajstromszámú szabadalom • Berendezés váltakozó áramnak egyenárammá és egyenáramnak váltakozó árammá való átalakítására

— 5 — nyos kapacitáshatásokat gyakorolnak azon I áramkörre, melyben az átalakított áram folyik, vagyis ha váltakozó áramot egyenárammá alakítunk át, akkor az egyenáramban létesített áramlökések nem lesznek oly hevesek, minthogy a kondenzátornak az a hatása, hogy az áramlökéseket bizonyos fokig fölveszi. Azt találtuk továbbá, hogy az így kapcsolt kondenzátorok az egyenárammá átalakítandó váltakozó áram esetleges fáziseltolódásait kiegyenlítik úgy, hogy az egyenárammá átalakítandó váltakozó áram feszültsége és erőssége a zérus pontot abban a pillanatban éri el, mikor a váltakozó áram és a létesített egyenáram között a megszakítás beáll. A kondenzátorok kapacitáshatása némely esetben egy további kondenzátor alkalmazásával fokozható, mely kondenzátor diagonálisan van elhelyezve a kondeuzátorsorozatnak egymással szemben álló pontjai között és pedig ugyanazon pontok között, melyekkez az egyenáramú áramkörrel összekötött vezeték csatlakozik. Ez a segédkondenzátor az 5. ábrán (33)-al van jelölve. A kondenzátor alakját és annak a kommutátor szegmenseihez való viszonyát a rajz 5. ábrája kapcsán ismertetjük. Tegyük föl, hogy egyrészt a (19, 20) és (21) szegmensek és másrészt a (22, 23) és (24) szegmensek vannak egymással összekötve és hogy az első csoport a (4a) gyűrűvel, a második csoport pedig a (4b) gyűrűvel áll összeköttetésben Természetes, hogy a szegmensek imént említett csoportosítása a kommutátor összes szegmenseire vonatkozik. J la föltesszük, hogy a (9a) és (9) kefék a (19), ill. (23) szegmenseken fekszenek föl és az áramkört a (12) és (13) vezetékeken át egyenárammá átalakítandó váltakozó áramban vezetjük be és hogy továbbá egy bizonyos pillanatban a (9a) kefébe pozitív, a (9) kefébe pedig negatív áramot vezetünk, akkor az áram útja az lesz, hogy az áram a (13) vezetékből a <9a) kefén át a (4a) gyűrűhöz folyik, a (12) vezetékből pedig a (9) kefén és a (23) szegmensen át a (4b) gyűrűhöz, mimellett a (4a) és (4b) gyűrűk — mint látjuk — a (15) és (14) vezetékekkel vannak összekötve. Ha a szegmensek a kefék alatt lovamozognak úgy, hogy a szigetelt (34) és (35) közbenső részekre jutnak, akkor a (13) vezetéken átfolyó áram a (30) vezetéken, a (27) kondenzátoron és a (31) 1 vezetéken át a (4a) gyűrűhöz, vagy a (15) vezetékhez vagy egyenáramú vezetékhez folyik, míg a (9) kefe és a (4b) gyűrű között az áram a (29) vezetéken, a (25) kondenzátoron és a (32) vezetéken át a (4b) gvűrűhöz és az egyenáramú áramkör (14) vezetékéhez folyik. Mint azt már föntebb leírtuk, a következő időszakaszban a (13) és (12) vezetékek polaritása megfordított és ezen változással egyidejűleg a (23) szegmens a (9a) kefe alatt, a (20) szegmens pedig a (9) kefe alatt mozog el. A világosabb föltnntetés és ismertetés kedvéért a (9a) és (9) kefék a rajzon érintkeznek a (24) és (21) szegmensekkel, nyilvánvalóan azonban a kapcsolás ugyanaz, mint mikor a (9a) és (9) kefék a (23) és (20) szegmenseken fölfekszenek. Mint azt föntebb leírtuk, az áram ily körülmények között is a (14) és (15) vezetékekben egyenáram marad és a (9a) kefe vezetően van összekötve a (4b) gyűrűvel, a (9) kefe pedig a (4a) gyűrűvel. Ha a kefék az áram megszakítása idején a szigetelt közbenső részekre találnak, akkor a (12) vezetéken átfolyó pozitív áram a (29) vezetéken, a (25) kondenzátoron és a (32) vezetéken át a (4b) gyűrűbe folyik, a negatív áram pedig, mely a (13) vezetéken folyik keresztül, a (30) vezetéken, a (27) kondenzátoron és a (31) vezetéken át a (4a) gyűrűhöz áramlik. Minthogy a folyamatok körfolyamatban ismétlődnek, a kondenzátoráramkörök is a fönt leírt módon mindig újból képződnek. Ebből láthatjuk, hogy a váltakozó áramú áramforrás és az egyenáramú