65421. lajstromszámú szabadalom • Mótoros eke

_ 2 — 6. ábra egy horgonycsúcson és vezetőpályáján át vett metszetben a kétoldalt hajtott horgonykocsi hajtóláncainak teljes lefödését mutatja, a 7. ábra a villaalakban kiképezett horgonycsúcs láncburkolatának metszete egyszerű lánchaj lássál, a 8. ábra a levélakú horgonycsúcs metszete kettős lánchajlással, a 9. ábra a villaalakú horgonycsúcs egy továbi kiviteli alakjának metszete egyszerű lánchajtással, a 10. ábra a 9. ábra egy további váltó-Qi 11. ábra a levélalakú horgonycsúcs egy további kiviteli alakja metszetben kettős lánchajtással, a 12. ábra a födőszalagnak különös kiképzését mutatja, mely egymást födő egymáshoz viszonyítva eltolható részekből áll, oly célból, hogy a horgonycsúcsoknak egymástól való váltakozó távolságát kiegyen lítse, a 13. és 14. ábra a horgonycsúcs két különböző helyzetében az esetleg leeső földet fölfogó teknőt mutatja, mely a horgonycsúcsnak függélyesen fölfelé irányított helyzetében a róla lecsúszó földet fölfogja, míg a függélyesen lefelé lefelé irányított helyzetében a talajra ismét leesni engedi. Az 1—3. ábrákon föltüntetett -kiviteli alaknál a horgony kocsi mellső és hátsó tengelyei külön vezetékkel vannak ellátva, melyek oly módon vannak kiképezve, hogy a horgonycsúcsok a talajjal való érintkezés pillanatától egészen a behatolás és az újbóli kihúzás pillanatáig függélyesen, vagy közel függélyesen vezettetnek, mimellett csúcsaiknak egymás közötti távolsága a vízszintesben mérve állandó marad úgy, hogy a földnek a csúcsok közé való ékelődése ki van zárva. A horgonycsúcskocsik hátsó (8) tengelyeit vezető különösen alakított zárt vezetőpálya (l)-el, a kocsik mellső (7) tengelyeit vezető különösen alakított vezetőpálya (6)-al van jelölve; a (4), illetve (5) ívgörbiiletekhez csatlakozó kis hajlású (2) és (3) darabok a horgonycsúcsoknak közel függélyes irányban a talajba való bevezetését biztosítják. A mellső tengelyekhez való (6) vezetőpályának az (1) vezetőpálya (2) és (3) részeinek megfelelő (6', 6") részei a hátsó tengelyeket vezető palyának (2) és (3) részeihez viszonyítva, úgy vannak elrendezve, hogy a horgony csúcsoknak az 1. ábrán látható egyenlő (a) "távolságokban lévő végei a bevezetés pillanatától a kihúzás pillanatáig a talajban vízszintes irányban egyenlő távolságban mozognak, miáltal a talaj ékelődése (összenyomása) meg van akadályozva. * A horgonycsúcsoknak különálló vezetőpályák segélyével a talajba való függélyes és egyenlő távolságokban való bevezetését egy további kiviteli alakjában a 4. ábra v mutatja. Ezen kiviteli alaknál is a horgonycsúcskocsi (7) mellső és a (8) hátsó tengelyét vezető (6) pálya a fokozatosan emelkedő és az (5) ívgörbülethez csatlakozó (6") vezetőpályarésszel van ellátva. A (9) horgonycsúcsok a horgonykocsik keretével nem mereven, hanem a (10) csap körül forgathatóan vannak összekötve. A (10) csapra a (11) kar van ékelve, melynek vége a (12) vezetőgörgő segélyével a különálló (13) pályán vezettetik és (14) kanyarulatban a ferde hajlású (13') vezetőpályarészhez úgy illeszkedik hogy a (9) horgonycsúcs a talajba való bevezetés pillanatától a kihúzás pillanatáig lassan és közel függélyesen vezettetik be, mimellett a csúcstávolságok vízszintes irányban állandóan megmaradnak. Az 5. ábrán látható, hogy a helytálló csap hogyan kapaszkodik a horgonycsúcskocsiba. Mivel a láncnak átfüggése van, sohasem fekszik pontosan párhuzamozan a vezetőpályával, következésképen a horgonycsúcskocsihoz viszonyítva függélyes irányban eltolhatónak kell lennie. Ez oly módon történik, hogy a helytálló (15) csap a horgonycsúcskocsi (16) hasítékába kapaszkodik úgy, hogy az átfüggésnek megfelelően a lánc a kocsihoz viszonyítva eltolódhat. Hogy a horgonycsúcs merőleges vezetése dacára fölemelt és leeső föld a láncra és a vezetőpályára ne essék, a láncot és a ve-