64955. lajstromszámú szabadalom • Frankóbélyegnyomókészülék

tehát azon föltétel, hogy a szekrény birtokosa a titkos kulcsot soha sem láthatja. Ha nem aggályos az, hogy a retesztoll vagy, ha ez hiányzik, az első rekesztő magassága látható, a titkos kulcs üregét befödő oldallap helyett megfelel a célnak a szögletből lehajlított záróelem is, amely a titkos kulccsal vagy annak szárával olyan kölcsönös elreteszelési viszonyban van, hogy a kulcs csak akkor lehet kinn, ha a szöglet a szekrény belsejét elzárja. A kulcslakatot már most úgy hozhatjuk be a szekrény belsejébe, hogy a szöglethez erősítjük (a jelen esetben akként, hogy a szöglet hosszabb szárának fecskefarkszerű vezetékére húzzuk rá). Az üregnek a szöglet segítségével történő elzárása folytán már most a kulcslakat oly helyzetbe jut, amelyben (324) kulcslyukába a titkos kulcs bedugható. A titkos kulcs (amelynek az alább még részletezendő okokból csupán a (326) rekesztők rendezésére való lépcsőzetes tolla van, retesztolla azonban nincs) kétszeres elforgatása útján a (327) rúgóhoz feszített {325) reteszt ezen „megfeszített" (a 18. ábra szerint jobb) állásából középső (megrajzolt) állásába, innen pedig harmadik „laza" "(bal) állásába hozhatjuk, föltéve, hogy a zárban bizonyos más folyamatok helyesen játszódtak le. A retesz (megrajzolt) közepállásában a másodrendű (34) titkos kulcs a vele merev kapcsolatban lévő (331) lökethatároló koronggal, (328) csavarorsóval, az erre húzott (329) csavarházzal és (330) vezetőhengerrel mindeme részek közös tengelye irányában egészen addig, arnig a lökethatároló korong a tok falába nem ütközik, eltolható — és pedig azért, mert a ve.zetőhenger a retesz egy kivágásán (19. ábra) áthatolhat — úgy, hogy a másodrendű titkos kulcs a kulcslakat tokjából kiszabaduL Ezen eltolás és később a másodrendű titkos kulcs elforgatása a 22. ábrán látható (311) benyúló segítségével történik. Ugyanis ezen henger alakjában jkiképezett benyúló, amelyhez a (337) ka- ( j rikával ellátott («L32) szár van hozzáerősítve, a kulcslakatnak a szöglethez való erősítése alkalmával fecskefarkszerűen kapcsolódott a másodrendű titkos kulcs (330) vézetőhengerével. A retesznek az elsőrendű titkos kulcs segítségével beállított középállásában tehát a benyúló a másodrendű titkos kulcsot a (333) rúgó hatása folytán tokjából kiszorítja s ekkor a másodrendű titkos kulcsot a benyúló karikájánál fogva tetszés szerint elforgathatjuk. A kulcs tengelyén elrendezett csavarház mellőzésével — amelynek jelentőségét később fogjuk még megmagyarázni — a leírt berendezés segítségével bárminő közönséges zár ki- és becsukható, anélkül, hogy az első- vagy másodrendű titkos kulcsokat meg lehetne látni. A föltüntetett kiviteli alak megoldását adja még azon további föladatnak is, amely a kulcslakatnak .a titkos kulccsal és tokzárral való sajátszerű együttműködése révén oldható meg és abban áll, hogy a kulcslakat birtokosa a titkos kulcs tolla segítségével meghatározott irányban egy teljes vagy csak bizonyos számú körülforgást idézhet elő. Az említett (329) csavarház, az ü. n. „vezérlő csavarház" — amelyet a (334) vezetőpeckek forgásában akadályoznak — először is nem engedi, hogy a benyúló karikáját balra forgassuk, mert a hozzáilleszkedő vezetőhenger az ez esetben szükségessé váló eltolódását akadályozza. Azonban jobb irányban is csak addig engedi a benyúló karikáját elforgatni, amig ezen forgatás következtében a lökethatároló (331) koronghoz nem ütközik. A vezérlő csavarház és ezen korong között lévő csavarmenetek szamától függőleg a benyúló karikája és vele a másodrendű titkos kulcs többször vagy kevesebbszer forgatható körül. A jelen esetben föltételezzük, hogy az ütközés pontosan a másodrendű titkos kulcs kétszeres jobbra való körülforgatása után következik be. Ha most ezen másodrendű titkos kulccsal kapcsolatban a 23. ábrában föltüntetett