64955. lajstromszámú szabadalom • Frankóbélyegnyomókészülék

— 8 tokzárat alkalmazzuk, akkor a következő folyamatok játszódnak le: A rajzban föl nem tüntetett csupán szaggatott vonalakkal vázlatosan jelzett rekesztők félretolása után a retesz (37) vége visszahúzódik a (32) tokban elreteszelt állásából, míg csak a retesz (36) vége a tok belső hengerfölületéhez nem illeszkedik. Erre a tokzár mindaddig vele forog a kulccsal, miközben a retesz (36) vége a hengerfölületet súrolja, míg a (36) vég a (335) ütközőhöz nem er. Most mar a kulcs a (36) véget egészen kics.ukhatja akként, hogy azt a tokba azon elreteszelő állásba, melyet előbb a (37) foglalt el, szorítja be. A további forgatás folyamán a kulcs a retesz (336) toldatába kapaszkodva a (36) véget elreteszelő állásából kihúzza, míg .csak a (37) vég a belső hengerfölülethez nem szorul és a kulcs további forgatásakor a hengerfölületet súrolva a tokzár egyidejű forgása közben a (335) ütközőhöz nem ér, amikor is kezdeti helyzetébe tér vissza. Az eredmény az, hogy a tokzár pontosan egy körülforgást végzett. A tokzárral kapcsolatos (336) beállító retesz (18. ábra) tehát éppen egy teljes fordulatot visz át a szekrényben lévő mechanizmusra. (A 23. ábrában jelzett rekesztők alkalmazása mellett egytollú kulcs is elegendő a retesz ide-odamozgatására; ha azonban a retesz visszaállításakor is re-kesztők állítandók be, akkor kéttollú kulcsot kell használnunk.) - Miután a másodrendű titkos kulcs dolgát elvégezte, a benyúlóval eredeti helyzetébe húzható vissza. Ha pedig a benyúló visszahúzott helyzetében a kulcslakat (325) reteszét az elsőrendű kulcs segítségével a megfelelő helyzetbe hozzuk, akkor a vezetőhenger eredeti helyzetében s egyúttal a másodrendű titkos kulcs tokjában ismét fogva tartatik, mert a (325) retesz kivágása (19. ábra) a vezetőhengerhez képest eltolódott. Most mindaddig nem lehet a másodrendű titkos kulcsot kiszabadítani és forgatni, amíg először is a (325) reteszt a (327) rúgóhoz neki nem feszítjük, azután pedig a lökethatároló koronghoz illeszkedő (329) csavarházat a vezetőhengerrel nem hozzuk érintkezésbe. Ezen műveleteket azonban csakis az végezheti, akinek a megfelelő retesztollal és a titkos kulcs tollával egyező lépcsőzettel ellátott kulcs, az u. n. „feszítő kulcs" (24. ábra) rendelkezésére áll. Az elsőrendű titkos kulcsnak ugyanis nincs retesztolla, s már ezért sem lehet vele a reteszt visszazárni. Ha tehát a kulcslakat és a feszítőkulcs más-más személy birtokában van, akkor a kulcslakat birtokosa csak a feszítőkulcs birtokosának ellenőrzése mellett végezhet zárásokat. Ha a (meglazított) kulcslakatot egyszeri zárásra újból elő akarjuk készíteni, akkor először is a feszítőkulcs birtokosának a kulcslakat reteszét egyszeri zárással középállásába kell hoznia, azután a másodrendű titkos kulcsot ki kell szorítania, azt kétszer balirányban körülforgatnia (hogy a csavarház a vezetőhengerhez illeszkedjék) és, ha meg akarja akadályozni, hogy az, akinek a kulcslakat használatra átadandó, a másodrendű titkos kulcsot kihúzhassa és megnézhesse* a reteszt a rúgóhoz nekifeszített helyzetbe kell hoznia. Ezen helyzetben a retesz kihágása a vezetőhengerhez képest ismét el van tolódva úgy, hogy a vezetőhengert nem lehet előremozgatni. Hogy az értékszekrény, a kulcslakat és a feszítőkulcs birtokosát ezen eszközök helyes használatára kényszerítsük, a reteszhez egy (340) tolókát rögzítünk (18. és 19. ábra), amely megakadályozza az elsőrendű titkos kulcs kihúzását a retesz középállásában. A tolóka tehát lehetetlenné teszi, hogy a feszítőkulcs birtokosa a reteszt annak megfeszítésénél tévedésből középállasban hagyja, s a -kulcslakatot oly állapotban adja tovább, amelyben a titkos kulcs kiszorítása lehetséges volna. Ugyanígy az elsőrendű titkos kulcs a meglazítás folyamán sem húzható ki a retesz középállásában oly szándékból talán* hogy a kitolt másodrendű titkos kulcs.