64955. lajstromszámú szabadalom • Frankóbélyegnyomókészülék

ábrán föltiintetett berendezés. Ez két (38) és (39) tolókából áll, amelyek pl. a rajtuk alkalmazott (312) és (313) kivágások és a (310) pecek révén olyan függési viszonyban vannak egymással, hogy mindaddig, amíg az egyik tolóka nyitva áll, a másik mindig zárva van. A (39) tolókában forgatható és eltolható egy kulcs vagy kulcsszerű szerszám az u. n. „benyúló", amellyel a kulcslakatot elforgathatjuk és kihúzhatjuk. A berendezés működési módja, kiindulva a megrajzolt helyzetből, a következő: A rajzban föltüntetett helyzetben a kulcslakatot és vele a tokzárt a benyúló segítségével elforgathatjuk és a kulcslakatot a (39) tolókáig kihúzhatják. Most a (38) tolókát betolhatjuk, a (310) pecket a (312) kivágásba hozhatjuk, s a (39) tolókát a benyúlóval fölemelhetjük. Ekkor a kulcslakat kivehető. Bedugása céljából a fordított eljárást végezzük. Miután a kulcslakatot a (38) tolóka nyitott helyzetében egészen betoltuk, a benyúlóval tetszés szerint elforgathatjuk, és ekként a (36) beállítóreteszt működésbe hozhatjuk. A. kulcslakat megfelelő alakításával és az azt befogadó üregnek hozzáillő kiképzésével minden további nélkül elérhetjük, hogy a kulcslakatot éppen akkor tudjuk ismét kihúzni, amikor a (37) pecek homlokfölületei pontosan a (36) peckek homlokfölületeivel esnek össze, amikor tehát a (37) peckeknek a tokzárba való benyomulása biztosítva van. A 17. ábra egy másik elzárószerkezetet tűntet föl. Egy (314) szelence a (32) tok és (35) tokzár üregében eltolható. Van rajta egy (318) ütköző, amely csak anynyira engedi a tokból kihúzni,. hogy (315) födölapja, amely a megrajzolt kivitelben csukló körül forgatható, éppen hogy kinyitható legyen. A szelence kulcslyukszerű (317) nyílása előtt a (350) csap körül forgatható (347) tárcsa van elrendezve. Ennek is van ilyen kulcslyukszerü kivágása, azonfölül pedig egy a tok vagy tokzár falának csavarvonalú hornyába nyúló (349) toldata. A tárcsa kivágásának helyzete és a csavarvonalú horony, amely a szelence hosszirányú mozgatásakor a korongot elforgatja, úgy vannak elrendezve és méretezve, hogy a szelence nyílása és a tárcsa kivágása csak akkor födik egymást, tehát a {31) kulcs behatolását csak akkor engedik meg. ha a szelence be van tolva, azaz a (315) födő zárva van. A (314) szelencébe a (33) kulcslakat, esetleg horony és ék révén elforgás ellen biztosítva, betolható. "A (316) fogantyú segítségével a kulcslákatot szelencéstül rádughatjuk az elsőrendű titkos kulcsra és szélső helyzetében elforgathatjuk. Eközben a Yale-peckek a már leírt módon a másodrendű titkos kulcsot alkotván a szelence egy nyílásán keresztül a tokzárnak a 17. ábrán föl nem tüntetett reteszpeckeire hatnak. Minthogy a (315) szelencefödél nem nyitható ki akkor, amidőn a szelence betolt helyzetében a titkos kulcs annak (317) nyílásán behatolt, a titkos kulcs megszemlélése vagy lemásolása egyszerűen lehetetlenné válik. Ugyanezen elvet tolózár alkalmazásával és titkos kulcs hozzáférhetetlenségét biztosító szerkezetet, illetőleg rendkívül egyszerűen valósítja meg a 18., 19., 22. és 26. ábrán föltüntetett másik kiviteli alak. Itt az elsőrendű (31) titkos kulcs (22. ábra) egy üregbe húzható vissza, amely előtt a (321) tengely (18. ábra) körül forgó (322) szögletnek (320) oldallapja mozog. Ezen oldallapnak csupán egy nyílása van, amelyen a titkos kulcs áthatolhat, s ezen nyílás csakis akkor esik a tit- * kos kulcs elé, ha a (322) szöglet a (32) tokkal kapcsolatos (323) szekrényt (amelyben van egyúttal az elsőrendű titkos kulcs elhelyezve) befödi. A kulcs tehát csak akkor tolható Ki üregéből, amikor a szekrény és szöglet zárt teret alkotnak, viszont ezen tér. csak úgy nyitható meg a szöglet elfordítása révén, ha előbb a kulcsot üregébe húztuk vissza. Egészen tökéletes módon megvalósul