64955. lajstromszámú szabadalom • Frankóbélyegnyomókészülék
— 5 — ködtetett retesz hatása alatt van vagy pedig a zártokon egy egyszerű kis csapóajtó van, amely csak az állítókulcs segítségével nyitható annyira,' hogy a kilincs kívülről kerekéből közvetlenül kiemelhető legyen. Ami ezen kiviteli alaknak az előbbihez elvileg hasonló működési módját illeti, a forgatókulcs csak addig forgatható, amig a csavarház a (23) ütközőhöz nem ér. Újabb hatásos elforgatása a kulcsnak mindaddig nem eszközölhető, míg csak a kilincset az állítókulcs segítségével visszafelé nem forgatjuk. Az effajta berendezéseknél valamely zár kulcsa sokszor egymásután több személy kezébe jut, akiknek eszerint módjukban van másik azonos kulcsot készíteni, s avval a zárat jogosulatlanul akkor is kinyitni, amikor az eredeti kulcs és a zárral biztosított tárgyak másnak őrizetében vannak. Bizonyos esetekben, ahol ezen lehetőséggel különösképen számolni kell, pl. pénzszekrény zárjánál, úgy szoktak a bajon segíteni, hogy vagy a kulcsot vagy a zárat vagy pedig mindkettőt módosítják, ha a szekrény más személy kezelésébe megy át. Ezen eljárás azonban fölötte kényelmetlen, de gyakran nem is vihető keresztül, pl. ha a kulcs fölváltva dolgozó személyzetnél mindennap másnak kerül kezébe. Szerkesztettek ugyan kulcsokat, amelyek csak a zárban benn fejlődnek ki, de ezeknél meg az a veszély forog fönn, hogy a kulcslyukon át hozzáférhető részek, amelyek a kulcs kifejlesztését eszközlik, láthatók vagy lemásolhatók és a másolat segítségével a kulcs kifejleszthető. A jelen találmány további tárgya oly zárószerkezet, amel; lehetetlenné teszi, hogy a kulcs mindé kori birtokosa azt utánozza. E célból szekrényre egy kulcsot erősítünk ol-, ozzáférhetetlen helyen, hogy annai megszemlélése vagy szinte lemásolása t _ esen lehetetlenné válik. Ezen kulcs m?t most lehetővé teszi egy hozzávaló hoi ózható lakat zárásáf és egyúttal az eme lakatba rejtett kulcs kiszabadulását vagy kifejlődését, amely kulccsal a szekrény voltaképeni nyitása eszközölhető. A 16—23. ábrák a megfelelő záróberrendezés többféle kiviteli alakját tüntetik föl. A (31) kulcs az u. n. „elsőrendű titkos kulcs" az értékszekrény (32) tokjára hozzá nem férhetően úgy van erősítve, hogy megszemlélése vagy szinte lemásolása teljességgel lehetetlen. (33) jelzi a titkos kulcshoz illő hordozható zárt „kulcslakatot", (34) pedig a „másodrendű titkos kulcsot", amely csak a kulcslakat zárása révén fejlődik vagy szabadul ki, s a tok tulajdonképeni zárjának a „tokzárinak csukására való. A tok tulajdonképeni elreteszelését közvetlenül a (36) retesz az u. n. „beálló retesz" végzi. A 16. ábrán látható kiviteli alakban a (31) elsőrendű titkos kulcs a (35) tokzár egy üregének fenekére erősített Yalekulcsként van kiképezve. A (32) tokban forgatható hengerként alakított tokzár a Yale-elv szerint forgásában mindaddig akadályozva van, amig a tokban ágyazott, rúgóhatás alatt lévő (37) peckek a tokzárban ágyazott (36) peckeket vissza tudják szorítani és ekként a tokzár testébe behatolnak. A kulcslakat a tokzár üregébe bedugható test, amelyben a (34) peckek vannak rúgónyomás alatt elrejtve. Ha a kulcslakatot a tokzár üregébe és pedig a Yale-kulcsra dugjuk, akkor a (34) pöckök kinyomulásával előáll a „másodrendű titkos kulcs". Az utóbbi a (36) és (37) reteszpeckeket úgy állítja be, hogy a kulcslakat forgatása útján a tokzár a beállító retesszel együtt, elforgatható. Ha azon üreget, amelynek fenekére van a titkos kulcs erősítve, eléggé hosszúra és szűkre méretezzük, ezzel már messzemenő védelemben részesítjük a kulcsot megszemlélés és lemásolás ellen, azért sok esetben már ez a rajzban föl nem tüntetett elrendezési mód is meg fog felelni. Föltétlen védelmet nyújt azonban ez irányban a 16.