64955. lajstromszámú szabadalom • Frankóbélyegnyomókészülék

- 4 — Iyegzésre fölszabadító kulcs szárát, (6) a fülét, (7) a zártokot, amelyben a kulcs bizonyos függőségi viszonyba jut egy retesszel. A kulcs (8) tolla a 12. ábrának megfelelőleg a (9) kulcslyukon a (10) tokba dugható be és abban a fönt említett müveletek teljesítésére bizonyos meghatározott számú fordulattal, esetleg csak az egyik irányban, elforgatható. A kulcson, melyet az alábbiakban szereplő „állítókulcs"-csal szemben „fordítókulcs"-nalc fogunk nevezni egy (11) fogaskerék van kiképezve^ amely a részeknek a 12. ábrában föltüntetett helyzetében egy a kerék mögött lévő (12) fogasrúddal kapcsolódik, de amely a kerék előtt lévő másik (13) fogasrúddal is kapcsolatba juthat, ha ez a vele merev összeköttetésben lévő (12) fogasrúddal együtt megfelelő mértékben jobbra tolódik, amikor egyúttal a (12) rúd kikapcsolódik. Mindkét fogasrúddal szemben velük párhuzamosan s tőlük a legnagyobb fogaskerék-átmérőnek megfelelő távolságban még egy-egy vezetőrúd van elrendezve. A fogasrudak és vezetőrudak alkotta keret a retesz (14) hasítékában ide-oda, illetve a 12. ábra szerint le- és föltolható és pedig akként, hogy a fogaskerék a fordító kulcs forgatásakor a vele éppen kapcsolódó fogasrúdat eltolja. Az eltolás határát mindkét irányban megszabják a reteszhez erősített (15) és (16) ütközők. A retesz és vele a fogasrúd-keret a (17) állítókulcs segítségével (a (18) rekesztők félretolása után) annak a nyílirányban való elfordításával balról jobbra, majd az ellenkező irányban való forgatással jobbról balra tolható el. Ily módon a (11) fogaskerék fölváltva egyszer a (12), másszor a (13) fogasrúddal kapcsolódik. A berendezés működése a következő: Ha a fordítókulcsot (a részek megrajzolt helyzetében) jobbra forgatjuk, a (12) fogasrúd eltolódik egészen a (15) ütközőig és, amint ehhez ért, megakadályozza a kulcs továbbforgatását. Legföljebb annak visszafelé forgatását, vagyis az előbbi helyzet visszaállítását engedi meg. Aszerin, hogy mekkora útja van a fogasrúdnak az ütközőig, a kulcs jobban vagy kevésbbé forgatható, el. Tegyük föl, hogy a jelen esetben a kulcs egyszer teljesen köe rülforgatható. Ha most a kulcsot mégegyszer körül akarjuk forgatni, akkor szükségünk van előbb a (17) állítókulcs tulajdonosának közreműködésére. Ha ő a reteszt jobbra zárta, amikor is a (12) fogasrúd helyett a (13) jut a fogaskerékkel kapcsolatba, a fordítókulcsot jobbirányban újra teljesen körülforgathatjuk, míg csak a (16) ütköző a (13) rudat meg nem akasztja. Ha a (17) állítókulcs tulajdonosa a reteszt ismét visszazárja (a megrajzolt helyzetbe), minden ugyanúgy megismételhető. Az egytollú állítókulcs lyukja úgy van kiképezve, mint valamely kéttollú kulcshoz; az állítókulcs tehát minden 180-nyí fordulat után kihúzható és (mert a retesz a kulcslyuk másik felét elfödi) ismét csak a lyuk azon felébe dugható be, amelyből legutóbb kihúztuk. Hogy a (6) kulcstoll a záró értelemben akként elforgatható ne legyen, hogy a kulcsot (a fogasrudak eltolásának mellőzésével) az egész (7) zártokkal együtt elforgassuk, az utóbbin a készülék tokjának mélyedéseibe nyúló (19) toldatok vannak. A leírt berendezés alkalmazása folytán tehát a forgatókulcs birtokosának ezen kulcs minden egyes hatásos elforgatására ki kell kérnie az állítókulcs birtokosának engedélyét. A 14. és 15. ábrákon a fogasrúd-kereket a (20) csavarliáz helyettesíti, amely (21) toldata révén elforgás ellen biztosítva a forgatókulcs forgatásakor annak csavarmenetes (22) szárán ide-odamozoghat. Ezen mozgásának az egyik oldalról a (23), a másikról a (24) ütköző szab ha: tárt. A kulcs visszafelé forgatását megakadályozza a (25) kilincs, amely a kulcs tengelyére erősített (26) kilincskerékbe kapaszkodik. A kilincs az előbb leírt berendezéshez hasonlóan állítókulccsal mü-