64784. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási berendezés szorosan kapcsolt áramfogyasztók számára

helyen a mellékzárlat tartania alatt ugyanis a kérdéses lámpa önmagától is újból bekapcsolódhatik, pl. — mert ráz­kódtatások folytán csak meglazult, vagy mert — ami a modern fémszálas izzó­lámpáknál különösen könnyen előfordul­hat, az elszakadt fémszál önmagától ismét összeheged, mikor is azután megszakítási helyhez kapcsolt a mellékzárlatból két, megközelítőleg egyenlő ellenállás párhu­zamos kapcsolata lesz. Ezáltal az egész áramkör összellenállása csökken, ami a többi lámpán azokat elpusztító túlterhe­lést von maga után. Ezen hátrányokat megszüntetni van hivatva a jelen találmány tárgyát ké­pező, sorosan kapcsolt áramfogyasztók­hoz való kapcsolási berendezés. E berendezés jellemezője az, hogy az áramkör elébe helyettesítő tartalék lámpa, vagy valamely más, ezzel elektro­mosan egyértékü ellenállás van kap­csolva (tehát szintén sorosan), mely a normális üzemkörben egy, aránylag cse­kély elektromos ellenállású mellékzárlat (tehát pl. egy drót- vagy bádogkengyel) segélyével röviden >van zárva. Valamelyik lámpa nem működésekor már most ezen röviden záró kengyelt kivesszük a helyet­tesítő ellenállás kapcsaiból és sorjában az egyes lámpákkal párhuzamosan kap­csoljuk azt, míg a lámpaáramkör ismét helyre áll; azaz a lámpák ismét fölgyúl­nak. Ez elrendezés a következő előnyök­kel jár: 1. elektromos tekintetben: az áramkörnek az ellenállás csökkentése folytán bekövetkezhető túlterhelése ki van zárva, mert a megsérült lámpa, még ha önmagától újból bekapcsolódnék is, (amint azt föntebb említettük), föl nem gyúlhat, mert röviden van zárva és he­lyette a helyettesítő, előre kapcsolt ellen­állás van az áramkörbe bekapcsolva úgy, hogy az összellenállás sohasem lehet ki­sebb, mint a normális üzem körben. A modern! fémszálas izzólámpáknak túl­feszültségek irányában tanúsított nagy ér­zékenysége szempontjából ez előny nagy fontossággal bír; 2. mechanikai tekintet­ben: a kapcsolási műveletek központosí­tása esetén a jelen találmánynak alapul szolgáló kapcsolási elrendezése haszná­latával lehetővé válik, hogy kevés fogás­sal, egyetlen készüléken, még nehéz kö­rülmények közt is, sötétben stb. könnyen, megtaláljuk a hibás helyet és ezzel egyszersmind az üzemet ideiglenesen azonnal helyre is állítsuk,, anélkül, hogy ennek káros következményeitől kellene tartanunk. A helyettesítő ellenállásnak a jelen ta­lálmány alapjául szolgáló előre, azaz so­ros kapcsolása annak, eddig szokásban volt párhuzamos kapcsolása helyett, mint említettük, lényeges előnnyel jár, ami legvilágosabban kitűnik abból, hogy a kapcsoló kontaktusok és a kapcsolási mű­veletek olyan központosítása, amilyen a jelen kapcsolási elrendezésnél alkal­mazva van, párhuzamosan kapcsolás ese­tén egyáltalában nem is lehetséges anél­kül, hogy a lámpáknak már föntebb em­lített káros túlterhelését ne idézn'ők ezzel szükségszerűen elő. Ha ugyanis a megsé­rült lámpa ki van cserélve, a kapcsolót kezelő egyének, hogy a normális üzem­nek megfelelő helyzetre térjen vissza, a közbeeső lámpákat a kapcsoló segélyével akár előre, akár hátrafelé, sorjában, a párhuzamosan kapcsolt ellenállással be­kell kapcsolnia (zárnia kell), más szavak­kal: másképen egyáltalában nem térhet vissza a nyugalmi helyzetbe, mint hogy a közbeeső kapcsoló helyzetekkel túlfeszült­séget idéz elő. Ez is az egyik oka annak, amiért pl. a közúti vasúti üzemben a kap­csolási műveletek központosításáról, an­nak nagy és egyenesen szembeszökő elő­nyei dacára, lemondtak. A jelen talál­mánynál e hátrány elesik, amint ezt alább, a működés módján'ak magyarázata alkalmával részletesen ki fogjuk fejteni. A mellékelt rajzon: az 1. ábra a központosítás nélküli kapcso­lási elrendezést mutatja, a 2. ábra központosított kapcsolási elren­dezést és a

Next

/
Oldalképek
Tartalom