64784. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási berendezés szorosan kapcsolt áramfogyasztók számára
helyen a mellékzárlat tartania alatt ugyanis a kérdéses lámpa önmagától is újból bekapcsolódhatik, pl. — mert rázkódtatások folytán csak meglazult, vagy mert — ami a modern fémszálas izzólámpáknál különösen könnyen előfordulhat, az elszakadt fémszál önmagától ismét összeheged, mikor is azután megszakítási helyhez kapcsolt a mellékzárlatból két, megközelítőleg egyenlő ellenállás párhuzamos kapcsolata lesz. Ezáltal az egész áramkör összellenállása csökken, ami a többi lámpán azokat elpusztító túlterhelést von maga után. Ezen hátrányokat megszüntetni van hivatva a jelen találmány tárgyát képező, sorosan kapcsolt áramfogyasztókhoz való kapcsolási berendezés. E berendezés jellemezője az, hogy az áramkör elébe helyettesítő tartalék lámpa, vagy valamely más, ezzel elektromosan egyértékü ellenállás van kapcsolva (tehát szintén sorosan), mely a normális üzemkörben egy, aránylag csekély elektromos ellenállású mellékzárlat (tehát pl. egy drót- vagy bádogkengyel) segélyével röviden >van zárva. Valamelyik lámpa nem működésekor már most ezen röviden záró kengyelt kivesszük a helyettesítő ellenállás kapcsaiból és sorjában az egyes lámpákkal párhuzamosan kapcsoljuk azt, míg a lámpaáramkör ismét helyre áll; azaz a lámpák ismét fölgyúlnak. Ez elrendezés a következő előnyökkel jár: 1. elektromos tekintetben: az áramkörnek az ellenállás csökkentése folytán bekövetkezhető túlterhelése ki van zárva, mert a megsérült lámpa, még ha önmagától újból bekapcsolódnék is, (amint azt föntebb említettük), föl nem gyúlhat, mert röviden van zárva és helyette a helyettesítő, előre kapcsolt ellenállás van az áramkörbe bekapcsolva úgy, hogy az összellenállás sohasem lehet kisebb, mint a normális üzem körben. A modern! fémszálas izzólámpáknak túlfeszültségek irányában tanúsított nagy érzékenysége szempontjából ez előny nagy fontossággal bír; 2. mechanikai tekintetben: a kapcsolási műveletek központosítása esetén a jelen találmánynak alapul szolgáló kapcsolási elrendezése használatával lehetővé válik, hogy kevés fogással, egyetlen készüléken, még nehéz körülmények közt is, sötétben stb. könnyen, megtaláljuk a hibás helyet és ezzel egyszersmind az üzemet ideiglenesen azonnal helyre is állítsuk,, anélkül, hogy ennek káros következményeitől kellene tartanunk. A helyettesítő ellenállásnak a jelen találmány alapjául szolgáló előre, azaz soros kapcsolása annak, eddig szokásban volt párhuzamos kapcsolása helyett, mint említettük, lényeges előnnyel jár, ami legvilágosabban kitűnik abból, hogy a kapcsoló kontaktusok és a kapcsolási műveletek olyan központosítása, amilyen a jelen kapcsolási elrendezésnél alkalmazva van, párhuzamosan kapcsolás esetén egyáltalában nem is lehetséges anélkül, hogy a lámpáknak már föntebb említett káros túlterhelését ne idézn'ők ezzel szükségszerűen elő. Ha ugyanis a megsérült lámpa ki van cserélve, a kapcsolót kezelő egyének, hogy a normális üzemnek megfelelő helyzetre térjen vissza, a közbeeső lámpákat a kapcsoló segélyével akár előre, akár hátrafelé, sorjában, a párhuzamosan kapcsolt ellenállással bekell kapcsolnia (zárnia kell), más szavakkal: másképen egyáltalában nem térhet vissza a nyugalmi helyzetbe, mint hogy a közbeeső kapcsoló helyzetekkel túlfeszültséget idéz elő. Ez is az egyik oka annak, amiért pl. a közúti vasúti üzemben a kapcsolási műveletek központosításáról, annak nagy és egyenesen szembeszökő előnyei dacára, lemondtak. A jelen találmánynál e hátrány elesik, amint ezt alább, a működés módján'ak magyarázata alkalmával részletesen ki fogjuk fejteni. A mellékelt rajzon: az 1. ábra a központosítás nélküli kapcsolási elrendezést mutatja, a 2. ábra központosított kapcsolási elrendezést és a
