64459. lajstromszámú szabadalom • Szakaszos hűtési eljárás és hűtőberendezés

lyokba nyúlnak be és (21)-nél lyukasztottak. A <14, 15, 16, 61, 21, 12) csöveit keringési csőrendszert képeznek. (18) jelzi a gázkivezető csövet, mely minden egyes (8) tartállyal össze van kötve, a tartályokba vezető (181

) nyílásai, pedig a tartályokban üzem közben lévő folyadék fölszíne fölött vannak. (19) jelzi a kondenzátort, (20) pedig a kondenzátorszelepet. A kondenzátor az átáramló víz számára való egyszerű vízköpenyből és a 2. ábrán szakadozott vonalakkal jelzett közönséges (21a) kígyócsőből áll. A (23) gyűjtőtartályt a kondenzátorral a (22) cső köti össze. (11) jelzi a hűtőkígyócsövet és (24) az expanziós szelepet, mely a gyűjtőtartály és a hűtőkígyócső közé van iktatva. (9) a visszavezetőcső és (10) a szelep, mely a hűtőkígyócső és a (7) alsó tartály közé van iktatva. A (9) cső a (7) tartályba ennek egyik végén hatol be és fenekéhez közel a másik végéig halad. A (9) csőnek a (7) tartály belsejében lévő része a gáz szétoszlatása céljából linóra; lyukasztással van ellátva. A berendezést a használatra úgy készítjük elő, hogy a (10) és a (20) szelepet zárjuk, a (15) főcsövet ideiglenesen nyitjuk és a (7) és (8) tartályokat, valamint a velük összekötött csöveket a fölső tartályban üzemi magasságig ammóniás vízzel töltjük meg. Ezután a fölső tartályban visszamaradt levegőt eltávolítjuk és a főcsövet zárjuk. A berendezés ekkor üzemre kész. Az új berendezéssel való üzem a következőképen játszódik le: A (20) és (10) szelepeket elzárva a fűtőgázt a (7) tartály alatt meggyújtjuk. A (17) tartály fenekével és oldalfalaival érintkező folyadék hőmérséklete természetesen gyorsan emelkedik. Ezen hevített folyadék, minthogy más úton el nem távozhat, a (14) csöveken át fölszáll és azután a (16) és (61) csöveken át a (8)| tartályokba sülyed. A fölszállott meleg folyadékot hidegebb folyadék pótolja, mely a (7) tartályba a (21) szétoszlató csöveken és a (12) csöveken át folyik le. A folyadék hőmérsékletének emelkedésével gáz szabadul föl és ha a tartályban a nyomás körülbelül 6 at-ra emelkedett, ami a legkisebb kondenzálási nyomásba (20) szelepet kinyitjuk és a gázt a (8) tartályokból a kondenzátorba bocsátjuk. A kondenzátor kígyócsövét eközben vízzel hűtjük úgy, hogy a gáz ezen kis hőmérsékletnek és a gáz nyomásának hatása alatt kondenzálódik és a (23) gyűjtőtartályba ömlik. A fölső tartályban vagy tartályokban a hőmérséklet megfelelő emelkedése folytán fejlődött gázok az ezen tartályokban lévő folyadékon át buborékokban fölszállnak és innen közvetleiííil a kondénzátorba haladnak. A hőkisugárzás miatt a fölső tartályokban lévő hőmérséklet sohasem elég arra, hogy a fönnálló nyomásnál gőzt fejlesszen úgy, hogy a fölső tartályokban lévő folyadékokon át esetleg fölszálló vízbuborékok ismét kondenzálódnak és a desztillált gázok tökéletesen vízgázmentesen gyűlnek össze a fölső tartályok gázterében. Ezen hatást azáltal érjük el, hogy a (14) csövekben a vízzel együtt fölszálló minden gáz és gőz a (8) tartályokba az ezeknek fenekéhez közel fekvő (61) csövek szétosztó és keverő lyukasztásain át a fölssö; tartály folyadékának belsejébe hatol be. A (8) tartályokban uralkodó kis höVnérséklet folytán az ide ömlő minden gőz azonnal kondenzálódnak, a kiömlő gáz pedig a folyadék fölszínénél vízgőzmentesen távozik el. Minthogy a (2) lyukasztott csövek a folyadékot a (8) tartályok különböző részeiből lényegben egyenletesen távolítják el, ezen tartályokban egyenletes hőmérséklet uralkodik. A desztilláczió befejezése után a (20) szelepet zárják és ezután a tartályokat és tartalmukat lehűlni hagyjuk, hogy a kis ammóniatartalmú folyadékot vagy a viszszamaradt vizet az elnyelésre vagy az ammóniával újból való egyesülésre előkészítsük. Ha a hőmérséklet eléggé csökkent, a (24) és a (10) szelepet nyitjuk és az ammóniát fokozatosan a (7) tartályba