64459. lajstromszámú szabadalom • Szakaszos hűtési eljárás és hűtőberendezés

_ 4 — bocsátjuk vissza, miáltal a (11) kígyócsőben a hűtés fontos hatását létesítjük. Itt rá kell mutatnunk arra, hogy a fölső és alsó tartályoknak és a keringési csöveknek nagy kisugárzó fölülete folytán és mert a keringés a hevítés megszüntetése után is még folytatódik egy ideig, a hő; oly gyorsan oszlik el, hogy csak rövid idő szükséges a kis ammóniatartalmú folyadék hőmérsékletének a gáz elnyelésére alkalmas csökkentésére. A (9) cső lyukasztott részén át a (7) tartályba belépő gáz nagy számú, apró buborékáramra oszlik szét és a vízzel gyorsan egyesül. Ezen egyesülés folytán hő szabadul föl és a hőmérsékletemelkedés következtében a folyadék a keringési csövekben és a tartályokban élénken kering. Amint a gázbuborékokat tartalmazó folyadék a (14) csöveken fölszáll és ezekből a> fölső tartályokban lévő folyadékba sülyed, a folyadék egészben élénk mozgást végez és a gázzal keveredik, a gáz pedig a fölső tartályok folyékony tartalmában egészen szétoszlik. Föltételezendő tehát, hogy a gáznak csak nagyon kis része tér vissza a (21, 12) levezető csöveken át az alsó tartályokba. A (8) tartályokban lévő lyukasztott szétoszlatócsövek megtörik a gázbuborékokat és megkönnyítik a gáz keveredését a vízzel ésj elnyeletését. Mint a 3. ábrán legjobban látható, a (12) levezetőcsövek előnyösen oly pontokon nyílnak, melyek a (7) tartályba való gázbeömlés pontjához egészen közel fekszenek, minek célja a lyukasztott (9) csövet körülvevő víz hőmérsékletének kis fokon való tartása. Az elnyeletési folyamat addig tart, míg a tartályban lévő egész folyadéktömeg telítetté nem válik, mire a (24) és (10) szelepet ismét zárjuk, miáltal a folyadéknak következő hevítését készítjük elő. A szelepek kezelésében vagy a hevítés alkalmazásában. elkövetett hibák semmi veszélyt vagy rossz eredményt sem okoznak. Az új eljárás leglényegesebb jellemző vonása a folyadéknak keringése a gáz desztillációja és elnyeletése alkalmával; ez a keringés a desztillációnál gyorsítja az ammóniagáz fejlődését az ammóniás vízből, egyidejűleg pedig megakadályozza ^ veszélyes hőfokok vagy nyomások keletkezését. Az elnyeletési szakasz közben pedig a keringés és az ammóniagáznak a vízzel i újból való egyesülése vagy elnyeletése által fejlesztett hő gyors eloszlatását és kisugárzását biztosítja, valamint a szabad gáznak a vízben való visszatartását, míg az egyesülés vagy elnyeletés tökéletessé nem vált. Az új eljárásban jelentéktelen szerepe van azon elnyelési fölületnek, melyet a gáznak a fölső tartályban léVő víz nyújt, ellenben lényeges az, hogy a gáz mindaddig vízbe merüljön, míg el nem nye'letik, hogy a vákuumot az elnyeletési szakasz egész tartama alatt hatásosan lehessen fönntartani, vagyis egészen addig, míg a víz ammóniával tökéletesen telítve nincsen. Ezen föltételek mellett az ammóniának újból való elnyeletését igen hosszú időtartamra lehet kiterjeszteni anélkül, hogy at

hütőélemben lévő gáz expanzióját a tartályokban fönnálló visszahatás akadályozná. Az expanzió tehát az új eljárás alkalmazása mellett rendkívül hatásos. A gőz kondenzációját a desztillációs szakasz közben mindenkor biztosan' érjük el, mert az új berendezésnél ki van zárva annak a lehetősége, hogy ammóniás víz, vízgőz, vagy gáz a fölső tartály fölső részébe, vagyis a benne lévő folyadék fölszíne fölé szabadon ömölhessen át. A keringés tehát a folyadéktömegre és rajtuk belül van korlátozva. Ugyanezen eszközzel érj ükei, hogy az elnyeletési szakaszban a fölső tartály gázterében a vákuum el ne romolhassék, mert a vízgőzök és a gáz sem szállhatnak föl az elnyeletési szakasz közben a fölső tartályban lévő vákuumtérbe, hanem a gázok a vízbe merülnek és vele keverednek, míg általa elnyeletnek. A részleges vákuum rendes körülmények között tehát addig el nem romlik, míg a víz lényeg-