64444. lajstromszámú szabadalom • Elektrolitikus bontócellák

mind a kiömlő elhasznált lúgot, mind pedig a klórgázt levezethetik. A cellák katódkamráit két, nyílásokkal ellátott, oldalsó (13) fémlemez alkotja, amelyeket a (14) részek rögzítenek helyzetükben. Ezek a (14) részek a (15) U-vasak hasítékain nyúlnak keresztül és (16) excenterkorongok segítségével erősen az oldalsó (13) lemezek széleire szorítva tartatnak. A (17) katódok szűk (19) résekkel áttört acéllemezből állanak. A katódok középső vagy áttört része előnyösen úgy van meghajlítva, hogy nagy számú (20) öblöt alkotnak, amelyek hátsó végükkel az (5) anódkamrába nyúlnak be majdnem annak egész szélességében. A voltaképeni katódok a (20) öblök áttört függőleges falai alkotják. Ezeket fölül és alul át nem tört (21, 22) fémcsíkok kötik össze, amelyek hozzájuk vannak hegesztve. A (21, 22) csíkokból oldalirányban (27) peremek nyúlnak ki, amelyek hegesztés vagy szögecselés útján az oldalsó (13) lemezek széleivel kapcsolatosak. A (21, 22) csíkok (28) cementréteggel vagy más a klórgáz behatásának ellenálló szigetelő anyaggal vannak bevonva. Ezen szerkesztés folytán a (13) oldalsó lemezek és a (17) katódok egységes egésszé vannak összekötve, amely a cellából a különböző (14) rögzítőrészek oldása után eltávolítható. A (18) diafragmák, amelyek rendszerint azbesztpapirosból állanak, a (17) katódokkal érintkezésben, azoknak az anódokkal szomszédos oldalán vannak elrendezve, s fölső és alsó széleiken (29) cementszalagokkal vannak leerősítve. A (23) anódokat szén- vagy Achesongrafitlemezek alkotják. Az egyes (5) anódkamrákban vagy több tetszőleges számú anódkamrában foglalt ' anódokat egy (26) cementgerenda egyesíti, amely azoknak végei köré van öntve. Az anódlemezek egymástól való távolságát úgy választjuk meg, hogy, ha a cementgerendát az 1 .és 2. ábrán látható helyzetébe hozzuk, az anódlemezek a katódoknak a (20) öblök között lévő üregeiben helyezkedhessenek el. Mindegyik anódleútez egy-egy (24) ólomfoglalattal van fölszerelve, s a különböző lemezek, amelyek egy testté vannak összefoglalva, az áram elosztására való (25) réz- vagy aluminiumrúddal vanak egymással összekötve. Az ekként egy testté egyesített anódlemezek gyorsan eltávolíthatók és ugyanolyan (14) rögzítő szerkezettel, mint a minő a (13) oldalsó lemezeket tartja, helyzetükben biztosíthatók. Míg a (20) öblök, amelyek a (13) katódkamrák fölé nyílnak, mélyen benyúló, keskeny tereket alkotnak, amelyeknek áttört oldalfalaik és zárt alsó és fölső falaik vannak, addig az anódokat befogadó megfelelő üregek mind alsó, mind fölső végükön nyitva közlekednek az (5) anódkamrával úgy, hogy az anódokon fejlődő klórgáz szabadon fölszállhat az elektrolit fölszinére, s fölfelé mozgása folytán az elektrolitot ezen üregekben megfelelő mozgásba hozza, amely mozgásnak az anód hátsó oldalán az anódlemezek között az elektrolit megfelelő lefelé irányúló mozgása az üregekben felel meg. Ez a keringés az 1. ábrán látható nyilak irányában történik, s az erős lúgnak a leghevesebb elektrolitikus bomlás zónái felé való özönlését idézi elő, másrészt jelentékeny mértékben megakadályozza, hogy a diafragmán oldhatatlan tisztátlanságok gyűljenek össze. A (23) anódlemezek vízszintes irány-, ban kinyúlnak a cellának a diafragmával szemben fekvő falán keresztül, s így a szomszédos cella katódjaival rövid (27) összekötő darabok segítségével közvetlenül összekapcsolhatók. A szerkesztésnek ez a módja nagy megtakarítást eredményez a szükségelt vezetők fémanyagában azon szerkezetekkel szemben, amelyeknél az anódvezetékek a cella tetején nyúlnak ki és azután lefelé és oldalvást kell azokat vezetnünk, hogy a szomszédos cella katódjaihoz csatlakozhassanak. Ha a cellát maró szóda és klórgáz előállítására akarjuk fölhasználni, úgy az