64444. lajstromszámú szabadalom • Elektrolitikus bontócellák
anódkamrákat a (10) túlfolyónyílás alsó széléig telített lúgoldattal töltjük meg s a (7) beömlési nyíláson szakadatlanúl vezetjük be a lúgot a cellába. A (13) katódkamrákat, valamint a (20) öblöket célszerűen folyékony szénhidrogénnel töltjük meg, hogy a maró szódaoldatnak a katódtói való gyorsabb és hathatósabb eltávolodását idézzük elő, amint ez különben szakértők előtt ismeretes. Az áram keresztülbocsátásakor a maró szódaoldat a (20) öblökből kifelé folyik s a (30) nyíláson a folyékony szénhydrogénréteg alatt folytonosan lecsapoltatik, míg a fejtlődő hydrogén egyidejűleg a (9) nyílásokon távozik. A (23) anódfölületek fölszinén fejlődő klórgáz fölfelé száll az elektrolit föl színére, s a (12) csöveken a hígabbá vált elektrolittel együtt lecsapoltatik. Az elektrolitnek gyors fölfelé áramlása a függőleges anódkamrában igen nagy áramsűrűség alkalmazását teszi lehetővé úgy, hogy a katódfölület minden négyzetméterjére 10 ampére juthat. A rövid (27) vezetékeken a szomszédos cellák között az erős áram túlságos fémszükséglet nélkül veszteség hiján mehet keresztül. A találmány értelmében szerkesztett három kamrás elektrolitikus cella, amelynek hossza körülbelül 4 méter, katódmagassága körülbelül 22 cm. és hathatóg katódhossza mindegyik katódkamrában körülbelül 30 méter, körülbelül 3, 4 volt kezdeti feszültségű 22,000 ampéres áraimmal nagy hasznosítással volt üzemben tartható. A rajzra vetett pillantásból kitűnik, hogy a cella tokja a föltüntetett alakban egészen szimmetrikus úgy, hogy az anód-és katódelemek kölcsönösen kicserélhetők. Ily módon a cella alkalmazkodási képessége az áramcsatlakozások tekintetében fölötte1 nagy. Az 1. ábra szerint a három egymás fölött elrendezett elem a (29) vezetékek révén párhuzamosan van kapcsolva, s ekként egyetlen elemet alkot. A kapcsolásnak ez a módja azt eredményezi, hogy az egy cellához tartozó elemek bármelyike tisztítás vagy javítás céljából kikapcsolható, amíg a cella többi szakaszai ideiglenesen túlterhelten dolgoznak. Nem szükséges tehát az egész cellát az üzemből kikapcsolnunk. Másrészt az egy cellában egyesített, egymás fölött elrendezett elemek egymás mögé is kapcsolhatók az áramfejlesztő teljesítményéhez való alkalmazkodás céljából vagy bárminő más okból. Ilyen kapcsolási mód igen könnyen foganatosítható, mert csupán az anód és katód helyzetét kell a középső cellatartóban fölcserélnünk, amikor is a sorba kapcsolást a (29) vezetőkhöz mindenben hasonló rövid függőleges vezetékek segítségével létesíthetjük. A cella nagy ampérekapacitása kis feszültségnél elsősorban azon alapszik, hogy oly katód és diafragma kerül alkalmazásra, amelyeknek függőleges mérete vízszintes irányú terjedelmükhöz képest csekély. Ez a szerkesztési mód, amely szerint a katód mérete vízszintes irányban a függélyes méretnek sok és pedig legalább is hatszorosa, ama megfigyelésen alapúi, hogy az itt szóban forgó faj>tájú cellákban a cella üzemfeszültsége és a katód és diafragma függőleges mérete között eddig még meg nem figyelt összefüggés áll fönn, ha a* feszültséget befolyásoló egyéb föltételek, mint p. o. az áramsűrűség a katód fölületén az elektródok köztávolsága, az anódok anyaga, a diafragma ellenállása, az elektrolit koncentrációja azonosak maradnak. A szóban forgó elektrolitikus cellák gyakorlat: üzemében, különösen oly esetekben, amidőn ilyen cellákat olyan áramsűrűséggel tartottuk üzemben, amely az elektródfölületen négyzetméterenkint közel 10 ampérere vagy azon fölül emelkedett, kitűnt, hogy, ha a cella ampérekapacitását a katód függőleges és vízszintes méretének azonos arányú növelése révén kíséreljük meg fokozni, akkor a nagyobb cella észrevehetően nagyobb üzemfeszültséget követel, ha egyéb föltételek, mint pl. az áramsűrűség stb. azonosok maradtak.
