64369. lajstromszámú szabadalom • Fűtő és világítóberendezés
sűlyedni engedje és a gáznak a (11) lángzóba táplálását beszüntesse. Az (1) radiator, fölső részén, ahol a csoportban az egyik szakasz a másikhoz van kapcsolva, egy (140) hőkiegyenlítővel van ellátva (2. ábra), mely cső alakjával bír, mely külső (141) végén el van zárva, és ezen, valamint másik nyitott vége közt, ahol az a (3) csövön keresztül megy és az elégetőkamra fölső részébe torkol, (142) perforációkkal van ellátva, melyek a radiatorszakaszok illető kamráival közlekednek. A perforációk tetszőleges nagyságúak lehetnek, vagy tetszőleges számban lehetnek elrendezve, hogy a meleget egyenlően osszák el a különböző radiatorszakaszokba. Míg azonban a csoport szélső szakaszaiban célszerűen csak két (142) perforációt, vagy nyílást alkalmazunk, a közbenső szakaszokban négy ilyen perforáció, vagy nyílás van alkalmazva. Ennek célja, hogy a külső, vagy szélső szakaszokat, aránylag hűvösen tarthassuk, ha arra szükség van, mert az ilyen alakú fűtő radiatorok végei közelében gyakran vannak bútordarabok vagy hasonlók. Az (E) szívócsővel kapcsolatban egy (F) szívó és légritkító ventilátor, vagy egyéb szívó- és légritkítókészüléket használhatunk. Ha termosztatikus szabályozást nem használunk, egy az 5. ábrán láthatóhoz hasonló lángzó használható a (11) lángzó helyett. E lángzó (140)-nel van jelölve és a (28a) csövön át tápláltatik gázzal, a (18a) légbevezetőcsövön át pedig levegővel. A gáz és a levegő bejutását a (141), illetőleg (142) szelepek ellenőrzik és szabályozzák és a (143 gyújtólártgcső vezet ki a (28a) csőből. A (18), vagy (18a) légbevezetőcsövön át bevezetendő levegőt célszerűen, de nem föltétlenül szükségesen azon helyiségből vesszük, melyben a radiator föl van állítva. Ezáltal szellőztetést és kedvező higiénikus föltételeket érünk el. Minthogy a találmány előnyös kiviteli alakjánál valamennyi radiator elégetőszekrénye a radiator lényeges alkatrésze, az égéstermékek melege, mely az elégetöszekrényből a radiatoron át kiszívatik, teljesen hasznosíttatik egy, vagy több helyiségben, ahol egy, vagy több radiator van fölállítva. A jelen rendszernél továbbá annyi radiatort állíthatunk föl egyetlen szívólégritkítókészülékkel kapcsolatban* amennyit akarunk, melyek mindegyikének célszerűen meg van a mag elégetőszekrénye. Jól látható ez a 4. ábrán, ahol különböző, jól ismert tipusú radiatorok vannak külön-külön föltüntetve, melyeik mindegyike egy elégetőszekrénnyel és egy termosztatikus szabályozóberendezéssel bír és mindegyik összeköttetésben áll a közös (E) kiszivató csővel. Mindegyik el« égetőszekrényhez tartozó (28) gáztáplálócső egy közös (28a) gázvezetöcsővel van összekötve, mely mint látható, egy közös (28b) gazométerből vezet ki. Mindegyik radiator (E) kiszívatócsöve pedig, mint látható, egy közös (E1 ) csővel áll összeköttetésben, mely a közös (F) kiszívató ventilátor tokjával közlekedik. A 4. ábra a fűtőberendezésnek egy világítóberendezéssel való kombinációját is mutatja, mely világítóberendezésből egy van a rajzon föltüntetve. Az átlátszó (50) golyó (6. ábra) elégetőkamrát alkot és fönt az (51) tok tartja azt. Ezen elégetökamrában alkalmas (53) tartón egy (52) ízzótest (ízzóharisnya) van elhelyezve; az (53) tartó bármely kívánt számú ilyen (52) ízzótesttel lehet ellátva. Az (52) izzótest, vagy lángzó számára egy (54) csövön keresztül kevert levegő, vagy gáz juthat; az (54) cső keresztülvezet az (51) tokon és fölfelé hajlik, hogy betorkoljon az (52) izzótestbe. Az (54) csőhöz egy (55) csapószelepen át jut a gáz, mely csapószelep az (56) gázvezetőcsövet szabályozza, mely utóbbi a (28a) gázbevezetőcsőbő vezet ki (4. ábra). Az (56) csővel az (55) csapószelep fölött az (58) gyújtólángcső van összekötve; az (58) cső (57)-nél az (52) izzótest alsó részébe torkol be. A levegő az (54) csőhöz az (54a) csövön át jut, melynek fölső vége célszerűen ama helyiségbe nyílik, melyben a berendezés föl van sze-
