64369. lajstromszámú szabadalom • Fűtő és világítóberendezés

relve. szellőztetés, valamint levegő bevezetése céljából. Az (54) cső alsó részéből egy (59) rúd nyúlik az (50) lámpagolyó fenekén keresztül. Az (50) lámpagolyó fejekében egy nyitott (60) gyürü van elrendezve, melyet egy lecsüngő (61) csappantyú zár el, mely utóbbi, ha nyitva van, az (59) rúdon lévő (62) akasztópecekre támaszkodik. Az (51) lámpatok fölső részén is van egy (63) lengőcsappantyú elrendezve, mely midőn lecsüng, nyitva van. Amidőn a szívólégritkítóberendezés megindul és a levegő az (50) lámpagolyóból kiszívatik, a (61) és (63) csappantyúk önműködően bezáródnak úgy, hogy a vákuum keletkezését meg nem gátolják. Ha a szivólégritkítóberendezést megállítjuk, a (61) és (63) csappantyúk önműködően megnyílnak. Ily módon a levegő bejutása a gyújtóláng égését fönntartja és az (50) Iámpagolyótól a nedves gőzöket, melyek kondenzálódni igyekeznek, távoltartja. A lángzóhoz jutó légmennyiség szabályozására egy beállítható (64) szelep van elrendezve. A lámpa el égetőkamrája egy (65) cső útján az (El) kiszívatócsővel közlekedik (4. ábra) és ha a kiszívatóberendezés működésben van, a lámpa égéstermékei az (F) szívóberendezés segélyével a lámpából folytonosan kiszívatnak és egyidejűleg a helyiség tisztátalan levegője a szívó-, vagy kiszívatóberendezés segélyével keresztülszívatnak a lámpán az égés táplálása céljából. A lámpa égéstermékeiben foglalt melegség a lámpa (65) kiszívatócsövéből hasznothajlóan a helyiségékbe, vagy falakba sugároztatik ki az égéstermékeknek a lámpa elégetőkamrájából a kiszívatóberendezésbe való áramlása közben. A fűtőberendezés természetesen a nap nagyobb részében folytonosan használtatik, míg a világítóberendezés csupán éjjel. Mindamellett ha a fűtőberendezés egyszer üzemben van, mindegyik lámpaszerkezet szellőztető módjára működik, akár meg van az gyújtva, akár sem, hacsak ezet* szellőztető hatást nem szüntetjük meg azáltal, hogy az (54a) fölégvezetöcsövet az épületen kívülre vezetjük. A szellőztető hatás azonban olyan közegészségügyi fontossággal bír, hogy igyekezni kell azt lehetőleg hasznosítani. A berendezés kivitelét egészben, vagy részeiben változtathatjuk anélkül, hogy a találmány lényegétől eltérnénk és ha kevésbé gazdaságos szerkezetet kívánnánk előállítani, mint aminőt itt ismertettünk, valamennyi radiátort olyan égetőkamrából származó meleg égéstermékekkel táplálhatunk, mely azon helyiségen, vagy helyiségeken kívül van elhelyezve, melyekben a radiátor, vagy a radiátorok vannak szerelve. A gyújtólángok nem föltétlenül szükséges elemei az 5. ábrán látható berendezésnek és a lámpának, de igen célszerű azok alkalmazása, annál is inkább, miután csak csekély költségtöbbletet okozr nak a berendezés előállításánál. Azonban a termosztát útján szabályozott föntebb ismertetett szerkezetnél a gyújtóláng fontos, hogy akkor, midőn a termostat a gázszelep megnyitását eszközli, a gázt meggyújtsa. Ha az égetőkamra ajtaját kimdtjuk, a kamrában uralkodó vákuum megszűnik, és a gázszelep záródik. Ha az ajtót elzárjuk, a vákuum újból helyre áll, a gázszelep pedig nyílik, mire a gyújtóláng a gázt meggyújtja. Ha a vákuumot a diafragmakamrában létesítjük, az atmoszférikus légnyomás megemeli a diafragmát és a gázszelepet megnyitja. A szívólégritkítóberendezésnek olyannak kell lennie, hogy a gyúlékony keverék molekuláit megritkítsa, mielőtt és mialatt az a lángzóba jut. Ezen ritkítás előnye abban nvilvánül. hogy a keveréket alkotó elemek molekulái különválnak, vagy lehetővé válik, hogy azok maguk is egymástól elkülönüljenek úgy, hogy jóval kedvezőbb elégést érünk el. A ritkítóberendezés szívó hatása az égéstermékek erős ritkítását is kell hogy előidézze valamennyi a szivó-, vagy ritkítóberendezésbe vezető csövön keresztül. Továbbá a legkedvezőbb effektus elérésére az elégetőkamraszerkezetnek az atmoszférikus levegő benyomulása ellenében lehetőleg telejesen elzárva kell len-