64136. lajstromszámú szabadalom • Hűtőberendezéssel ellátott fűtőcsöves gőztúlhevítő

Az 1. ábrán (a) a mozdonykazán, (b) ennek füstkamrája, (c) mellső csőfala és (d) bővített füstcsövei, melyekbe (e) túlhevítőcsövek vannak helyezve, (f) a gőzgyüjtőszekrény', mely a (g) nedves* gőz és a (h) száraz- vagy forrógőzkamrából áll. Az (a) kazánból jövő nedvesgőz a (i) csődarabon keresztül jut be a (g) nedvesgőzkamrába, innen az (e) túlhevítőcsöveken át a (h) forrógőzkamrába áramlik, ahonnan azután, kellően túlhevítve, a (j) csövön át, a gőzhengerekbe vezettetik, (k) a fúvócső vezetéke, mely az (1) kipufíogócső fölött gyűrűben végződik, mely utóbbi a kipuffogónyílások körül van elhelyezve és fölső oldalán (m) kiáramlás fúvókákkal bír. E fúvókákon át jut a tűz élesztősére szolgáló nyomóközeg (levegő vagy gőz) a kéménybe. A (k) fúvócsővezetékből (n) csődarab ágazik el, mely az (o) fúvócsőcsap és az (m) kiáramlási fúvókák közt tetszőleges helyen lehet elrendezve. Ezen (n) csődarabból továbbá (p) cső ágazik el, melynek vége az (f) gőzgyüjtő szekrénybe és pedig ennek (g) nedvesgőzkamrájába van bevezetve. Az (n) csődarabban végül (q) visszacsapó szelep van elrendezve. A leírt berendezés működési módja már most a következő: Ha a gőznek a hengerekbe való bevezetését elzártuk és a fúvócsövet megindítottuk, ezzel egyidejűleg a. hűtőberendezést is működésbe hozzuk. Az (o) fúvócsapon keresztüláramló nyomóközeg egy része ekkor a (p) csőbe és ezen át a (g) nedvesgőzkamrába áramlik. A nyomóközeg innen az (e) túlhevítőcsöveken át a (h) forrógőzkamrába jut és végül alkalmas berendezéseken, kondenzvízelvezetőcsapokon, légszelepeken vagy más, a gépen vagy ennek gőzbevezetőcsövein alkalmazott nyílásokon át a szabadba áramlik. A nyomóközegnek az (e) túlhevítőcsöveken való keresztül áramlásakor e csövek hatályosan hűttetnek. Ha a gép normálisan üzemben van, az (e) túlhevítőcsöveket az áramló túlhevítendő gőz hűti kellően, ekkor téhát a hűtőberendezésnek nem kell működésben lennie. A gőznek az (f) gyüjtőszekrényből a (k) fúvőcsővezetékbe, ill, a szabadba áramlását a (q) visszacsapó szelep gátolja meg. Midőn a gépet befütjük és még sémmi, vagy csak kevés gőznyomás van a kazánban, a fúvócsövet valamely meglévő nyomólég- vagy gőzvezetékhez kapcsoljuk, hogy ezzel a tüzet élesszük és így a gőzfejlődést lehetőleg gyorsítsuk. A találmány tárgyának az 1. ábrán rajzolt foganatosítási alakjánál e célra a (k) fúvócsővezetékről (r) vezeték ágazik el, melyen keresztül valamely alkalmas közeg vezethető be. .A föntismertetett hűtőberendezés ez esetben pontosan úgy működik, mint akkor, ha gőzt vezetünk a kazánból (k) csövön keresztül. A 2. ábrán látható foganatosítási alaknál a hűtőberendezés (s) légszeleppel van összekötve, amint ez gőzmozdonyoknál nem ritkán szokásos. Az ilyen légszelepek tudvalevőleg arra szolgálnak, hogy elzárt regulátorral való haladásnál, a gőzhengerekben és a tolattyúszekrényekben vákuum keletkezését és így ezekbe a kipuffogóvezetékből füst és korom benyomulását meggátolják. E légszelepek többnyire a tolattyúszekrényen vannak elrendezve. A 2. ábrán látható foganatosítási alaknál a légszelep a gőzgyűjtő szekrényen van elhelyezve és a hűtőberendezéssel van összekötve. E berendezés itt ejektor módjára működik. A (k) vezetékből kiáramló nyomóközeg a (t) furatokon át levegőt szív be és ezt a (g) nedvesgőzkamrába és ezen keresztül a túlhevítőcsövekbe nyomja. Az (u) visszacsapó szelep ismert módon meggátolja, hogy a regulátor nyitott állapotában a gőz a kazánból a (t) furatokon át a szabadba távozhassék. A 2. ábrán föltüntetett foganatosítási alak a légszelep alkalmazása folytán komplikáltabb ugyan, mint az 1. ábrán látható, mindamellett ezen utóbbival szemben azon előnnyel bír, hogy a túl-