64059. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés tőzegnek értékesítésére

- 24 — tására, mert ekkor a kemeneeaknában fölszálló gázokénál magasabb hőmérséklet szükséges ahhoz, hogy a mésznek égetése befejeződjék, mire az adalék a kemencének redukáló övébe, vagyis alsó felébe lejut. Ebben az esetben kívánatos, hogy a kemencének fölső részébe fölemelkedő és az alsó részében a keringő gázok főleg szénmonoxydból álljanak és a mésznek étetésénél fejlődő széndioxyddal ne legyenek hígítva, mert ekkor a kemencének alsó részében a redukálás erélyesebben megy végbe. Ebből a célból a kemenceakna fölső részén, a (192) csövek fölött (39. ábra), a (211) szakaszon meg van szűkítve és ebbe a megszűkített részbe szabályozható menynyiségű levegő vezethető be a (210) csatornákon. A levegő által megszűkített részben vagy résznek közelében elégetett gázoknak meleg égésterményei fölemelkedésük közben a kemenceaknában lévő adalékot erélyesen előmelegítik. Ha az ily módon létesített fűtőövezetet meghosszabbítani kívánjuk, az elégetést arra való tekintettel, hogy a hőmérséklet az elégésnek helyétől kis távolságban is igen nagy mértékben csökkent, célszerűen több fokozatban végezzük és a kemence falában, több egymás fölött fekvő szintben, képezünk ki légbevezető nyílásokat úgy, hogy mindegyik szintben végbemégy elégés. A tégelyből a kemencének fölső részébe fölemelkedő gázok az érceknek redukálásánál fejlődött széndioxydot tartalmaznak, mely a kemencének fölső részében nagyrészt szénmonoxyddá alakúi át. Ez az átalakulás a kemencének hőmérsékletét csökkenti, miért is célszerű, ha a mész égetésének fejlődött széndioxydot a kemencének alsó részébe be nem vezetjük. Ezért a mésznek égetését a kemencének fölső, desztilláló részében végezzük és a fejlődött széndioxydot a többi gázokkal és gőzökkel együtt a gázfejlesztőnek füstvezetékébe vezetjük. Bizonyos esetekben célszerű lehet, hogy a tégely falának hűtése céljából a szokásosnál nagyobb mennyiségű gázt vezessünk át a kemencén, ez azonban az adott esetben nem hátrányos, sőt bizonyos tekintetben célszerű is, mert ekkor a kemenceaknában a fölemelkedő gázok a lesűlyedő adalékkal bensőbben érintkeznek és így az érceknek redukálása is tökéletesebben és egyenletesebben megy végbe. A föntebb leírt eljárásnak foganatosításánál egyébként szükséges kokszoló kemence is fölösleges; az eljárás maga igen gazdaságos és a'szükséges berendezések és ezeknek egymással való kapcsolása igen egyszerű. Minthogy a tőzegnek desztillálása jó koksznak előállítása mellett alacsony hőmérsékletnél végezhető, a termelt ammoniáekmnnyiség igen nagy és az ammóniák az alkalmazott alacsony hőmérséklet miatt igen kis mértékben disszociálódik. Hogy az eljárást alkotó különböző műveleteknek jelentősége jobban kitűnjék a következőkben egy példán, adott esetből kiindulva, számadatokkal van az eljárásnak foganatosítási módja ismertetve. Ha 90% vizet tartalmazó nyerstőzegből indulunk ki, azt a szenesítéssel 95% szilárdanyagot és QO'öVo vizet tartalmazó tőzeggé alakítjuk át. A víztartalmat szűrősajtókban 68%-ra csökkentjük, mikor 8 rész szilárdanyagból és 17 rész vízből álló tömeg keletkezzék és az eredeti víztartalomból 65'95% elfolyik. A szalagsajtó vagy a füstgázzal fűtött szárítóberendezés a víztartalmat 55%-ra csökkenti, vagyis a hátramaradt tömeg 8 rész szilárdanyagból és 9'77°/0 rész vízből áll, az eredeti víztartalomból 9-77% elfolyik. Az ekként nyert terméket két egyenlő részre osztjuk, az egyik részből 4 rész tőzegbrikettet állítunk elő és a Schulzeféle szárítókban 4-88 rész vizet űzünk ki, a másik részből pedig a 4 rész szilárdanyagból 70°/o termelési hányad mellett, mi könnyen elérhető, előállítható mennyiségű ammöniákot, kátrányt és gázt nyerünk. Ez a gázmennyiség elégséges az eljárás hő- és erőszükségletének födözésére, tehát az eljárásnak gazdasági eredménye, a mellékköltségeknek figyelmen kívül hagyásával 4 rész brikett és 4 rész szilárd-