64048. lajstromszámú szabadalom • Folyadék tengelykapcsolás
nek, külső végükkel pedig a (11), illetőleg (12) födeleknek (24) mélyedéseibe nyúlnak. (3. és 5. ábra.) A (23) lengőtesteket fölvevő kivágás egy, a tok falát a dugattyúkamrák falával összekötő csapágytestben fekszik és az egyik födéltől a másikig terjed. Ebben a csapágytestben még egy másik hengeres (25) kivágás is ván, mely a hengeres (26) tolattyúnak kiképezett szabályozó fölvételére szolgál. A hengeres tolattyúnak (27) végei között (29)-nél az anyag el van távolítva, ami . által egy csatorna keletkezik a folyadéknak (25) kivágáson való áteresztésére. A hengeres (25) kivágás a (30) csatornán át (2. ábra) mindegyik (17) dugattyúkamrával és hasonló módon a (31) csatornán át a (32) összekötő csatornának egyik végével is közlekedik, mely (32) csatorna a centrálisán alkalmazott (17) dugattyúkamrát részben körülveszi és melyet két végén a csapágytest zár el. A (32) összekötőcsatornának másik vége a (33) csatorna útján közvetlenül közlekedik a (17) dugattyúkamrával. A (26) hengeres tolattyúnak két vége a (11 és 12) födeleknek- (34) mélyedésében fekszik (5. ábra). A tolattyú egyik végén a (35) csappal van ellátva, mely a (12) födélnek (36) tömszelencéjén megy át és szabad végén a (37) kereket hordja, mely a (38) fogasrúddal kapcsolódik. Ez a fogasrúd egy (39) szánon van alkalmazva, mely a (40) vezetékek között a (14) tengelyhez sugárirányban a (12) födélnek külső oldalán ide-oda mozgatható. A (39) szánon még a (ííj fogasrúd is van alkalmazva, mely a (42) fogasívvel kapcsolódik. Utóbbi a (44) tengely körül leügethető (43) szögemeltyűnek egyik végén ül. A (44) tengely egy, a (45) gyűrűtől befelé kiugró villában van ágyazva. A gyűrűt magát a (12) födélbe becsavart (46) csavarorsók támasztják alá és a gyűrű és födél közötti teret a (47) hengeres köpeny burkolja. A (43) szögemeltyű egy villás (48) szárral bír, mely egy, a (14) tengelyen csúsztathatóan alkalmazott (49) gyűrűvel kapcsolódik. Ez a gyűrű ugyanis az (50) körhoronnyal van ellátva, melybe a villás (48) szárnak (51) csapjai nyúlnak be, úgy, hogy a gyűrűnek a (14) tengely hosszirányában való eltolása által a szögemeltyűt a (44) tengely körül kilengetjük és ezáltal a (39) szánt eltoljuk, aminek következtében a hengeres (26) tolattyú tengelye körül elfordul. A (43) szögemeltyű még az (50x) nyúlvánnyal van ellátva, mely a (39) szán kifelé való mozgásának határolása céljából az elállítható (51) ütközőhöz ütközik. A (49) csúszógyűrű még egy (52) körhoronnyal van ellátva, melybe az (54) állítóemeltyű villaalakú végének (53) csapjai nyúlnak be. Az (54) emeltyű valamely alkalmas szilárdan álló (56) részen van az (55) csap segélyével lengethetően ágyazva. A (14) tengelyt célszerűen mint a kapcsolásnak hajtó részét képezzük ki, mely a másik (10, 11, 12) kapcsolórészt hajtja. Ha már most ezen hajtandó kapcsolórészt a (16) karima útján valamilyen géprésszel stb.-vel összekötjük, úgy ez a géprész tetszőleges sebességgel bajtható, aszerint, amint a hengeres (26) tolattyút jobban vagy kevésbbé nyitjuk. A 2. ábrán föltüntetett helyzetben, vagyis a (26) tolattyúnak ezen ábrán látható állásánál a (17) kamrában és a vele közlekedő (32) összekötőcsatornában lévő olaj szabadon keringhet, ha a (14) tengelyt forgatjuk. A folyadék ezen szabad keringésének következménye, hogy a (14) tengely a (10) tokot nem viszi magával. Mihelyt azonban a (26) hengertolattyút az (54) állítóemeltyű és a többi az állítóemeltyű és tolattyú között alkalmazott segédelem segélyével tengelye körül elforgatjuk, a (31) csatorna egészben vagy részben elzáródik és az erő ekkor a hajtórészről a hajtottra oly sebességgel vitetik át, melyet a (26) hengertolattyúnak állása meghatároz. Ha a hengertolattyút annyira elforgatjuk, hogy a (31) csatorna egészen elzáródik, akkor az olaj a (17) kamrából a (32) csatornán át ki nem juthat, úgy, hogy a hajtott rész ugyanazzal a forgássebességgel hajtatik, mint a hajtórész. Ha azonban a (26) heugertolattyú a (31) csatornát csak részben zárja el, akkor a hajtott rész csökkentett sebességgel forog, melynek nagysága attól függ, hogy
