64043. lajstromszámú szabadalom • Berendezés munkaidők vagy hasonló értékek följegyzésére

(I, R) elektromágnespárhoz tartozik. Az (il és i2) kontaktusokat a (46, 47) vezetékek kötik össze egymással, továbbá a (48) drót az áramot az (I) elektromágneshez vezet, honnan a (49) vezeték ama kapcsoló (i) kontaktusához vezeti, mely a szóban lévő elektromágnespárnak megfelel. A (35) lengőkar a (42) telepet a kikapcsoló (39) peckével köti össze. A 18. ábrán látható berendezés működési módja a következő: Mikor a fürész munkát végezni megszűnik, a (41) kapcsoló, karjával az (i2) kontaktust érinti és az áram a (42) telep pozitiv sarkától a (40, 43, 41, 47, 48) úton, (I) elektromágnesen, (49, i, 35) karon és (39) pecken át a telephez megy vissza, gerjeszti az (I) elektromágnest és a följegyzőpecektartó nyugalmi helyzetébe megy. Eközben a megfelelő kikapcsoló (35,36) karjai a holtponton túl a másik oldal felé térnek ki, egyúttal a (38) rúgó is elhalad a holtpont előtt és így a (35) kar kontaktusát az (i) nyugalmi kontaktusról az (r) munkakontaktusra állítja. Ennek következtében megszakad az (I) elektromágnesen átmenő áramkör. Ha a munkás a följegyzöberendzés céljának elérését azáltal akarná meghiúsítani, hogy egy darab deszkát hagy a fürészben és csak a szíjat állítja át a gép megállítása céljából, akkor a (40) főkapcsoló nyugalmi állásába megy át és az áram a teleptől az (il) kontaktuson és a (46) vezetéken jut az előbb leírt áramkörbe, tehát az előbb leírt eredményt létesíti. Ha ellenben a pecektartó működésen kívüli állásában van, akkor az áram útja a (40), illetve (41) fő- és munkakapcsoló munkahelyzeténél a telep (rl, 43, r2, 44, R, 45, r, 35, 39) áramkörön át jut a telep másik sarkához. Abban a pillanatban, melyben a (41) munkakapcsoló (r2) munkahelyzetébe megy át, a (35) kontaktus az (r) kontaktuson fekszik úgy, hogy az áram a telep másik sarkához visszatérhet. Ennek következté•ben az (R) munkaelektromágnesek gerjednek és a részek a 18. ábrán látható helyzetükbe jutnak, mikor az áramkör áramveszteségek elkerülése céljából megszakad. Nyilvánvaló, hogy oly gépeknél, mélyeknél a hasznos munka kettőnél többféle úton indítható meg, a (40) és (41 kapcsolók módjára több kapcsolót lehet akként elrendezni, hogy az I nyugalmi mágnes mindig gerjedjen, mikor csak az egyik kapcsoló is a nyugalmi állásba kerül, az (R) munkamágnes ellenben csak is akkor, mikor az ösztszes kapcsolók a munkaállásban vannak. Ha valamely gépnek pl. két munkahelye van, melyek közül a munkás vagy az egyiken, vagy a másikon dolgozik, a kapcsolókat akként kell egymással összekötni, hogy mikor a két kapcsolónak csak egyike van a munkahelyzetben, azi (R) munikamágnes már gerjedjen, ellenben az (1) nyugalmi mágnes csakis akkor, mikor mindkét kapcsoló nyugalmi állásban van. A szükséges vezeték- és kapcsolási elrendezések a munkaviszonyok figyelembe vételével könnyen megállapíthatók. A följegyzőkeret mellső oldalán egy (50) lemez van fölerősítve, (1., 2., 5., 13. ábrák), melyen az (R, I) elektromágneseket védő kiolvadóbiztosítékok vannak alkalmazva. Ez a lemez levehető és egyúttal födél gyanánt is szerepel. A tartókeret, alsó végén, forgathatóan van ágyazva úgy, hogy azt az 1. ábrán látható állásából a 2. ábrán látható állásába lehet forgatni. A keret fölső végén (30, 31) véglemezei között egy (51) lengőtengely van ágyazva (1., 2., 5., 7., 9., 13.. 14., ábrák), melynek két végén, a kereten Jdvül, egy-egy (52, 53) kar van fölékelve (1., 2., 5., 7., 8. ábra). Az (53) karforgáscsapján túl meg van hosszabbítva és (54) fogantyúval van fölszerelve (1. 8. ábrát is). A sugárirányú (52, 53) karokat (55, 56) csuklórudak kötik az (1), illetve (2) állványokhoz. Ezek a csuklórudak végeiken meg vannak hajlítva úgy, hogy az ezekbe forgathatóan ágyazott (52, 53) karok holtpontjaikon túlhaladhatnak. Az (55) csuklórúdat az (57) rúgó szorítja lefelé. Ha ennél a szerkezetnél az (54) fogantyút az 5. ábrán látható helyzetéből