64020. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és szerkezet egyenáramú mótoros fogyasztásmérők számlálóművének elektromágneses működtetésére

— 3 — keresnek és előkapcsolt ellenállásnak együttes ellenállása a fegyverzettekercsek ellenállásának többszörösét teszi ki. Ezen esetben a mellékkapcsolású áramkör teljes áramának csak csekély tört része folyik a mágnestekercsén át és a mágnesnek gerjesztése gyakorlatilag véve ugyanoly mértékben változik, mint a kefefeszültség. Az (M) elektromágnes előtt egy fegyverzetet rendezünk el, melynek mozgása ismert módon a (Z) számláló műre vitetik át és mely oly ellenerő, pl. rúgó hatása alatt áll, hogy a mágnes a fegyverzetet csak a legnagyobb kefefeszültség pillanatában képes vonzani, vagyis csak akkor, amikor a kefék a (KI, K2) szegmenseket érintik. Midőn a fogyasztásmérő fegyverzetének forgása közben, az (s3, s4) csévepárok bekapcsolásánál, a kefefeszültség az alsó határig sülyed, a mágnes a hozzája tartozó fegyverzet rúgójának erejét nem képes leküzdeni és így ez a fegyverzet visszacsapódva csak akkor jut ismét működésbe, miután újból az (sl, s2) csévepár kapcsoltatik be és a fegyverzet ismét vonzatik. A fogyasztásmérő fegyverzetének egy teljes fordulata alatt tehát a mágnesfegyverzet kétszer vonzatik és kétszer bocsáttatik szabadon. Ily módon lehetővé válik a fegyverzetforgást tisztán a kefefeszültség változásának kihasználásán val a számláló műre átvinni, vagyis a fogyasztásmérőt magának a számláló műnek a fogyasztásmérő pontosságára és érzékenységére oly káros munkájától tehermentesíteni anélkül, hogy ehhez valamely kontaktusszerkezet volna szükséges. Az elektromágnesnek a fogyasztásmérő fegyverzetével való állandó párhuzamos kapcsolása által továbbá elérjük azt, hogy a szikraképződés a kollektornál jelentékenyen csökkentetik. A kefefeszültségnek szükséges ingadozásait az armaturatekercselésnek különböző módon való foganatosítása nélkül is elérhetjük és pedig egyszerűen azált&l, hogy az armaturaáramkörbe, vagyis az egyik kollektorösszeköttetésbe ellenállást iktatunk be. Az armaturcsévék tehát a szokásos módon, teljesen egyenlő alakban és egyenlő sodronyból szerkeszthetők. Ilv esetben nem szükséges továbbá nyitott armaturakapcsolást alkalmazni, hanem teljesen mindegy, vájjon nyitott vagy zárt armaturakapcsolást alkalmazunk-e. Söi az ily elrendezés már meglévő, közönséges fogyasztásmérőknél utólag is alkalmazható, ami a gyakorlat szempontjából igen fontos. A 3. ábra vázlatosan oly háromrészü armatúrát tüntet föl, melynél az (al, a2. a3) csévéknek eleje és vége folytatólagosan egymással és egy háromrészü kollektornak (c, d, e) szegmenseivel van összekötve. Ha az egyik kollektorösszeköttetésbe, pl. a (d) szegmens és (a2, a3)-nak összekötési pontja közé a (w) ellenállást iktatjuk, akkor a kefefeszültségnek kíváut ingadozását érjük el. Minthogy ezen (w) ellenállás, mely a normális kefefeszültséget, pl. 50—100%-ig fokozza, az armatúrán átfolyó mellékáramkörü áramot a nagy (V) előkapcsolt ellenállással szemben csak jelentéktelenül befolyásolja, úgy ezen (w) ellenállásnak beiktatása a fogyasztásmérőnek egyéb működésén alig változtat valamit. Csakis a kefefeszültség változik a jelzett mértékben és így ez fölhasználható a kefékkel párhuzamos kapcsolású, elektromágneses számláló műnek működtetésére. Az imént leírt elrendezés természetesen nem szorítkozik csak háromrészü armatúrákra. hanem minden további nélkül (4, 6, 7) és többrészű armatúráknál is alkalmazható. Ha tehát valamely ismeretes, már meglévő fogyasztásmérőt a jelen találmánynak megfelelően átalakítani akarunk. nem kell egyebet tenni, mint az egyik kollektorösszeköttetésbe megfelelő ellenállást beiktatni és a számláló mű elektromágnesének végeit a kefékkel párhuzamosan kapcsolni. A kefefeszültségnek a (w) ellenállás okozta fokozódása kétpólusú fogyasztásmérőnél az armatúra minden fordulata közben kétszer következik be és pedig