63976. lajstromszámú szabadalom • Újítás laposcsévéjű villamos áramszámlálókon

- 4 — Mint ismeretes újabb áramszámlátoknál ^ túlnyomóan háromrészű rotorokat alkalmaznak három, többnyire zárt kapcsolásban egymással összekötött tekerccsel, melyek egy három szegmensből álló áramtfordítóhoz vannak kapcsolva. A rotornak ily háromrészű kiképzése a jelen esetben is használható és legegyszerűbb kiviteli alakjában a horgony, mint az a 6. ábrán látható, három 120°-os csévéből áll, amint az amperóra — motorszámlálóknál már hosszabb idő óta használatos. Itt is az áram időnként két csévének egymás mellett fekvő vezetékeiben ellenkező irányú úgy, hogy a két rotorcséve ezen időben, mint egyetlen cséve működik. Ellenhatás csak akkor lép föl, ha a rotort ahelyett, mint az 5. ábrán látható négy csévéből, utóbbiak számának növelése által öt egyenlő szögszélességű csévéből alkotjuk. Ekkor az éppen áramváltásban lévő és ennek következtében rövidre zárt tekercseken kívül még egy cséve válik a már említett ellenhatás következtében teljesen hatástalanná. Hat és több rotorcsévénél a hatástalan csévéknek száma megfelelően növekedik, mivel a hasznos forgató nyomatékot csakis a maximális hatásnak megfelelő helyzetben lévő két cséve, vagy csévepár létesíti, míg a többi cséve hatástalan és csakis a rotornak ellenállását és súlyát növeli. Ha pedig föltesszük azt, hogy a rotorba beépített réznek hossza és súlya van megadva és ebből állítjuk elő a rotort különféle számú csévékből, két, három, négy, vagy több szakasszal, akkor egy kétsarkú mezőt föltételezve, ha a cséveszám a rotorban négynél nagyobb, a középforgató nyomaték azonnal csökken és ez a csökkenés még növekedik, ha a rotorszakaszok száma nő. Minthogy a rotorban csakis a sugárirányú vezetékek hatnak elektrodynamikusan, a kerületen fekvő vezetékek pedig a hasznos forgatónyomatékot semmivel sem növelik, arra kell iparkodnunk, hogy előbbi vezetékek lehetőleg erős mágneses mezőben mozogjanak és hogy azoknál minden ellenhatást elkerüljünk. Ez a két föltétel az eddig ismertetett, a 2. és 3. ábrán bemutatott mágnes elrendezéseknél nincsen tökéletesen betartva, mert a szilárdan álló, a rotornak akár csak egyik vagy mindkét oldalán fekvő csévék által előállított mágneses mező vagy mezők a rotor vezetékeket ugyan a főtengelyben hatásosan metszik, azonban a mágnes csévéknek egymással párhuzamos vezetékei között a középen, ahol szerkezeti okokból a forgástengely részére egy bizonyos szabad helyet kell hagyni, egy gyenge káros mágneses mező keletkezik. Utóbbi többféle káros hatással van. A mágnes csévéknek ezen a helyen ellentétes irányban haladó erővonalai a rotorvezetéknek a tengely közelében fekvő részére egy jólehet csak gyenge ellenforgató nyomatékot fejtenek ki. Nyilvánvaló továbbá, hogy ennél az elrendezésnél mindegyik mágnes csévének hatékony belső tere csökkentve van, amivel egyrészt a cséve által előállított mágneses áram gyengítése, másrészt pedig a hatékony, sugárirányú rotorvezetékek hosz-» szának csökkenése is jár. A 7. ábrán föltüntetett mágnes elrendezés ezektől a hátrányodtól mentes. Itt a szilárdan álló (Sl, S2) csévék egyenes tekercsrészeikkel teljesen egymáson feküsznek úgy, hogy a különben közöttük keletkező káros mező teljesen elmarad. A két erősáramú cséve egymást oly módon erősíti, hogy az egymással párhuzamos egyenes vezetékeik által előállított erővonalnyaláb, most már osztatlanul halad, vagyis hogy ez a nyaláb a két erősáramú csévének két hasznos mágneses mezőjét erősíti. A rotort ennél az elrendezésnél a 7. ábrán látható módon ágyazzuk. A sokkal rövidebb tengely alsó, egy nemeskö talpcsapágyban ágyazott csapjával a rotorcsévéket hordó (N) fegyverzetben, vagy közvetlenül ez alatt végződik, mel\* fegyverzet e célból üregessé van kiképezve és melybe fölülről a tengelycsap, alulról pedig a kő és foglalata nyúlik bc. Utóbbi vagy szilárdan van a mágnestesten alkalmazva, amint az a rajzon látható.