63976. lajstromszámú szabadalom • Újítás laposcsévéjű villamos áramszámlálókon
legegyszerűbb alakjában a rotor, mint a 2. ábrán látható, két félköralakú (sl, s2) csévéből áll, melyek egymás után vagy párhuzamosan is bekapcsolhatók, ha csak az ábrán föltüntetett áramirány biztosítva marad, vagyis, hogy az áram az átmérő vagy sugár irányába eső egyenes . vonalú tekervényrészekben az egyik irányban, a görbe, a rotornak kerületét képező tekervényrészekben pedig az ellenkező irányban folyik. Az áramhozzávezetésre egy kétrészű kollektort és keféket alkalmazunk. Az eltérítő szilárd mezőt két hasonlóan alakított (Sl, S2) cséve létesíti, melyekben az áram hasonlóan, mint a rotorban folyik. Nyilvánvaló, hogy a rotornak minden egyes körülfordulatnál két holtpontja van, t. i. ott, ahol a rotornak hatékony átmérője a mágneses mezőt létesítő csévéknek egyenes vonalú középső tekercsrészeihez párhuzamos. Ebben a helyzetben a kefék a kollektorsegmenseket rövidre zárják. A holtpontoknak legyőzésére előnyösen a következő berendezést alkalmazhatjuk. A rotoron, mint a 2. és 3. ábrán látható, két rövid (El, E2) vaspálcikák és ezek fölött egy (G) forgatócsévét alkalmazunk és pedig oly helyzetben, hogy mindig akkor van az egyik vaspálcika közelében, mikor a rotor a holtponton áthalad. Ez a forgatócséve a 4. ábrán föltüntetett kapcsolási séma szerint a (gl, g2) differenciálcsévékből áll, melyek egyenlő számú ampértekervénnyel vannak ellátva, azonban ellentétes irányú áramok által gerjesztetnek. A (gl) cséve, szükség esetén egy eléje kapcsolt (w) ellenállással együtt, mellékáramkörben van a (Bl, B2) kefékhez kapcsolva úgy, hogy rajta a rotoráramnak csak egy kis része megy át, míg ellenben a (g2) csévén és az eléje kapcsolt (W) ellenálláson az egész rotoráram halad át. Rendes körülmények között tehát a (G) cséve kifelé nem bír mágneses hatással. Ha azonban a holtpontban a rotor rövidre záródik, akkor a (gl) csévének hatása megszűnik és csakis az egész rotoráram által gerjesztett (g2) cséve működik. Ez a cséve ekkor a közelében fekvő vaspálcikát vonzza és ezáltal a rotort a holtponton átviszi. A hatás erősbítése céljából a (G) csévét, mint az a 3. ábrán föl van tüntetve, megfelelő vasmaggal láthatjuk el. A holtpont legyőzésére szolgáló ez az eljárás természetesen nemcsak a fönti rotortipusnál, hanem bármely más rotoralaknál is használható. Ennek továbbá még az az előnye is van, hogy vele a számlálóműnek elektromágnetikus hajtószerkezetét is összeköthetjük úgy, hogy a rotor a számlálóműnek hajtásától tehermentesítve van. E célból a (G) cséve fölött egy könnyen mozgatható és egy ellenerő pl rúgó vagy hasonló hatása alatt álló horgonyt alkalmazunk, amint az a 3. ábrán látható. Ezt a horgonyt a (G) cséve a rotornak minden egyes fordulatánál kétszer magához vonza úgy, hogy! a horgony a számlálóműnek hajtására fölhasználható. A holtpont legyőzésére szolgáló külön berendezés elmaradhat akkor, ha egy kétesévé jű rotor helyett, mint az a 4. ábrán látható, egy négycsévéjű rotort alkalmazunk, mely két egymáshoz képest 90f t -kal elforgatott kétcsévéjü rotorból áll, melyeknek egyes csévéi egy négyrészű kollektorral vannak összekötve. A rotorban itt is elkerülünk minden ellenhatást. Ezen nem változik semmi akkor sem, ha, oly célból, hogy a rotorszerkezet kisebb legyen, a két egymáshoz képest 90°-kal elforgatott kétcsévéjü rotor helyett négy kvadránsalakú csévét alkalmazunk, mint az az 5. ábrán látható. Ha ez a négyrészű rotor pl. az 5. ábrán föltüntetett helyzetében van, akkor nyilvánvaló, hogy az egész rotornak működése ugyanaz, mint egy csak két félköralakú csévéből álló (a 2. ábrán föltüntetett) rotoré, melynek csévéi párhuzamosan vannak kapcsolva, mivel az I., IV. és II., III. kvadránsok együtt működnek úgy, mint egy-egy félköralakú cséve. Ha tehát az I., IV. úgyszintén a II., III. kvadránsoknak egymás mellett fekvő sugárirányú vezetékeiben az áram ellentétes irányú is, az nem idéz elő ellenhatást.
