63976. lajstromszámú szabadalom • Újítás laposcsévéjű villamos áramszámlálókon
pontból általánosságban hatás tekintetében a dobrotornak mögötte marad, mivel a hatékony rotordrótok nem feküsznek mind, mint a dobrotornál a kerületen, miért is kisebb emeltyűkaron működnek. Az alant leírt laposcsévéjű rotorral ellátott) egyenáramú Watt-öraszámlálónál nemcsak, hogy az említett összes hátrányok megvannak szüntetve, hanem helyes és célszerű szerkezet következtében el van érve az is, hogy az új számláló az eddigi dobrotoros számlálót még a lényeges elektromos tulajdonságaiban is fölülmúlja. Hogy a jelen találmány lényege világosan kitűnjék, a mellékelt rajznak 1. ábráján a laposcsévéjű számláló eddigi kiviteli alakjánál föllépő viszonyok vannak vázlatosan föltüntetve és pedig egy oly kiviteli alaknál, mely két mágnestércsévével és hat rotorcsévével van ellátva. Ha, amint az föl van tüntetve, a rotorcsévélt között zárt kapcsolást létesítünk, akkor az erősáramú csévék vagy közelítőleg ugyanazt az alakot kaphatják, mint egy rotorcséve, amint ezt az (fl, f2) görbék mutatják, vagy pedig a mágnestekervények nagyobbak is lehetnek, amint azt az (Fl, F2) görbék mutatják. Úgy az egyik, mint a másik esetben is az egész rotor által előállított forgató nyomaték nagyon kicsiny, mert lényegében ezt a forgatónyomatékot csak az ab, cd és no, pq tekervényrészek hozzák létre, míg valamennyi egymás mellett fekvő rotorvezetékben a forgatónyomatékok egymást megsemmisítik. így pl. az áram az (ef) és (gh) vezetékekben egymással ellenkező irányú, ép úgy a (vw) és (xy) vezetékekben is. Ha tehát pl. az (ef, gh) vezetékek akár az erősáramú csévén kívül, mint (fl)-nél, vagy azon belül feküsznek, mint (Fl)-nél, a bennük keletkező hajtóerő minthogy egyenlő nagy, de ellentétes irányú, egymást megsemmisíti. A föltüntetett rotorállásban tehát mindenkor csak két rotorcséve — szigorúan véve négy félcséve — hat, míg a többiek csak holt tömeget képeznek és fölösleges ellentállást létesítenek. Vagy tekintsük például meg a II. csévét, mely egy nagy (Fl) erősáramú csévében mozogjon. Ha a mágneses mező erőssége az (Fl) cséve belsejében minden helyen ugyanaz volna, akkor a sugárirányú (ab) és (xy) vezetékekre ható erőknek, minthogy egyenlő nagyok és ellentétes irányúak, egymást meg kellene semmisíteniök. Mivel azonban a mező erőssége tényleg különböző, a II. cséve oly erővel forog az (Fl) cséve közepe felé, mely az (ab) és (xy) vezetékekre ható hajtóerőknek különbségével egyenlő. Minthogy ugyanez a többi rotorcsévékre is áll, az következik, hogy az egész rotorban erős ellenhatások lépnek föl. A viszonyok akkor sem változnak, illetőleg nem javulnak, ha a rotorcsévéknek számát növeljük, sőt ekkor még rosszabbodnak, mert ezáltal a hasznosan működő csévepárnak forgatónyomatéka még kedvezőtlenebb viszonyban áll a többi nem hatékony csévéknek ellenállásához és súlyához. Ily számlálóknál tehát mindegyik esetben, ha a rotort akár zárt, akár nyitott kapcsolással látjuk el, az erősáramú tekervények pedig a rotorcsévékhez képest akár kisebb, akár nagyobb szélességűek, a forgatónyomaték viszonya a rotorsúlyhoz, ellenálláshoz, mellékáramfogyasztáshoz és kefefeszültséghez kedvezőtlen. Jelen újítás szerint a káros ellenhatást azáltal kerüljük ki, hogy a rotornak és mágneses mezőnek célszerű kivitele által arról gondoskodunk, hogy mindegyik árammal ellátott rotorcséve mindenkor két különböző polaritású erősáramú mező hatásának van alávetve. Ekkor mindegyik csévének a sugárirányú vezetékekre gyakorolt forgatónyomatékai összeadódnak. Ehhez, mint az alábbiakból kitűnik, az szükséges, hogy a rotorcsévéknek száma a sarkok számához, azaz a mágneses mezők számához, melyeknek mindegyikét egy vagy két tekercs gerjesztheti, egy meghatározott viszonyban álljon, nevezetesen annak legföljebb kétszeresével egyenlő legyen. Egy kétsarkú mezővel biró számlálóra nézve tehát az adódik, hogy a rotor csak két, három vagy négy csévéből állhat. A
