63931. lajstromszámú szabadalom • Berendezés folyadékok emelésére és továbbítására

— 11 — ide-odamozgó folyadéknak áramlási se­bességétől függ. A (106a) merülődugattyú ugyanolyan szivattyúval és vezetékrend­szerrel van összekötve, mint az előbb le­írt (106) merülődugattyú úgy, hogy a (106a) merülődugattyú a (106) merülődu­gattyú helyett vagy evvel kapcsolatban is alkalmazható. A 20. ábrán látható foganatositási alak­nál (113) a berendezésnek erőt szolgál­tató részének, (114) a folyadékot emelő részének hengere, ahol is a két henger­nek dugattyúit a (115) dugattyúrúd köti össze egymással. Ehhez a rúdhoz a (116) hüvely van oly módon kapcsolva, hogy ez a rúd ide-odamozgásában részt vegyen; a (116) hüvely a (117) görgőnek és a (118) karnak ágyazására szolgál, mely karnak alsó vége a (121) csapon ágyazott és a rrgók által fölfelé szorított, görbített (120) emeltyűnek (119) hornyában csú­szik. (20a. ábra). Mikor a (115) rúd (20. ábra) a hajtóerőnek hatása alatt jobbra mozog, a (118) kar csúcsa a (121) csap mögött fekszik míg a rúd meg nem áll; de mikor a rúd visszafelé való löketét megkezdi a (118) kar alsó vége és a (119) horony között föllépő súrlódás miatt a kai­alsó vége megáll, ellenben a (121) csap a rúddal együtt tovább mozog úgy, hogy a kar a vonalozottan föltüntetett két vég­állása között ide-odaleng; mikor a kar a függélyes álláson átmegy, a (120) emel­tyűt kissé lenyomja és a (121) csap körül elforgatja. A (120) emeltyű végére csukló­san van fölerősítve a (122) kilincs, mely a (123) fogazott ívnek fogazásával kap­csolódik. A (123) fogazott ív az égési ke­veréket bevezető vezetékbe iktatott (124) fojtócsappal akként van összekötve, hogy mikor a (120) emeltyű lefelé mozog, a fojtócsap nagyobb mértékben nyílik. Megjegyzendő, hogy az a szög, mellyel a (118) kar a (120) emeltyűt elforgatja, attól függ, hogy a (115) rúdnak löketvál­tozása löketének melyik pontján követ­kezett be; minél rövidebb volt a löket, annál nagyobb elfordulást fog végezni az emeltyű és annál több éghető keverék fog a hengerbe jutni, oly célból, hogy így á következő löket hosszabbodjék. Minthogy a (120) emeltyű csak lassan mozog, a fojtóhatás maga is hosszabb lesz. A löket­nek belső végpontján a löketváltozásnak semmiféle befolyása sincs, mert ekkor a (118) kar a (120) rúddal nem érintkezik, amint ez vonalkázottan baloldalt föl van tünteve. Épp így nincs befolyással a löketváltozás a (120) rúdra akkor sem, mikor a (118) kar jobbra annyira elmoz­dult, hogy az a vonalkázottan föltüntetett (b) állásába jutott. Mikor a (115) rúd elég messze mozdul el jobbra görgőjével a rajzban föltüntetett módon alakított (125) karba ütközik és ezt a kart annál nagyobb szöggel forgatja el, minél nagyobb volt a (115) rúdnak lökete. így a (115) rúdnak hosszú lökete a (125) karnak fölfelé való mozgását idézi elő, minek a föntebb is­mertetett kapcsolat miatt a (126) kilincs­nek fölfelé mozgása a következménye úgy, hogy ez utóbbi a (123) fogazott ívnek egy másik fogazásával kapcsolódik és a (124) szelepet a zárás irányában moz­gatja. Ennek az a következménye, hogy az égési kamrába vezetett égési keverék­nek mennyisége kisebbedik úgy, hogy a következő löket megrövidül. A fojtósze­lepnek a (122, 126) kilincsek által előidé­zett mozgásai megfelelően kombinálva azt idézik elő, hogy az ide-odamozgó ré­szek löketének hossza a kívánt határok közé esik. Ezek az eszközök használha­tók arra is, hogy valamely is.jnert szabá­lyozószerkezetet működtessenek, így pld, a 18. ábrán föltüntetett szerkezetet, hol az a (103) hengernek helyettesítésére vagy evvel a hengerrel kapcsolatban al­kalmazható. A 22. ábrában föltüntetett foganatosi­tási alaknál a (124) fojtószelepnek úgy nyitását, mint zárását is egy és ugyanaz a szerkezet végzi és nem két külön szer­kezet, mint a 20. ábrán bemutatott foga­natositási alaknál. A 22. ábra szerint a (115) rúdon a rúd hosszában tetszőleges ponton beállítható (127) bütyök akként van kiképezve, hogy az a (124) fojtósze-

Next

/
Oldalképek
Tartalom