63913. lajstromszámú szabadalom • Kenőkészülék vasúti kocsik tengelyeinek csapágyaihoz
— 2 — annyira elválik, hogy az említett kenőkészülékek és a tengelycsap közt megszűnvén a kellő érintkezés, a csap melegedését idézi elő. A csapágytok megrepedése, vagy törése esetén az olaj kiszivárog, vagy kifolyik, tehát a csapágytok úp jal cserélendő ki. Az olajfogyasztás állandóan tetemes, a csapágy tehát gyakori utánkenést igényel. Por, piszok könnyen a csapágyba és a súrlódó fölületek közé juthat, ami azok melegen futását elősegíti. A csapágy tok nyílásain át víz is könnyen bejuthat a csapágyba, ott az olajat — ennél nehezebb lévén — kiszorítja, az olaj helyét elfoglalja és így a kenést megszünteti. Télen úgy ezen, a csapágytokba bejutott víz, mint a vele teleszívódott bél és kenőpárna, vagy gyapotcsomó megfagy és így kenésről többé szó sem lehet. Egy másik nagy hátránya a jelenlegi kenőkészüléknek, hogy az olajnak egy bizonyos utat kell megtennie, mig a súrlódó fölületek közé juthat, mely úton a saját súlya, valamint a centrifugális erő hatása folytán a csaptól eltávolíttatik és csak elenyésző csekély része éri el a súrlódó fölületeket. A szokásos csapkenő készülékek tehát nem felelnek meg a vasúti üzem követelményeinek. Mindezen hátrányokat teljesen megszünteti a jelen találmány tárgyát képező kenőkészülék. Ezen kenőkészülék a csapágytok jelenlegi szerkezetének változatlanul hagyása mellett a kenést azáltal végzi, hogy a csapágytok fölső részében elhelyezett fémágyra, egy a tengelycsapot és fémágyat teljesen körülvevő olajban itatott szövethálót alkalmazunk, mely oly módon van a fémágyra elhelyezve, hogy annak a csap oldalain szabadon lecsüngő szárnyai a csap külső síkján belül essék és így az ezen szárnyakra alkalmazóit szövetpárnák, melyek szintén olajba vannak itatva, a nehézkedés elvénél fogva állandó érintkezésben vannak a csappal. Ezáltal egyrészt minimális mennyiségű olajra van szükség, minthogy az olajfogyasztás rendkívül csekély, másrészt a kenés a lehető legtökéletesebb, mert a kenőpárnák szabadon, minden külön segédeszköz nélkül, csupán önsúlyuk hatása alatt támaszkodnak a csapra. Hogy az esetleg lecsepegő olaj az említett szövet által képezett zárt térből ki ne juthasson és hogy viszont kívülről por, piszok, vagy víz ne juthasson a most említett zárt térbe, a szövet külső oldala viaszosvászonnal van bevonva, miáltal egyrészt az olaj eddig nélkülözhetetlen volt gyakori utántöltése, másrészt bemocskolódása és a por, piszok és a víz behatolásából származó egyéb, fentemlített hátrányok elkerültetnek. A csapágytok alsó része, mely az ismert kenőkészülékeknél az olaj felvételére szolgál, itt csupán egy burkolatot képez, mely a csap védelmére szolgál. A találmány tárgyának egy foganatosíványos máv. kocsitengelycsapágyon alkalmazásban van bemutatva, és pedig az 1. ábra a kétrészü csapágytok hosszmetszete és a 2. ábra keresztmetszete. Az egyébként szokásos kiképzésű (1) csapágytok fölső, a (2) csavaros kengyellel annak alsó részéhez erősíthető részében, a szokásos módon, a (3) tengelycsap fölső részére támaszkodó (4) fémcsapágycsésze van elrendezve, mely a kenőolaj bevezetésére szolgáló (41 , 41 ) furatokkal bír. Ezen (4) fémcsapágycsésze, a találmány értelmében, egy vékony (5) fémlemezzel van borítva, illetőleg a (4) csapágycsésze és az (1) csapágytok megfelelő része közé egy (5) fémlemez van illesztve, melynek két, lefelé hajlított hoszszélére (2. ábra) egy-egy szabadon lecsüngő, puha, hajlékony, olajszívó képességgel bíró és külső oldalán olajáthatlan anyaggal, pl. viaszos vászonnal burkolt, ritka szövésű (6, 6) szövet van erősítve. E kél szövetre egy-egy, szabadon, pusztán önsúlyának hatása alatt a (3) tengelycsap oldalaira támaszkodó, hasonlóan olajszívó képeségű anyagból való (7, 7) kenőpárna van erősítve és a két (6) szövet
