63867. lajstromszámú szabadalom • Önműködő váltó villamos vasúti kocsikhoz és pályákhoz

— 2 romkarú emelőhöz, melynek a kocsivezető kezeügyébe eső (9) karja kézifogantyúban végződik. Ezen kar legnagyobb kilengéseit (19) vezeték szabja meg. Ezen kiviteli alak működése és használati módja a következő: Midőn a kocsivezető az elágazási hely közelébe ér, úgy a (9') kézifogantyút abban az irányba mozgatja el, amerre a kocsival haladni akar. Ezáltal ugyanazon oldalon a (3) vezetőütköző besülyed a (13) csatornába és kényszeríti a (11) kocsit arra, hogy a (12) sínszál irányát kövesse. A (13) csatorna két végén (14, 14) ferde emelkedések vannak, melyek az elágazási hely elhagyása után (3) vezetőütközőt fölnyomják, miáltal a (2) kar ismét középállásba jut. Ilyen állítóberendezés mindkét menetiránynak megfelelően egyaránt alkalmazandó a kocsinak elején és végén, azonkívül pedig minden elágazási helyen a vágányok külső oldalán (13, 13') csatornák képezendők ki. Az 5—8. ábrákon föltüntetett kiviteli alaknál egyfelől elegendő egyetlen, a kocsi közepén alkalmazott készülék, másfelől pedig elmaradnak az előbb említett (13, 13') csatornák. Ezen elrendezés különösen alkalmas alsóvezetékű villamosvonatok számára és általában oly vágányoknál, melyekben a kerék pereme számára két sínszál által alkotott bemélyedés van. 5. ábrán látható módon az elágazási hely kiképzése megint olyan, hogy a kocsi úgy egyik, valamint másik irányban is halad- , hat. Ellenben jelen példánál a (21) csap körül kilenghető (22) karhoz erősített (25) vezetőütközők a kocsi közepén vannak elrendezve, Ie8ülyedt helyzetükben pedig a (19, 20) kettős sínszálak alkotta csatornába mélyednek bele. A (25) vezetőütközők a (22) karvégekhez (23) csapok körül kilenghetően vannak elrendezve, amellett oly berendezéssel vannak ellátva, hogy lesülyedt helyzetükben az 5. ábrán föltüntetett (17), ill. (18) nyilak irányában nekifeszülnek a (20), illetve (19) külső sinszálaknak és ezáltal a kocsit egyik, vagy másik irányba terelik. Amint a kvcsi az elágazásba befordult, illetve az elágazási helyet elhagyta, a (22) kar önműködően ugrik vissza középállásába, melyben egyik (25) ütköző sem nyúlik be a sinszálak közé. Fönti célt jelen találmány következő eszközökkel éri el: A (22) kétkarú emelő agyán kiképezett (31) hüvelyk segélyével kapcsolódik a (33) csap körül kilenghető (34) egykarú emelő (32) fogazásával úgy, hogy a (22) kar kilengésekor a (34) kar is kileng. A (34) karnak aránylag bő (34') áttörésén (27) rúd halad lazán keresztül, mely (26) csuklós kötésekkel csatlakozik a (25) vezetőütközőket tartó (24) kétkarú emelőkhöz. A (34) kar, valamint a (27) rúd (28) karimái közé, kétoldalt egy-egy (35) erős csavarrúgó van beiktatva. A (34) kart kilengett szélző helyzeteiben a (37) csap körül kilengő rytgóhatás alatt álló (36) rögzítőkilincsek tartják meg, melyeknek (36') részével a (28) rúdkarimák (28') nyúlványai működnek együtt. Ezen szerkezet működési módja az eddigiek alapján a következő: Ha például a (22) kar baloldalát lefelé mozgatjuk, miáltal a baloldali (25) vezetőütköző a (19, 20) sinszálak közé nyúlik, úgy a (34) kar fölső vége jobbra leng ki. Legszélső kilengett helyzetében, melyben a (25) vezetőütköző a sínszálak közé kellő mértékben lesülyedt (36) kilincs tartja meg. A (34) kar, kilengésekor a (35) rúgó közbeiktatásával magával akarja vinni a (27) rudat is, mivel azonban az föltételezné a baloldali (25) ütközőnek balra való kilengését, a (27) rúdnak ezen mozgása nem következik be, mivel a (25) ütközőt a sinszál kilengeni nem engedi: ennek következtében csakis a jobboldali (35) rúgó fog összenyomatni, ennek hatására pedig a közbeiktatott áttételek folytán a baloldali (25) vezetőütköző nagy erővel feszül a külső (20) sínszálnak és ezáltal az egész kocsi az elágazási helyen jobbfelé nyomja. Amint a kocsi annyira haladt előre, az elágazási helyen, hogy a (25) ütköző a (20') kibővülő vágányrészlethez ér (5. ábra), úgy a (25) ütköző már tényleg kilenghet balfelé és a (27) rúd is követheti a (35) rúgó által előírt mozgást. Ezáltal tehát a (27) rúd jobbra