63867. lajstromszámú szabadalom • Önműködő váltó villamos vasúti kocsikhoz és pályákhoz

— 3 -elmozog, miáltal annak (28') nyúlványa a (36) kilincset (36') részénél fogva fölemeli. Ezáltal kiszabadul a (34) kar és visszatérhet a (39) rúgó által megszabott középállásba. Mire a (25) vezetőütköző a (20') kibővülő vágányrészbe jutottak, addig a kocsinak mellső két kereke már benne van a helyes vágányrészben és maga után húzza a hátsó Eét kereket is. A (24) karok fölső végével (30) rugókkal lefelé szorított föl-alámozgékony és ferde fölülettel határolt (29) ütközők működnek együtt. Célja ezeknek, hogy a (24) karok kilengését a (35) rugók hatására megakadályozzák akkor, midőn azt a sinszálak közé még be nem érkezett (25) vezetőütköző még meg nem akadályozhatja. Amint a (25) vezetőütköző elegendő mélyen érkezett be a sinszálak közé. úgy a (24) rúd kikerül a (29) ütköző hatásköréből és a 7. ábrán látható módon az elágazás megfelelő hellén szabadon kilenghet. Yisszamozgásakor a (29) ütközőt (30) rúgó ellenében benyomva, akadálytalanul jut vissza kezdeti helyzetébe. A (34) kar a (33) tengelyre szilárdan föl van ékelve, végigvonul a kocsi egész hoszszában és szabad végein a kocsivezető kezeügyébe fölnyúló kézifogantyúban végződő (38) állítókarokat hord. Ezen karnak elmozgatása által tehát a kocsivezető az elágazási helyen a kocsit tetszőleges irányba terelheti, mihez egyéb nem szükséges, minthogy ezen kart a szükséges irányban kilengesse mindaddig, míg az egész szerkezetet kimozgatott helyzetében a (36) kilincs biztosítja. Az elágazási helyen való túlhaladás után ezen (37) kar is önműködően ugrik vissza középállásába. A mellékelt rajzon bemutatott vázlatos kiviteli alakok csak példaképen szolgálnak és csakis a találmány lényegét akarták föltüntetni. A gyakorlati kivitelnél természetesen számos eltérések és változtatások eszközölhetők, anélkül, hogy ezek által a találmány lényege változást szenvedne. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Önműködő váltó, villamosvasúti kocsik- | hoz és pályákhoz, jellemezye egyfelől i azáltal, hogy az elágazási helyen a sinek kiképzése olyan, hogy állítható váltók teljes elhagyásával a kocsi bármely irányban haladhat, míg az elágazási hely két legkülső sinszálának külső oldalán (13, 13') csatornák vannak a pályatesten kiképezve, jellemezve másfelől azáltal, hogy a villamoskocsi első és hátsó részén kétoldalt, ezen pályacsatornáknak megfelelően föl-alámozgékony és a kocsivezetői helyről elmozgatható (3) vezetőütközők vannak elrendezve melyeknek egyike tetszőlegesen a megfelelő pályacsatornába bebocsátható, azon célból, hogy a kocsi elején lévő egyik vezetőütközőnek a páiyacsatornába való lebocsátása által, a csatorna melletti sinszál ezen ütközőnél fogva a kocsit az elágazási helyen ezen sinszál haladási irányának megfelelő irányba terelje. 2. Az 1. alatt igényelt önműködő váltó kiviteli alakja, jellemezve azáltal, hogy a kocsi elején, vagy végén lévő kétoldalt elrendezett (3, 3) pályaütközők csap körül kilenghető kétkarú emelők szabad végein vannak kiképezve, mely kétkarú emelő kényszermozgású kapcsolatban áll a kocsivezető kezeügyében elrendezett kézifogantyúval, középállásban pedig rugók által tartatik meg. 3. Az l.és 2. alatt igényelt önműködő váltó, kiviteli alakja, jellemezve azáltal, hogy a (13, 13') pályacsatornák két végükön (14) lejtős részekkel mennek át a rendes pályafölszinbe, miáltal az elágazási hely végén a (3) pályaütközők önműködően hozatnak vissza középállásukba. 4. Az 1. alatt igényelt önműködő váltó egyik változata, jellemezve azáltal, hogy a pályacsatornák teljes elhagyásával csakis a kocsi közepén van kétoldalt egy-egy (25) vezetőütköző (22) kétkarú emelő végpontjaihoz kilenghetően megerősítve, mely vezetűütközők a (19, 20) kettős sínszálak alkotta hosszirányú csatornába nyúlhatnak be, jellemezve továbbá azáltal, hogy a (25) vezetőütköző a (19, 20) sinszálak közé besülyedt helyzetében nagy erővel támaszkodik neki a