63821. lajstromszámú szabadalom • Járművek mótorának ágyazása
mány a golyójáratok és a rájuk ágyazott cső kombinációjában rejlik. A golyók (6) fészekgyűrűje az (5) fészekgyürühöz képest a futó kerék felé ismert módon kissé eltolva van a csőbe beszerelve és egészen szimmetrikus módon képeztetik ki a cső másik végén levő golyós csapágy is; a golyók külső fészekgyűrűinek, a belső fészekgyűrűkkel szemben a cső mindkét végén kifelé, tehát egymáshoz képest ellentétesen eltolt elrendezésével az a célunk, hogy a (2) cső a (4) tengelyen az axiális lökőerők ellen biztosítva, a tengely irányában el ne mozdulhasson, radiális vagy egyéb irányban pedig a golyókkal szintén minden elmozdulástól menten szilárdan űl a tengelyen, úgy, hogy a cső a benne forgó tengelyhez képest, a forgó mozgástól eltekintve, mindig egy és ugyanazon viszonylagos helyzetben marad. A csőnek és a tengelynek közét, főként pedig a közéjök beszerelt golyós csapágyakat védeni kell a behatoló por- és piszoktól, úgyszintén arról is gondoskodnunk kell, hogy a csapágy jól tartsa a kenő olajat. E célból a golyóscsapágyat a futó kerék felé a (7) ill. a (8) tárcsákkal s köztük nemezből vagy más efféle anyagból való tömítéssel födjük le és az egészet végül a (9) záró gyűrűvel borítjuk, amelyet külső peremén csavarral foglalunk a (2) csőhöz. E perem és a (2) cső homlokvége közé is megfelelő tömítést teszünk be, hogy a piszok itt se hatolhasson a csapágyba, valamint a (9) gyűrűknek a tengelyt körülfogó belső pereme és a (8) betéttárcsa közt is alkalmazunk tömítést, a golyós csapágynak a portól és piszoktól való fokozottabb védelme céljából. A (2) cső, amelyre a motornak a szokásos karcsapágya szerelve van, egy darabban készülhet; ezt a csövet jóformán egyszer s mindenkorra szereljük föl a tengelyre, a kerekek fölhuzása előtt. A cső, golyós csapágyával együtt a motorok ágyazásánál tekintetbe jövő tengelymenti igénybevételekre való figyelemmel kellő erősen lévén szerkesztve, tartósabb lesz, mint a mótor ágyazásának egyéb részei vagy akár maguk a kerekek is, úgy, hogy az egész szerkezet jóformán állandóan rajta maradhat a futó kerékpáron, sőt tovább tart még a kerekeknél is, úgy, hogy a kerék váltásakor sem kell majd újjal pótolni. A golyój áratokhoz különben a (9) gyűrűt tartó csavaroknak meglazítása után könnyen hozzáférhetünk, ha pl. a csapágy tisztítása, vagy a golyók megvizsgálása ezt szükségessé teszi. A leírt golyós ágyazással a tengelynek golyókon való könnyed járásán kívüf a csőre ágyazott motornak még némi rugózását is elérjük, tekintve, hogy a (2) cső azon helyeken, ahol a motort tartó kart reá szereljük, nincs a tengellyel összeerősítve, hanem küljebb eső pontokon támaszkodik golyók útján reá. A jelen találmánynak további kiképzése gyanánt a motort még a; leírt golyós csapágyas csőre is rúgósan függeszthetjük föl, aminek kivitelére egy példát a 3. és a 4. ábrán mutatunk be. E szerint a (2) csövön, amely az 1. és a 2. ábrán rajzolt módon golyókkal szereltetik a (4) tengelyre, középütt, még pedig fönt és lent a (10) kengyeleket alkalmazzuk, amelyekbe az erős (11) rugók szereltetnek. E rugók végei a motorház (12) karjai közé szoríttatnak be és helyzetük biztosítására a hasítékaikon átnyúló (13) csapok szolgálnak (lásd az 5. ábrabeli részletrajzot.) Ily módon a mótor nemcsak az alvázon függ rúgósan, hanem a keréktengelyre is rúgósan van szerelve. E rúgós szerelésnél azojiban nagy gondunknak kell lenni arra, hogy a mótor csak függélyes értelemben, sőt így is lehetőleg íves lengéseket végezzen, mert a mótor tengelye a keréktengellyel fogaskerékhajtással van öszekötve és ha e két tengely egymástól eltávolodnék, ezáltal a hajtómű szenvedne, sőt szét is kapcsolódhat. Ennélfogva a motorháznak valamely (14) fixpontját a tengelyre golyósán szerelt (2) cső (16) toldalékaival a (15) karok útján mereven összekötjük, amiáltal elérjük,
