63807. lajstromszámú szabadalom • Gép szögletkötő lemezek alakítására

fekszik (lásd különösen a 2. ábrát). Ezen ; aránylag hosszú és keskeny formák fölső I alsó fölületükön laposak és a sorban első (6) és utolsó (12) kivételével mindegyik­nek van egy homorú (13) és egy domború (14) oldala. Az első (6) formának homorú a hátsó (13) és sík az elülső (15) fölülete, mely utóbbi párhuzamos az (F) nyomóge­renda hátsó oldalfölületével (2. ábra), míg az utolsó (12) formának domború az elülső (14) és sík ia hátulsó (16) fölülete, amely i az (A) (asztalhoz rögzített (G) támasztó­gerendához illeszkedik. Valamennyi forma úgy van elhelyezve, hogy ia homorú (13) és domború (14) fö­lületek szomszédosak, úgy, hogy ezek, ami­kor a formákat a 2. ábrán föltüntetett helyzetbe összetoljuk, egymással együtt­működnek. Ha !a gépet működésbe akarjuk hozni, először az (F) nyomógerendát a (G) tá­masztógerendától lannyira eltávolítjuk, hogy mindegyik forma oly távolra legyen állít­ható la következő formától, hogy a kívánt vastagságú (18) szögletkötőlemez a 4. áb­rán látható módon közbehelyezhötő legyen. Hogy az (F) nyomógerenda e célból ele­gendő tág határok között elmozgatható le­gyen, (17) ! nyúlványokkal látjuk el a (3) csavarok befogadására (lásd 1. ábra). A szögletkötő (18) lemezcsíkokat ezután úgy helyezzük két-két forma közé, hogy alsó (19) élük a formákat, tartó asztal lapjához illeszkedjék. Ekként mindegyik csík alsó (19) éle pontosan egy síkba esik a, formák alsó fölületével és biztosítva vagyunk a csík kellő elhelyezkedése iránt. Annak kö­vetkeztében, hogy a formák sík, vízszin­tes fölületen, mint aminő az (A) asztal lapja, feküsznek, a szögletkötő lemezcsí­kok maguktól kellően elhelyezkednek a saj­toláshoz. Igen lényeges ez abból a szem­pontból, hogy a gép kezelése semmiféle ügyességet nem igényel, S,iZi3rZ cl kezelési költségek a minimumra csökkennek. i Miután a szöglet-kötő csíkokat az éppen leírt módon ia formák közé helyeztük, a formákat a sajtollószerkezettel működéebe • hozott (F) nyomógerendával összeszoríts ' : juk. Hogy a formák végei eközben a sza­| bályos sorból ki ne térjenek, az (A) asz­tal szélén mindkét oldalon egy-egy (48) vezetőlécet alkalmazunk, 'amelyek az egyes formákba közel a végekhez vágott haránt­irányú hornyokba illenek. Aaonfölül, hogy a formák fölvétődését nagy saj tolónyom ás esetén is föltétlenül megakadályozzuk, a formákat két elülről hátra nyúlió s a for­mák fölső lapjaira fekvő (19) rúddal fog-i juk le, amelyek tetszőleges módon rögzít­hetők. A megrajzolt s előnyösnek bizo­nyult kivitelben ezek a rudak a gép há­tulsó részén csuklósan a (G) támasztóge­rendához vannak erősítve úgy, hogy a for­mák. kiemelése vagy behelyezés© végett fölemelhetők, míg elülső végeiket a gép működése közben (21) reteszkarok a (20) tömbökre leszorítva tartják (lásd az 1. és 2. ábrát). Miként már említettük, a gép első sor­ban olyan lemezcsíkok hajlítására van szánva, amelyek nedves és hajlékony álla­potban kötőanyaggal vannak átitatva és még akkor is (nedvesek, ill. kellő lágysá­gúak, amikor a gépbe helyzetnek; ezek a szögletkötő csíkok, amint valamely forma domború, részének (23) élével jutnak érint­kezésbe, ezen a helyen behaj lanak. A saj­tolás foganatosításakor már most nehézsé­gek merültek föl az irányban, hogy a saj­tolandó csíkok a formák homorú részéhez képest centrális helyzetben maradjanak s így a hajlásszög a csík középvonala men­tén keletkezzék. Amikor ugyanis a csík sajtolása megkezdődik, annak egyik széle a fa természetes rugalmassága folytán ál­, talában előbb behúzwdik a forma homorú részébe, mint a, másik, ami a szögletkötő szabálytalan (alakulását vonja maga után. Ennek megakadályozására a forma homorú fölülete nem közvetlenül a forma fölső vagy alsó fölületénél, hanem attól bizo­nyos távolságban a (22) élben végződik, i amint e? a 4., 5. és '6. ábrán látható. Ek­ként. a (22) él egy kávát alkot* amelynek a szögletkötő csík nekifekszik, amíg eléggé ! rá nem hajlik a domború forma (23) élére ' (5. ábra) úgy, hogy nem ugorhatók ki hely-

Next

/
Oldalképek
Tartalom