63635. lajstromszámú szabadalom • Rugalmas kapcsolat kerékpárok és hasonlók számára

azt több kisebb-nagyobb számú ugyanolyan avagy csökkenőhosszal biró egymás fölé helyezett lemezből állítjuk össze, hasonlóan a jármüveknél használatos rugókhoz. Ily móclon egy állandó hajlékonysági! rúgót kapunk, bár a jelzett célra sokkal előnyösebb oly rúgót alkalmaznunk, amelynek hajlékonysága a terhelés növelésével arányosan csökken. A találmány szerint ezt a célt a 3. ábrán vázlatosan föltüntetett berendezéssel érjük el. Ezen ábrán a (20, 21) lemezrúgó egyik végével a nem deformálható föl ülettel biró'(22, 20, 23, 24) tartóban van megfogva, amelynek nem deformálható (20, 23, 24) fölülete alkalmas görbülettel/,-van ellátva. A növekvő terhelésnek hatása alatt a rúgó hosszának mindinkább n& gvobbodó részével fekszik föl a (20, 23, 24) fölületre és így a rugónak mindinkább csökkenő (23, 26, 27) része marad szabadon. Ellentétben oly rugóval, amely egyik végén be van fogva és hosszának összes többi részén szabadon marad és amelynél a rúgó görbültségének ívmagassága terheléssel arányos, a (20, 23, 24) szabályozóbütyök alkalmazása által egy a terhelés alatt változó hosszúságú rúgót nyerünk, amelynek ívmagassága tetszésszerinti törvényt követ, amennyiben a (20, 23, 24) fölületnek különböző pontjaiban a görbültséget kell csupán megfelelően változtatni, mimellett egyidejűleg egy a rúgó lengéseit önműködően fékező hatást is elérünk. A leírt szerkezettel elérjük azt az új hatást, hogy a fölemelkedés nem lesz többé arányos a talaj reakciójával, hanem kezdetben a legnagyobb és fokozatosan csökken úgy, hogy a fölemelkedés (tetszésünktől függően) fokozatosan közöltetik az egész kerettel és a kerékpáron ülő személlyel, mimellett kisebb akadályoknál csupán a kerekek maguk emelkednek föl, míg az akadály növekedésénél előbb a kerekek emelkednek föl és csak azután emeltetik föl fokozatosan az egész rendszer, anélkül, hogy eközben lökés lépne föl. A találmány tárgyának példaképem foganatosítási alakja a 4—7. ábrákon van föltüntetve. A 4. és 5. ábrák mellső fölfüggesztőszerkezet elemeit, elrendezési módját tüntetik föl metszetben és oldalnézetben. Amint a 4. és 5. ábrán látható, a (2, 3) csuklóstag egyik végén az (1) villa (28) karimájába illesztett (2) csappal, a másik végén pedig (3) fejjel van ellátva, amelynek négyszögletes nyílásában az 5. ábrán világosság kedvéért föl nem tüntetett golyós ágyazás (30) üreges tengelyének négyszögkeresztmetszetű (31) vége van befogva. Egy a (30) üreges tengelyen axiális irányban végig menő (29) csapszög a mellső kerék két oldalán alkalmazott (2, 3) csuklóstagoknál a (30) tengellyel való összefoglalására szolgál. A (2, 3) csuklóstagok ilykép a kerék (30) tengelyével szilárdan össze vannak foglalva, minek következtében a tengely a keréknek elmozdúlásainál a talajjal párhúzamos marad és ilykép a kereket mindig centrikusán tartja. A többi lemezből álló rúgó az 5. ábrán látható módon legörbített (17, 18) végeivel a (15, 17) és (16, 18) támasztókarokat fogja körül, amelyek a villa (15) csapján vannak csuklósan ágyazva és a (2, 3) csuklóstagok (5) fejrészének (16) csapjaival vannak csuklósan összekapcsolva. A rúgó középső részén nyílással van ellátva, amelyen a (33) gyűrű, (32) nyúlványa keresztülhatol. Ezt a (33) gyűrűt, amelyet a (28) karimára szerelünk, két (34) szárnnyal van ellátva, amelyek szabályozó fölületekkel birnak és amelyekre a (19) lemezrúgó belső fölületei a rúgó deformációja közben támaszkodnak. A rúgó fő lemezein megfelelően meghajlított ellenlemezeket rendezünk el, amelyek oly ellentállást képviselnek, amely a rúgót visszarugozásánál önműködően fékezi úgy, hogy a visszarugozás nem történik hirtelen lökésszerű módon. A lemezrugókat a (33) gyűrűn a (35)