63607. lajstromszámú szabadalom • Úthengerlő

— 2 — és az efféle műépítményeket a normális ? utcai forgalomnál nagyobb terhelésekre kell megépíteni a gőzhengerlők súlyára való tekintettel, ami ismét az útépítés költségeit növeli fölöslegesen annál is inkább, mert ezen hengerlők szállítása a segédútak javítását is szükségessé teszi. Ezen hengerlök vastömbökkel, homok- | kai való megterhelésének módja azon- , ban szintén igen hátrányos, mivel ezek a i segédeszközök nem állhatnak mindig ' rendelkezésre és a legtöbb esetben előzetesen beszerzendők. Ezen minden szakember számára jól ismert hátrányokat küszöböli ki a jelen találmány, melynek lényege azon alapszik, hogy a hengerlő súlyának megtartása mellett a fajlagos fölületi nyomást a henjger átmérőjének változtatásánál növeljük vagy csökkentjük. A mellékelt rajz a találmány tárgyának példaképem foganatosítási alakját tünteti föl. Az 1. ábra a hengerlő hosszmetszete. A 2. ábra harántmetszet. A a 3. ábra az 1—2. ábrák szerinti hengerlő homloknézete. A 4. ábra a hengerlő oldalnézete, kisebb átmérőjű segédhenger alkalmazása mellett. A fajlagos fölületi nyomás hengerlőknél tudvalevőleg a henger súlyától és az érintkezési fölület nagyságától függ. Ez utóbbi pedig a henger szélességén és az egymással érintkező anyagok rugalmasságán kívül, a henger átmérőjétől függ. Ha tehát nagyobb fajlagos fölületi nyomást akarunk létesíteni, akkor nem kell a hengerlő súlyát növelnünk, hanem a súly megtartása mellett, a henger átmérőjét csökkenthetjük. A henger átmérőjének csökkentése a föltüntetett foganatosítási alaknál úgy történik, hogy a ható hengert kicseréljük. A hengerlő berendezés ugyanis két, három vagy több különböző átmérőjű hengerből áll, melyek közül a legnagyobb átmérőjű a többieket burkolja, míg ez utóbbiak súlyok gyánánt hatnak. A hengerek úgy vannak alkalmazva, hogy fölváltva mindegyikük végezheti a hengerlést, mi mellett az egész szerkezel súlya erre a ható hengerre vitetik át. Az (a) fődobban vagy hengerben (1. ábra), mely vasból való és melynek méretei a közönséges lóerővel vontatott henger méreteinek felelnek meg, két vagy több (b, c) segédhenger van elrendezve, melynek átmérői kisebbek az (a) főhenger átmérőjénél. A segédhengerek az (a) főhenger működését nem gátolják, amennyiben az üreges (a) hengerben foglalnak helyet. A segédhengerek száma természetesen tetszőleges lehet, amennyiben ezt az (a) főhenger üreges tere megengedi és amennyire kívánatosnak látszik, a terhelést lehetőleg sok fokozatban elvégezni. A segédhengereket azonban gyakorlati okokból úgy kell elosztani és ezeknek súlyát úgy kell megválasztani, hogy az egész szerkezet súlypontja az (a) henger működésénél ez utóbbinak tengelyébe essék, mivel minden ilynemű eltérés egyensúlyi zavarokat okozna, melyek úgy a hengerlési folyamatra, mint a vonó állatokra, vagy a hajtó gépre káros hatást fejtenének ki. Az (a) henger egész hosszán átmenő tengellyel van ellátva, vagy pedig az (o) csapokkal a (d) csapágyban pihen (2. ábra), melyek az (a) kerettel egy darabban vannak. Az (a) hengerpalástnak a (b, c) segédhengerek fölötti (f, g) részei eltávolíthatók oly célból, hogy a segédhengerek az (a) henger fölületén kinyúlhassanak. Ha az (a) főhengerrel pl. a kavicsburkolatot tömörítettük, akkor a rákövetkező kisebb (b) hengert engedjük hatni. A (b) henger két végével az (a) henger oldalj falaiban elcsúsztathatóan van ágyazva, ahol is az (a) henger oldalfalai küllőkből is kiképezhetők, mivel az (a) henger belső terének tömítése nem szükséges. A (k) csapágyak, melyekben a (b) henger ágyazva van, az (a) henger hosszhasítékaiban eltolhatóan vannak elrendezve és annyira eltolatnak, hogy a (b) segédhen-