63593. lajstromszámú szabadalom • Eljárás glukozának és etilalkoholnak fafűrészporból vagy más sejtszöveteket tartalmazó anyagokból való előállítására

masabb, a hydrolizáló savakkal való kezelésre, 2. cellulózának inkrusztáló anyagaitól (gumik, gyanták, tannin, albuminiódák, sók stb.-től) való megszabadítása. A kettős cél elérésére a cellulózát (fafűrészport vagy más cellulózatartalmú anyagot) autoklávban nyomás alatt 120" C. körüli hőmérsékleten, kb. egy órán keresztül alkáliák hatásának tesszük ki. A cellulóza káros befolyásolásának elkerülése céljából egy bázist, ammoniákot alkalmazunk, amely az inkrusztáló anyagokat épúgy föloldja, mint az ásványi alkáliák lúgjai, azonban, — mint az összehasonlító mikroszkopikus vizsgálatokból kitűnt — nem befolyásolja károsan a rostanyagot, mint az utóbbiak. Az ammóniáknak emellett még az az előnye is van, hogy könnyen és kevés költséggel regenerálható. Ezen első műveletet annak befejeztével adott esetben meg lehet ismételni. A lúgot meleg és nyomás alkalmazása mellett mossuk ki, oly célból, hogy az •alkáliban föloldott inkrusztáló anyagokat, valamint az ammoniákot eltávolítsuk. Az inkrusztáló anyagoktól és az ammóniáktól különválasztott és megszabadított fűrészpor most a hydrolizis keresztülvitelére alkalmas állapotba van hozva. Az ammoniáktartalmú mosóvizet félretesszük az ammóniák regenerálása és a hasznosítható melléktermékek kivonása céljából. A cellulózának némely fajtájánál az ammóniákkal. való kezelést egy, a cellulóza különválasztására szolgáló ismert eljárás előzheti meg. II. A cellulóza zacharifikálása. A fönt leírt művelet befejeztével a savak segélyével való hydrolizálás következik, mely célra előnyösen kénsavat vagy más hydrolizáló savkeveréket alkalmazhatunk, azzal a föntartással, hogy a sósav alkalmazása ki van zárva, mert a sósav nem engedi meg későbben a neutralizáció következtében keletkező nagymennyiségű kloridoknak a cefréből kellő mérvben való kiválasztását, a kloridok pedig a jó ipari ferméntálhatóság legyőzhetetlen akadályait képezik. A savval való kezelés a szokásos savmennyiségek alkalmazása mellett kb. 140° C. hőmérsékleten és oly, a gyakorlat által megszabott időn keresztül történik, amelyen át való kezelés mellett a glukózamennyiség maximális. Célszerű a kezelést oly alacsony hőmérsékleten végezni, amennyire az csak lehetséges, hogy nagyobb mennyiségű kozmástermékek képződése elkerültessék, mert ezek a cefre fermentálását, ill. a glukózának kereskedelmi alakra való hozatalát akadályozzák. Az autoklávból való kilépés után a lében tartalmazott kénsavat hidegben vagy meleg alkalmazása mellett karbonátok, célszerűen báriumkarbonát segélyével lecsapjuk. Hogy a sav az imént leírt művelet közben minél tökéletesebben hasson a hydrolizis számára előkészített anyag részecskéire, és hogy ennek következtében jobb zacharifikációt vagyis nagy glukózahozamot érjünk el, valamint hogy egyúttal az autoklávban, ahol az anyag nyomás alatt és magas hőmérsékleten van a sav hatásának kitéve, mindennemű mechanikai kavarást elkerüljünk, amely kavarás a jelenlegi eljárásoknak csaknem legyőzhe-> tetlen nehézségét képezi, a következőkép járhatunk el: A hydrolizis számára előkészített fűrészport azon készülékből, amelyben azt alkáliákkal kezeltük és megmostuk, leszívatjuk és egy kádba vezetjük, amely a hydrolizáló sav oldatát tartalmazza és amely alkalmas mechanikai kavarószerkezettel van ellátva. Amint a fűrészpor az oldattal bensően összekeveredett, a keveréket az autoklávba vezetjük, amelyben azt a föntemlített hidrolizáló kezelésnek vetjük alá. Ez esetben magában az autoklávban komprimált levegő vagy gőzsugár vagy pedig nyomás alatt álló folyadék befecskendezése által előidézett