63387. lajstromszámú szabadalom • Távgépírókészülék

tusa zárja a fölvevő állomás kapcsoló mellékáramkörét a (67) helyen. Ilyen módon tehát a fölvevő állomás vonaljelfogójának a föladó állomásról való megfelelő gerjesztése által képesek vagyunk a fölvevő állomáshoz tartozó (65) kapcsoló mellékáramkört a föladó állomás kapcsoló főáramkörének megfelelően zárni, vagy megszakítani, vagyis képesek vagyunk mindkét állomás (38) elektromágneseit egyidejűleg mágnesezni, vagy mágnességétől megfosztani, illetve a használat után a fölvevő állomás (II) kapcsolótelepét önműködőlég kiiktatni az áramkörből. A (65) kapcsoló mellékáramkörnek a (67) kontaktusnál való megszakítása tehát a föladónál semmi más hatást nem létesít, mint hogy ezen ág kiiktattatik a kapcsoló áramkörből, ellenben azáltal a fölvevő állomáson, a billentyűkar elmozdulásától függetlenül mindig akkor szűnik meg a (38) elektromágnes és annak (32) horgonya között a kapcsolódás, mikor a föladó (38) elektromágnesének tekercsén sem halad át áram. Mikor a (65) mellékáramkört a fölvevőnél két egymásutáni megszakítás közben a föladó állomásról zárjuk, a fölvevő (38) elektromágnese a föladó (38) elektromágnesével egyidejűleg mindannyiszor mágneseződik. Mint említettük, az alsó kontaktusfésű egyes fogai el lehetnek egymástól szigetelve. Ezen esetben mindegyik fogat egy külön (64) vezeték segélyével kell a (II) teleppel összekötni. Az író áramkör kapcsolása (9. ábra). A (III) írótelep áramköre mindig csak a fölvevő állomáson lép működésbe. Ha az írógép fölvevő gyanánt szolgál, akkor a fölső kontaktusfésű átfordítása folytán a (12) kontaktuslapok eltávolodnak a (3) billentyűfogaktól és a solenoidfésű (4) fogaival jutnak érintkezésbe. Ezen fogakat, mint említettük egy-egy (6) drót köti össze a billentyűkarok alatt lévő (7) solenoidokkal. (1. ábra). Az egyes solenoidokat viszont, mint említettük, kivéve az utolsó billentyükar alatt lévőt, (24) drótok kötik össze a közös (25) fémdarabbal, melytől egy (68) drót vezet a (III) telephez. A telep másik sarkát a (68) vezeték a helyi jelfogó (4. ábra) (46) emelőjének forgáspontjával köti össze. Ha a (32) horgony nem érintkezik a (38) elektromágnessel, akkor a (46) emelő a (47) kontaktuson fekszik. Ez utóbbitól a (68) vezeték a (27) mutatótengelyhez, a (26) mutatófejhez s innen azon (21) kontaktuslaphoz vezet, mely fölött a (26) mutatófej állva marad. Ezen kontaktuslaptól az áram a (22) dróton át a fölsőkontaktusfésű megfelelő (12) kontaktuslapjához áramlik, majd a megfelelő (4) solenoidfogon, a (24) dróton és a (25) fémdarabon át visszatér a (II) telephez. Belátható, hogy az a (7) solenoid fogja a fölötte lévő billentyűkart lerántani, amelyhez tartozó (21) kontaktuslap fölött a (26) mutatófej a (32) horgony szabaddá tétele után állva maradt, vagyis amely be van kapcsolva a (68) áramkörbe. Ha a (26) mutatófej azon (21) kontaktuslap fölött marad állva, mely az (Sl) utolsó billentyűnek felel meg, akkor az áram az utolsó billentyű (7) solenoidjától a vonaljelfogónak egy távolabbi (69) elektromágneséhez (7. ábra) s innen az (58) emelő forgáspontjához halad. Ha ezen emelőnek egyik végét az (59) horog elbocsátja, akkor az emelő másik karján elrendezett (54) kontaktus érintkezésbe jut a (70) kontaktussal, melytől az áram a (71) vezetéken át visszatér a (III) telepihez. Amint a kapcsolóáramkör hatására a (38) elektromágnes a (32) horgonyt magához húzza, a (46) emelő azonnal eltávolodik a (47) kontaktustól s így az iróáramkör megszakad. A föladó állomáson a helyi jelfogó (46) emelőjének a (47) kontaktussal való érintkezése semmi hatást nem idéz elő, mert itt a fölső kontaktusfésű nem érintkezik a selonoidfésűvel, tehát az íróáramkör meg van szakítva. A föladó állomáson tehát a helyi jelfogónak csak a!z az egy, de rendkívül fontos szerepe van, hogy valahányszor a (38) mágnes magához húzza a (32) horw gonyt, mindannyiszor érintkezésbe hozza