63380. lajstromszámú szabadalom • Önműködő sorompó vasútakhoz

súlylyal a (71) horog és (72) kengyel segélyével kapcsolódhatik. Mindkét (64, 15) súly (18, 18) nyúlványaival vezetődik a (19) rudak mentén. A (70) csap körül kilenghető (71) horog, mely legalsó helyzetében a (72) kengyelbe önműködően bekapcsolódik, (73) fölfelé irányuló horgos meghosszabbítással bír, mely a fölső (74) szilárd ütközővel olykép működik össze, hogy amint a kis (64) súly a (15) órasúlylyal együtt legfölső helyzetét elérte, a (71) horog kikapcsolódik és a (15) órasúly a (64) súlytól függetlenül mozoghat lefelé. A (64) súlynak ezen fölső helyzetében való rögzítésére (56) horog szolgál, mely a (64) súly (57) ütközőjével olykép működik együtt, hogy a (15) órasúlynak fölső helyzetében az (56) horog a (64) súlyt-gátló helyzetébe jut. Az órasúly maga a (14) kötélen függ, melynek fölső vége a (12) laza tárcsához van erősítve. Ezen tárcsához hasonló módon csatlakozik (16) kötél segélyével a (17) ellensúly. A (12) laza tárcsa a (13) kilincs és a szilárdan fölékelt (11) kilincskerék segélyével a (10) munkatengelylyel áll kapcsolatban. Ezen (10) tengelynek egyik végén ül a (40) fogaskerék, mely önmagában ismeretes (41, 42, 43, 44) ingaóraművel áll kapcsolatban. A (10) tengelyen továbbá (25) csappal ellátott (26) tárcsa ül, melynek csapja a (23) kétkarú emelőnek (24) kuliszaszerű kivágásával működik együtt. A kettős sorompörúd maga szilárdan van összekötve a (20) kétkarú emelővel, mely (21) huzalok segélyével csatlakozik a (23) kétkarú emelőhöz. Világos, hogy a (26) forgattyú.tárcsa első félfordulata által a sorompórúd záró helyzetébe jut, a következő félfordulatnál pedig ismét kinyílik. Fontos tehát ,hogy a (26) tárcsa minden félfordulat után nyugalomba jöjjön. Ezen célból a (26) tárcsa el van látva két átellenesen fekvő (52, 52) bevágással, melyekel az (50) tengely körül lenghető szögemelőnek egyik (51) vége működik együtt. Ezen szögemelő rúgó hatása alatt áll, mely annak (51) karját állandóan a (26) tárcsának szorítja. A szögemelő másik (52) karjának lefelé irányuló meghosszabbítása van, mely a már említett (54, 56) ágakra oszlik szét. A találmány működési módja a következő: Ha vonat a közelben nincsen, úgy a berendezés a 3. ábra szerinti vázlatosan föltüntetett helyzetet foglalja el. Amint a közeledő vonatnak első (30) kereke a (32) ütközőn, túlhalad úgy, a (64) és (15) súlyokat a (61) huzal fölhúzza .Eközben a (15) órasúlynak (55) ütközője neki ütközik az (54) karvégnek, miáltal egyfelől az (51) szögemelőkarvég, a (26) tárcsat elengedi, másfelől pedig az (56) horog a (64) súlyt az (57) helyen rögzíti; ebben a helyzetben azonban már a (73) kilincsmeghosszabbítás is neki ütközött a (74) ütközőnek, miáltal a (64 és 15) súlyok közötti kapcsolat a (71, 72) helyen megszűnik és a (15) súly lefelé mozoghat. Azáltal az egész mű forgásba jön, mindaddig, míg a (26) tárcsának (52) kivágása az (51) karvéghez nem ér, mely ezen kivágásba a ráműködő rúgóhatás folytán beugrik és ezáltal a további mozgást beszünteti. Ezáltal egyidejűleg az (56) horog is visszafelé mozog, (57) helyen szabadon engedi a (64) súlyt, mely lesiklik és a (15) súlyba ismét bekapcsolódik. 3—5. ábrák mutatják a (15 és 64) súlynak, valamint az (56) horognak különböző viszonylagos helyzeteit. A sorompó előtti és mögötti (32) ütközők 1. ábrán pontozottan fültüntetett módon a (64) súlylyal közvetlenül vannak egy-egy (61, 81) kötéllel összekötve. Amint tehát a vonat a második ütközőn is túlhaladt, úgy az egész folyamat megismétlődik és a sorompórúd ismét kinyílik. A (64) súly legalsó helyzetét csakis akkor érheti el, ha a teljes vonat túlhalad a (32) ütközőn, mivel a vonat kerekei ezen ütközőt állandóan lenyomva tartják és így ezen ütköző a (64) súlyt a vonat elhaladása alatt lebegő helyzetében tartja