63380. lajstromszámú szabadalom • Önműködő sorompó vasútakhoz

súlylyal a (71) horog és (72) kengyel se­gélyével kapcsolódhatik. Mindkét (64, 15) súly (18, 18) nyúlvá­nyaival vezetődik a (19) rudak mentén. A (70) csap körül kilenghető (71) ho­rog, mely legalsó helyzetében a (72) ken­gyelbe önműködően bekapcsolódik, (73) fölfelé irányuló horgos meghosszabbítás­sal bír, mely a fölső (74) szilárd ütköző­vel olykép működik össze, hogy amint a kis (64) súly a (15) órasúlylyal együtt legfölső helyzetét elérte, a (71) horog ki­kapcsolódik és a (15) órasúly a (64) súly­tól függetlenül mozoghat lefelé. A (64) súlynak ezen fölső helyzetében való rögzítésére (56) horog szolgál, mely a (64) súly (57) ütközőjével olykép mű­ködik együtt, hogy a (15) órasúlynak fölső helyzetében az (56) horog a (64) súlyt-gátló helyzetébe jut. Az órasúly maga a (14) kötélen függ, melynek fölső vége a (12) laza tárcsához van erősítve. Ezen tárcsához hasonló mó­don csatlakozik (16) kötél segélyével a (17) ellensúly. A (12) laza tárcsa a (13) kilincs és a szilárdan fölékelt (11) kilincs­kerék segélyével a (10) munkatengelylyel áll kapcsolatban. Ezen (10) tengelynek egyik végén ül a (40) fogaskerék, mely önmagában ismeretes (41, 42, 43, 44) ingaóraművel áll kapcsolatban. A (10) tengelyen továbbá (25) csappal ellátott (26) tárcsa ül, melynek csapja a (23) két­karú emelőnek (24) kuliszaszerű kivágá­sával működik együtt. A kettős sorompö­rúd maga szilárdan van összekötve a (20) kétkarú emelővel, mely (21) huzalok segélyével csatlakozik a (23) kétkarú emelőhöz. Világos, hogy a (26) forgattyú­.tárcsa első félfordulata által a sorompó­rúd záró helyzetébe jut, a következő fél­fordulatnál pedig ismét kinyílik. Fontos tehát ,hogy a (26) tárcsa minden félfor­dulat után nyugalomba jöjjön. Ezen célból a (26) tárcsa el van látva két átellenesen fekvő (52, 52) bevágással, melyekel az (50) tengely körül lenghető szögemelőnek egyik (51) vége működik együtt. Ezen szögemelő rúgó hatása alatt áll, mely annak (51) karját állandóan a (26) tárcsának szorítja. A szögemelő má­sik (52) karjának lefelé irányuló meg­hosszabbítása van, mely a már említett (54, 56) ágakra oszlik szét. A találmány működési módja a követ­kező: Ha vonat a közelben nincsen, úgy a berendezés a 3. ábra szerinti vázlatosan föltüntetett helyzetet foglalja el. Amint a közeledő vonatnak első (30) kereke a (32) ütközőn, túlhalad úgy, a (64) és (15) súlyokat a (61) huzal fölhúzza .Eközben a (15) órasúlynak (55) ütközője neki üt­közik az (54) karvégnek, miáltal egyfelől az (51) szögemelőkarvég, a (26) tárcsat elengedi, másfelől pedig az (56) horog a (64) súlyt az (57) helyen rögzíti; ebben a helyzetben azonban már a (73) kilincs­meghosszabbítás is neki ütközött a (74) ütközőnek, miáltal a (64 és 15) súlyok kö­zötti kapcsolat a (71, 72) helyen megszű­nik és a (15) súly lefelé mozoghat. Azál­tal az egész mű forgásba jön, mindaddig, míg a (26) tárcsának (52) kivágása az (51) karvéghez nem ér, mely ezen ki­vágásba a ráműködő rúgóhatás folytán beugrik és ezáltal a további mozgást be­szünteti. Ezáltal egyidejűleg az (56) horog is visszafelé mozog, (57) helyen szabadon engedi a (64) súlyt, mely lesiklik és a (15) súlyba ismét bekapcsolódik. 3—5. ábrák mutatják a (15 és 64) súlynak, va­lamint az (56) horognak különböző vi­szonylagos helyzeteit. A sorompó előtti és mögötti (32) üt­közők 1. ábrán pontozottan fültüntetett módon a (64) súlylyal közvetlenül van­nak egy-egy (61, 81) kötéllel összekötve. Amint tehát a vonat a második ütközőn is túlhaladt, úgy az egész folyamat meg­ismétlődik és a sorompórúd ismét kinyí­lik. A (64) súly legalsó helyzetét csakis ak­kor érheti el, ha a teljes vonat túlhalad a (32) ütközőn, mivel a vonat kerekei ezen ütközőt állandóan lenyomva tartják és így ezen ütköző a (64) súlyt a vonat elha­ladása alatt lebegő helyzetében tartja

Next

/
Oldalképek
Tartalom