63357. lajstromszámú szabadalom • Önműködő szellőzőberendezés

A találmány egy további lényeges része az, hogy az épület belsejében a szellőző nyilások kell'ő méretezése által, mint azt alant részletesen megmágyarázzuk, a levegőt a vízszintes áramlási iránytól lefelé « és fölfelé eltérítjük úgy, hogy az épület helyiségeinek levegője teljesen kevertetik, illetve megújíttatik. Ezen cél elérésére három oly légvezeték-rendszer vagy szellőzőnyilás-rendszer összeműködéséhez folyamodunk, melyek nem egy- és ugyanazon falon, hanem a helyiség különböző részeiben különböző szintekben vannak elrendezve s keresztmetszeteik oly méretezésüek, hogy a föllépő légáramok különböző irányokban áramoljanak. A találmány értelmében a három légnyilásrendszert egyrészt a szellőzendő helyiség mennyezete alatt, továbbá az ablakparapetek alatt vagy 0.60—2 rn. közti magasságban, másrészt pedig az ajtószárnyak fölső és alsó részében, vagy az ajtótok alsó és fölső részében rendezzük el. Biszonyos esetekben, különösen hajórekeszek vagy pincehelyiségek szellőzésére célszerű a helyiségek alsó részében megromlott levegő hatákonyabb eltávolítására a helyiség alsó zónájában fokozott áramlást létesíteni, pl. a padló fölött elrendezett nyilások révén s a romlott levegőt külön csatorna révén eltávolítani. A csatolt rajz a berendezés néhány foganatosítási példáját mutatja. 1. ábra ugyanazon emeleten lévő helyiségek szellőzését tünteti föl; 2. és 3. ábrák homloknézetben és metszetben mutatják a mennyezet alatti nyilasokat, míg a 4. és 5. ábrák ugyancsak homloknézeiben és metszetben a riyilás ellenlapját tüntetik föl. 6. és 7. ábrán az alakpadka alatti levegőnyilás nézetben és metszetben, 8, ábrán pedig a megfelelő ellenlap homloknézetben van föltüntetve. 9—11. ábrák az ajtók, illetve ajtótokok alsó és fölső részében elrendezendő tolókák három példáját mutatják, míg a 12—14. ábrák a megfelelő ellenlapokat tüntetik föl. ' 15. ábra a tolókáknak egy ajtón való elrendezését mutatják. 16. és 17. ábrák Az ablakpadka és a mennyezet alatti légvezetékek elrendezését ábrázolják. 18. és 19. ábrák egy vasúti kocsi szellőzését tüntetik föl, míg a 20. ábra az előbbi ábrák szerkezetével kapcsolatban használható, különben pincehelyiségek szellőzésére alkalmas berendezést mutat. Az 1. ábrából láthatjuk, hogy a találmány szerinti berendezés három (1), (2), (3) nyilásrendszer összeműködésén alapszik. Az (1) nyilások a szellőzendő helyiség (4) mennyezete alatt vannak elrendezve; a (2) nyilások az (5) ablakpadkák alatt, vagy 0.60—2 m. közti magasságban foglalnak helyet, míg a (3) nyilások a közfalakban az ajtók vagy ajtótokok fölső és alsó részében vannak kiképezve, mimellett az alsó és fölső nyilások eltérő keresztmetszetűek. A föltüntetett példánál a (6) és (7) helyiségek szellőzendők, melyeket a (8) folyosó s az e folyosóra nyiló (9) és (10) ajtók választanak el. A (9) és. (10) ajtók fölső és alsó nyílásai váltakozó keresztmetszetűek, vagyis pl. a (9)* ajtó alsó nyílásainak keresztmetszete nagyobb a fölső nyílásokénál és egyenlő a (10) ajtó fölső nyílásainak keresztmetszetével, míg a (10) ajtó alsó (3) nyilasai egyenlők a (9) ajtó fölső (3) nyílásaival. Ha már most föltételezzük, hogy az 1. ábrán látható épület baloldala a napsugaraknak van kitéve és a jobboldal ennek folytán árnyékban van, akkor a fönti magyarázat értelmében az épület jobb határfalában lévő (1) és (2) nyílásokon át a levegő az épület belsejébe hatol és az épület baloldalán az (1) és (2) nyílásokon át kilép. Ennek folytán az épület belsejében a jobboldaltól a baloldal felé haladó gyenge légáram keletkezik. Ha a közbenső falak (3) nyílásai mind egyenlő nagyok volná-