62901. lajstromszámú szabadalom • Kettőzött hatású gyorsítókészülék sűrített levegővel működő fékrendszerekhez
dugattyúja alá ömlik. Eszerint az (F) szabályozótartály az elosztó dugattyújának hasítékán keresztül rendes lökést kap, csakhogy kb. 0.1 kg.-mal kisebb 'nyomásút, mint aminő a fővezetéké, amely különbség a (22) szelep rúgóterhelésének felel meg, ellenben a (12) szelep zárva marad, s így megakadályozza, hogy az (F) szabályozótartány a (14) vezetéken át közvetlenül töltessék meg. A fékek meghúzása céljából a mozdonyvezetőnek a kezelésére bízott csaj) megfelelő elfordításával akkora helyi nyomáscsökkenést kell előidéznie, hogy az első kocsi kettőzött hatású gyorsító készülékének (2) alsó terében kisebb legyen a nyomás, mint a (21 ) térben, azaz az előidézett nyomáscsökkenésnek 0.1 kg.-nál nagyobbnak kell lennie. Ekkor az (5) diaíragma lesülyed, a (9) szelep rúgója hatása alatt záródik és a (10) szelep (amelynek rúgója úgy van méretezve, hogy a szelepet a fővezeték maximális nyomása ellenében is zárva tartja) nyitódik úgy, hogy a fővezeték levegője a (15) vezetéken át a (4) expanzió-térbe vagy közvetlenül a szabadba ömölhet. Hirtelen nyomásesés következik tehát be, minek folytán a (6) diafragma lesülyed és a (16) szelep megnyílik úgy, hogy a (B) elosztó dugattyúja alatt lévő, valamint a (24) és (25) vezetékek révén egymással közvetlenül közlekedő (21 ) és (31 ) terekben foglalt levegő a (17) nyílásokon közvetlenül a szabadba ömölhet ki. A (1) edény térfogatát úgy szabjuk meg, hogy az elosztó dugattyúja alatt hirtelen akkora nyomáscsökkenés következzék be, amely ezen dugattyú azonnali lesülyedését idézi elő. Mihelyt azonban a (2) és (3) alsó terekben a nyomás újra nagyobb les/, mint a (21 ) és (31 ) fölső terekben, a (10) és (16) szelepek záródnak, míg az expanzióedény az alsó részén alkalmazott kis (26) nyíláson kiürül. Elérünk tehát bizonyos gyenge kezdeti fékező hatást, amely hirtelen tovaterjed a vonat végéig, mert a fővezeték a fékezés folyamán az egyes elosztókhoz vezető elágazásoktól teljesen el van szigetelve, s így, ha benne a mozdony-. vezető a kezelésére bízott csap segítségével bármilyen mérvű nyomáscsökkenést idéz elő, az nagy sebességgel tovaterjed a vonat végéig éppen úgy, mintha a vonat csupa fékkel föl nem szerelt, hanem egyszerűen puszta vezetékkel ellátott kocsiból állna. A nyomáscsökkenés gyors tovaterjedése azután egészen rohamossá válik azon további nyomáscsökkenések folytán, amelyeket az egyes fékekkel fölszerelt kocsikon lévő gyorsító készülékek idéznek elő. Ha a fékek egy vagy több rendbeli meghúzása után a fővezetéket a fékek részben vagy egészen való meglazítása céljából újra megtöltjük, akkor, minthogy ebben a pillanatban mind a négy (2, 2\ 3, 31 ) teret ugyanaz a nyomás tölti be, a nyomásnak egészen gyenge növelése a fővezetékben, amely az utóbbinak elszigetelt volta következtében rohamosan végigterjed, elegendő arra, hogy a gyorsító készülék (5) diafragmáját fölemelje. A (16) szelep ugyanakkor zárva marad és erősen a fészkéhez szorul, ellenben a (9) szelepet megnyitja az (5) diafragma (7) vezérlő rúdja, a (12) szelepet pedig a (13) rúgó hatása ellenében fölemeli az (F) szabályozótartányban foglalt levegő, melynek nyomása nagyobb, mint a (21 ) és (31 ) terekben maradt levegőé. A szabályozótartány eszerint közvetlen közlekedésbe jut a (21 ) és (3') terekkel, következőleg az elosztó alsó részével és a mérséklő berendezéssel is. A levegő eme átömlése a szabályozótartányból az elosztóba vezető elágazásba egyébként azonnal megszűnik, mihelyt a (21 ) és (31 ) terekben és az elágazásban a nyomás egyenlővé Válik a részben vagy egészen megtöltött fővezeték nyomásával, mert ekkor az (5) diafragma, amely fölemelt helyzetében a (9) szelepet nyitva tartotta, vízszintes helyzetébe tér vissza, ami azonnal a (9) szelep záródását vonja maga után. Az egyes kocsik elosztójába vezető elágazás megtöltése a szabálvözótartányból tehát ugyanúgy megy végbe, mintha az a fővezetékből történnék,
