62859. lajstromszámú szabadalom • Újítások dugattyús mótorokon

tételi viszonyok kellő megválasztásával ezen (68, 59) géprész már a forgótolaltyú szükséges fordulatszámával, valamint, kellő irányban forog. Amennyiben a (73) géprésznek a (60) közös tolattyútükörhöz való viszonylagos helyzete elforgatás által változást szenved, változik a forgótolattyú fölékelése. A fel­ékelés ilyetén beállíthatása gyakorlatilag előnyös. A (73) géprész forgatható is s ak­kor részt vesz az áttételi viszony megálla­pításában. A fönt leírt módon létrejött önmagaban zárt és teljes áttételi szerkezet legelőnyö­sebben önálló vezérlő szervet képez és a forgótolattyút, egy annak esetleges ékelő­dését a mótorszerkezetre veszélytelenné tevő, a 7. ábrán a (76) acélgolyót a forgó­tolattyú (77) bemélyedésébe nyomó (75) rúgó által alkotott biztonsági kapcsoló szerkezet közvetítésével forgatja. Ez a biztonsági k,apcsolószerkezet természete* sen lehet egészen más is, sőt egészen el is maradhat a 8. áhra szerint, amelyen a (78) közös tolattyútükrön ágyazott (79) ve­zérlőszerv a (80) csaplyukkal bír, amely a (81) forgótolattyút az ahhoz szilárdan erősített (82) csap révén forgatja. A 10. ábra szerint magának a (87) tolattyú­tükrön ágyazott (88) forgótolattyúnak a teste van az áttételi szerkezet tokját ké­pező belső fogazású kerékké kiképezve. A 9. ábrán a (85) forgótolattyúhoz a föntrész­letezett (86) vezérlőszerv csavarokkal van szilárdan hozzáerősítve. A 12. (a, b) áb­rák a forgótolattyúk és hengerek, meg­felelő hossz-, illetve keresztmetszeteit mutatják. Amennyiben fontos az, hogy a lengő tö­megek súlya lehetőleg leredukáltassék, a dugattyú rudaknak a közös hajtórúdfejhez való minden irányú lengést biztosító mó­don történő kapcsolására az ismert megol­dásokon kívül előnyös a 11. ábrán föltün­tetett. Ennek segélyével a dugattyúrúdról az erők a közös hajtórúdra átvihetők anélkül, hogy a közvetítő alkatrészek ágyazásaik révén hajlításra igénybe lenné­nek véve, tehát aránylag könnyűek le­hetnek. Ezen kivitelnél az (52) dugattyúrúd al­kalmas módon az (53) hengeres csapba van erősítve, melynek (a, b) tengelye merőleges a dugattyúrúd (56) geometriai tengelyére s egyúttal úgy szerepel, mint egy kardancsukló egyik geometriai ten­gelye. Ezen (53) csap segélyével az (52) dugattyúrúd lengő mozgást végezhet az. (54) géprészben az (a, b) geometriai ten­gely körül. Az 54) géprész, amelyben az (53) csap ágyazva van, szintén csappá van kiképezve, melynek (c, d) geometriai ten­gelye metszi az (a, b) geometriai tengelyt s egyúttal reá merőleges. A (c, d) tengely a másik kardántengely szerepét játssza.. Az (54) csapnak ágyát maga az (55) kö­zös hajtórúdfej vagy egy ahhoz szilárdan erősített rész képezi. A dugattyúrúd len­gésének megengedésére úgy az (54) csap,, mint az (55) hajtórúdfej kellő (58, 57) ki­vágással bír. Az (a, b) és (c, d) geometriai tengelyek egymást metszése nem föltétle­nül szükséges. Az (54) rész előnyösen oly anyagból készül, hogy csésze szerepét is játszhassa. A közöshajtórúdfejnek, valamint az ah­hoz kapcsolt hajtórudaknak és dugattyúk­nak kúpos, lengő, és alternatív mozgásai bizonyos oly tömegerőket létesítenek, me­lyek a forgattyútengelynek valamely pil­lanatnyilag egyenletes szögsebességénél. , egy állandó nagyságú nyomatékra és eset­leg egy szintén állandó nagyságú ép a forgattyútengely geometriai forgásten­gelyére merőleges (centrifugális) erőre redukálható, mely nyomatéknak és erő­nek közös síkja mindig összeesik a foi­gattyútengely geometriai forgástengelye és a forgattyúcsap geometriai tengelye ál­tal megállapított síkkal, azaz más szóval a forgattyútengellyel együtt forog. Ennek folytán ezen nyomaték és (ha föllép) ezen: erő jelen találmány szerint oly módon egyensúlyozhatok ki, hogy a forgattyúten gelven egy ezzel együtt forgó más gépvé­szen (pl. lendítő kerék) két oly tömeget vagy tömegcsoportot helyezünk el, mely-

Next

/
Oldalképek
Tartalom