62847. lajstromszámú szabadalom • Önműködő egyensúlyozó berendezés forgó tömegek részére
4 — alakú X magasságú és (r) sugarú ürös tere higannyal van megtöltve, 13,60 0— hig a n y_ s tömeget tartalmaz. Ezt a tárcsát, a saját tengelyével párhuzamos és ettől 8 távolságban lévő tengely közül forgatjuk, ekkor a centrifugáliserő P, mely a higanyrészecskéket a tényleges forgási tengelyéről távolítja : F — Wa — r 13,60 0— kg.-erő és ebből g a tárcsában lévő higanytömegből egy oly egyenes hengert vágunk ki, melynek hosztengelye a tényleges forgási tengelybe esik és melynek palást fölületének nyomvonal a a 3. ábrának képsíkján az r—S sugarú (N) kör. Az ebben a hengerben lévő higany a tényleges forgási tengelyhez képest egyensúlyban van és ezért a különböző pontjai által kifejtett centrifugálerőnek hatása zérus. Az F centrifugálerő tehát a hengernek és a korongnak falai között lévő higany által kifejtett erőknek eredőjével egyenlő. Egyenlő ez az erő egy oly egyensúlyozó tömegnek visszaállító erejével, melynek sugara r, szélessége 1, mikor az S excentricitással forog a tengelynek geometriai középvonalához képest és melynek maximális excentricitása legalább is 3. Ha az excentricitás z, az ezáltal az egyensúlyozó tömeg által kifejtett visszaállító erő, <!> a következő egyenlet által van megadva : Az egyensúlyozó tömegben lévő higanynak tömege : r . / sV-L 13,600 A megengedett legnagyobb excentricitás, 8 az r sugárhoz képest mindig igen kicsi, miért is írhatjuk, hogy g . n'inrz 2l Megjegyzendő, hogy a tengely által hordott tömegek, a higanynak kivételével, vagy 1. az (x, y) tengelyhez (2. ábra) képest teljesen kiegyensúlyozott tömegekkel helyettesíthetők, mely eset itt nem jön számba vagy 2. helyettesíthetők két JA, J/.1 tömeg általy melyeknek súlypontjai az alkalmazandó két egyensúlyozó tömegnek az (x, y) tengelyre normális szimmetriasíkjaiban, az (x, y) tengelytől E, illetve B' távolságban fekszenek. Ha a forgás oly forgási tengely körül történik, mely az (y, y) tengelytől z távolságban van, a [j. tömegnek súlypontja az E—Z sugarú körön mozog. Az (x, j') tengelynek elmozdulásait csillapító erőknek az m, ml, u., p.1 tömegeknek intertianyomatékai által kifejtett erőkhöz képest mindig igen kicsinyeknek kell lenniök és ezért igen nagy megközelítéssel <t> — a w2 (s—z) miből a)" r m z / \ ^ és z — rm-|-jt vagyis az excentricitás z, mindig kisebb mint ó —!— mr Ha a forgó tömegeknek egyensúlyozására fix segédtömegek vannak elrendezve az m, r — JA, s féltételnek kell — teljesítve lennie. Minthogy pedig z-nek a föltevés érteimében mindig kisebbnek kell lennie S-nál, az adott esetben m r-nek legalább 2p.e-nál kell egyenlőnek lennie. Ez az önműködőségnek az ára, de nem nagy ára, mert a [te szorzat, föltéve, hogy az egyensúlyozandó szerkezet gonddal készült, mindig kicsi. A [A, e szorzatnak értékét nem ismerjük, de az m, r szorzatot mindig elég nagyra választhatjuk, hogy a 2[A, e szorzatnál bizonyosan nagyobb legyen. Ha ez a föltétel teljesítve van, tengely középvonalának a tényleges forgási tengelyhez viszonyított maximális § excentricitását vagyis azt az elmozdulást, melyet a tengely forgása közben végez, tetszőlegesen kicsire lehet választani.
