62673. lajstromszámú szabadalom • Eljárás erjeszthető cukrok előállítására

leppel van fölszerelve és a (13) szeleppel szabályozott (12) cső révén valamely gőzforrással van összeköttetésben. A gyakorlatban rendszerint több ilyen •főzőkazánt alkalmazunk együttesen akként, •hogy a vízgőzt vagy illó gőzöket bármelyik főzőkazánból a sorozat valamely más tagjába fúvathatjuk át. Evégből a (14) vezeték a főzőkazán-sorozat mindegyik tagjával ugyanolyan módon össze van kötve és pedig a (15) cső révén, amely egyfelől a (17) szeleppel fölszerelt (16) cső közvetítésével a gőzbevezető (9) csőnek a (11) záró és (13) szabályozó szelep közé eső részével, másfelől a (19) szelleppel ellátott (18) cső közvetítésével a (20) gőzelvezető csővel közlekedik. Ez a (20) cső az üreges (7) csapon keresztül nyúlik a főzőkazán belsejébe, ahol a (9) gőzbebocsátó cső meghosszabbításában fekszik és egy T-alakú (21) összekötő darab segítségével a (9) csőhöz van erősítve, de evvel nem közlekedik, amennyiben egy (22) vaklemez van a két cső közé iktatva. A (9) gőzbevezető és (20) gőzelvezető csövek egy (23) görbe csövet tartanak, amely a (21) T-alakú összekötő darab révén közlekedésben van a (20) csővel, de el van választva a (9) csőtől a T-alakú (25) összekötő darab megfelelő ágának nyílását elzáró (24) vaklemez segítségével. A (23) cső ívalakban a főzőkazán gőzterébe emelkedik és (26) lyuggatással van ellátva. Amint az 1. ábrán látható s a 2. ábrán szaggatott vonalak jelzik, a (23) cső a függőlegeshez képest kb. 45° alatt nyúlik fölfelé a főzőkazán tengelyétől. Ezen elrendezés eredményekép, amint a főzőkazán a 2. ábrán jelzett nyíl irányában forog, a (23) cső lényegileg merőlegesen áll a beadagolt anyag ferde fölszínére, tehát nemcsak a lehető legnagyobb mértékben benyúlik a főzőkazán gőzterébe, hanem egyúttal a lehető legkevésbbé van az adag súlya és nyomása okozta igénybevételnek alávetve. A (20) cső a főzőkazánon kívül eső részén egy (27) csővel közlekedik, amely az illó termékeket valamely alkalmas (28) hűtőbe vezeti. A (27) csőben egy (29) szelep, ekörül pedig (30) mellékvezeték van elrendezve, amelynek (32) szelepe kellő beállítás mellett lehetővé teszi a nyomásnak állandó értéken tartását úgy, hogy a hőmérséklet túlságosan nem emelkedhetik. A hidrolizáló szert a szelepes (33) csövön vezetjük be a főzőkazánba, amely cső a gőzelvezető (20) és (23) csövek belsejében fekszik és egy a főzőkazán gőzterében elhelyezett s a beadagolt anyag fölszíne felé irányított (34) szórófejben végződik. Az eljárás közelebbi megvilágítására az alábbiakban példaképen leírjuk annak egyik alkalmazási módját gyantás fa kezelésére. A főzőkazánt nedves fürészporral vagy faforgáccsal töltjük meg, de csak annyira, hogy a (9) gőzbebocsátó cső be legyen födve, azonban az ívelt (23) kivezető csőnek lyuggatott része szabadon maradjon. Ezután a főzőkazánt elzárjuk és forgásba hozzuk, majd a tengelyirányú lyuggatott (9) csövön megfelelő nyomású gőzt vezetünk a beadagolt massza belsejébe, miáltal a fa hőmérséklete a terpentin vagy hasonló illó anyagok lepárlásához szükséges hőfokig emelkedik, de egyúttal kell, hogy alúl maradjon azon a hőfokon, amelyen már a cellulóza bomlása bekövetkezik. Magas hőfokon tudvalevőleg a cellulóza bomlása folytán jelentékeny mennyiségű ecetsav, továbbá kátrány- és fenólvegyületek keletkeznek. Ennélfogva a hőmérsékletnek nem szabad az 1,4—2 atm. nyomású gőz hőfokán fölül emelkednie, azaz vagy ilyen, vagy ennél alacsonyabb nyomású gőzt kell használnunk. Ha most a (29) szelepet nyitva tartjuk, a terpentin s a vízgőz a (26) lyuggatáson a (23, 20, 27) csőrendszerbe s innen a (28) hűtőbe jut, ahol a terpentin és minden egyéb illó termék lecsapódik. A lepárlást mindaddig folytatjuk, míg lényegileg az egész terpentin el nem távozik. Ekkor a gőzbevezetést megszüntetjük, a (29) kivezető szelepet 2árjuk és a hidrolizáló szert vezetjük be a (34) szórófejen a főzőkazánba. A hidrolizáló szert előnyösen lényegesen alacsonyabb hőmérséklettel vezetjük be, mint aminő a fa hőmérséklete, amely a leírt kezelés folytán a víz forráspontjánál maga-