62392. lajstromszámú szabadalom • Öngyúladó villamos gyertyák

— 4 lyetet. kanócmasszák alkatrészei gyanánt is használnak, pl. kálciumfluorid, ceriumfluorid stb. melyek továbbá még azon előnnyel bírnak, hogy egyúttal a fényívre kedvező befolyást gyakorolnak. Ezen higítószer mennyiségének kellő megválasztásával a közbenső réteg fényív által hevített részének vezetőképessége tetszés szerint szabályozható, amint az éppen a biztos gyulladás elérésére szükségesnek mutatkozik, anélkül, hogy a gyújtómassza túlgyors elhasználását idéznök elő. Hasonló viszkózus vagy zselatinozus, ill. kolloidális vagy tapadó sóoldatokat a máiemlítetteken kívül más többértékű fémekből állíthatunk elő, pl. tóriumból, báriumból mágnéziumból, krómból, vanadiumból stb., amelyek szintén használhatók. A találmány nem szorítkozik csupán az ezen leírásban kiragadott példákra, hanem egész általánosságban felöleli mind azon pektozus, kolloidális, illetve tapadó sók használatát, melyeket többértékű fémek orgános savakkal alkotnak; különösen alkalmasak mint már említettük, azon savak sói, melyek hevítés alkalmával kevés vagy semmi szenet sem hagynak hátra és vezető alacsony oxidokat vagy karbidokat vagy nitrideket stb. alkotnak. Természetes, hogy az egyes vegyületek helyett, több idetartozó vegyület tapadó keverékét is használhatjuk. Minthogy éppen vegyületek keverékei tudvalévően nehezebben kristályosodnak, mint az egyes komponensek, ennélfogva keverékek alkalmazása gyakran előnyöket nyújt. Ha higítószer gyanánt fluoridokat, ill. a már említett kálcium- vagy ceriumfluoridokat használjuk, akkor rendszerint szilárd, tömör, jól . tapadó masszákat k&punk. A közbenső massza különösen a gyűjtőmassza összefüggő vagy fölosztott alakban is pl. bordák vagy szálak alakjában használható, melyek az egyik elektródától a másikig ' nyúlnak és vagy párhuzamosan vagy zegzugos alakban, vagy csavarvonal alakjában stb. lehetnek elrendezve. Ha ezen elrendezésnél a hídképző masszában az említett új kötőanyagok egyikét alkalmazzuk, akkor a szálakat vagy rudakat oly anyagokból készíthetjük, melyek már eredetileg jól vezetnek, melyeket azonban a kötőanyag & széntől elszigetel. A magas hevítés folytán a kötőanyag vezetővé válik úgy, hogy a kontaktust a (hidat) előidézi. A gyertyák összeállításánál a következőképpen járhatunk el. A szálakat pl. vékony fémhuzalokból pl. nikkelhuzalból készítjük,, azokat zeg-zugos vagy spirális alakba hozzuk, az elektródákat legalább is egymással szemben fekvő oldalaikon a már eredetileg szigetelő, előbb ismertetett masszával bekenjük és a megfelelően alakított fémhuzalt az: elektródák közzé betoljuk vagy benyomjuk. Szárítás után a gyertya használatra kész. Úgy is eljárhatunk, hogy a fémhuzalt, pL a fémspirálist először az egyik elektródával pl. a pozitiv elektródával tetszőleges módon (pl. tisztán mechanikai úton, zegzugos alakú fonalaknál pl. becsiptetés útján stb.) szilárdan összekötjük és azután szorítjuk bozzá a másik elektródát, miután azt az érintkezési fölületet, melyet ezen második elektródának a huzallal meg kell tartania, a már eredetileg szigetelő gvújtómasszával, mely előnyösen tapadó, bekentük. A huzal tehát mindkét elektródától gyújtómasszával elszigetelhető, azonban az egyik elektródával már kezdettől fogva is vezetően lehet összekötve és csak a második elektródától elszigetelve, mely eredetileg nem vezet, azonban a gyertya égése közben, előnyösen a fényív közelében vezetővé válik. Fémhuzal helyett szénszálak is használhatók, pl. olyanok, mint amilyeneket izzólámpáknál használnak. A szénszálak természetesen fölületükön vékony fémhártyával is bevonhatók, hogy pl. elégésüket megnehezítsük. Összefüggő zeg-zugos alakú vagy spirális alakban tekercselt huzal helyett természetesen egyes, tetszés szerint alakított huzaldarabokat vagy huzalgyűrűket stb.-t is használhatunk, úgyszintén megfelelően csákozott vékony fémlemezeket vagy szénből vagy metallizált szénből készült meg«