62108. lajstromszámú szabadalom • Szerkezet valamely lengő testen fölfüggesztett inga egyensúlyi helyzetének föntartására
- 5 — szánva a leírt szerkezet), igen nagyok és iiehezek, a merülő mozgások (lengések) a gördülő és bukdácsoló mozgásokhoz viszonyítva rendszerint igen csekélyek; az alábbi vizsgálódásnál tehát ezen merülő mozgások, melyek még az esetben is, ha ugyanolyan rendű nagyságúak lennének, mint a gördülő és a bukdácsoló mozgások, csak egészen jelentéktelen befolyást gyakorolnának, teljesen elhanyagolhatók lesznek. De a bukdácsoló mo2gás is elhanyagolható, mert az itt szóba jöhető hajónemeknél a hajónak aránylag jelentéktelen, mindenesetre csak igen kis forgásaira vezet, melyek az ágyúk irányításánál és hasonló esetben alig hatnak különösen, zavarólag közre. Bár nem okozna semmi nehézséget ezen bukdácsoló mozgás befolyásának kiküszöbölése, a leírt szerkezetnél mégis lemondunk erről, minthogy a gyakorlat szempontjából elegendő, ha csupán a gördülő mozgás befolyását egyenlítjük ki. Ehhez képest az alábbi vizsgálódásnál föltételezzük, hogy a hajó csak gördülő mozgást végez. Olyan hajók, melyek, mint a páncélos hajók, igen nagy tehetetlenségi és aránylag kis stabilitási nyomatékkal bírnak, a tenger vizében haladva tudvalevőleg majdnem pontosan ugyanazon törvény szerint végzik eme gördülő mozgásukat, mint a nyugalomban lévő vízben, nagy megközelítéssel tehát úgy lengenek, mint valamely közönséges inga. Ha azon szöget, mellyel a hajó, gördülése alkalmával, a (t) időpontban középállásától eltér ©-vei, © legnagyobb értékét pedig ©„ -lal, továbbá egy teljes lengés (állandó) időtartamát (T)-vel jelöljük, akkor az inga törvénye szerint ezen mennyiségek közt a következő vonatkozás áll fönn _ 2 TC 9 = ©„ . SÍD. — t vagy ha V > . jelöljük, © = <p0 sin . \ . t 3. Az 5. ábrán (m) az (A) főinga fölfüggesztési pontjának, azaz a (cl) és (al) csapok tengelye metszéspontjának helyzetét jelzi p hajó középállásánál, míg (ml) ugyané pont helyzetét mutatja akkor, ha a hajó az (o) ponton keresztülmenő lengési tengelye körül 9 szöggel elfordult. Föl kell tételeznünk, hogy a hajó forgási szögei a gördülő mozgásnál kicsinyek (körülDelül 10*-nál kisebbek). Ez esetben folvehetjük, hogy az (m) pont megközelítőleg egy (m b) egyenesben mozog, mely az (o m) egyenesre merőlegesen áll és hogy (p) összgyorsulása megközelítőleg egyenlő az 1 ^ J tangenciális gyorsulással, ha (1) az (m) pontnak az (o) lengési tengelytől, mert (m o) távolságát jelenti. A (3) egyenlet tekintetbe vételével ekkor kiadódik, hogy p = — 1 . o0 . Xa sin . \ . t . 4. vagy ha 1 • fo X2 = Po 5. jelöljük, p = — p„. sin . X . t. Tegyük föl, hogy a (B) ágyútorony valamely tetszőleges szögállásba lengett ki. Tekintsük az ágyútorony középállásának azon állást, melynél az (al) csapok tengelye a hajó és az (A) főinga nyugalmi helyzetében a hajónak az (o) ponton (5. ábra) keresztülmenő lengési tengelyével párhuzamos* Az ágyútorony szögállását tehát azon a szög jelzi, melyet a hajó és az (A) főinga nyugalmi helyzetében az (al) csapok tengelye a lengési tengellyel képez. Ha a hajó lengései alkalmával az (A) főinga függélyesen lecsüng, a Őardanikus fölfüggesztés (C) kerete, az ágyútorony tetszőleges szögállása mellett, általában úgy az (A) főingához képest az (al) csapok tengelye körül, mint a (Bl) ágyazó tuskókhoz képest a (cl) csapok tengelye körül kell^ hogy lengjen. Ha azon szöget, mellyel a (C) keret az (al) csapok tengelye köpül végbemenő lengései alkalmával középállásából a (t) időpontban kilengett, 9rgyel, azon szöget pedig, mellyel a (C) keret a (cl) csapok tengelye körül végbemenő lengései alkalmával középállásából ugyanazon pillanatban kilengett, 93 -vel jelöljük, akkor, t
