62036. lajstromszámú szabadalom • Önműködő vasúti kocsikapcsoló

tak, hogy a kapcsolószerkezet két fele között az érintkezés megszakadt, s azok kezdeti helyzetükbe estek vissza. Ellenkező esetben, azaz ha a kapcsolószerkezet két fele érintkezésben marad, az összekapcsolódás még a kocsi meglökése folyán sem következhetik be, ami tolatáskor igen nagy fontosságú. Hogy a kapcsolószerkezetet a működésből kiiktassuk, a külső láncszemet a kocsihorog szájából kiemeljük, amikor is a kapcsolószerkezet megfelelő fele a kocsihorog alatt csüngve marad. Ekként a kocsihorog szája szabaddá tétetik, s a kocsi tetszőleges más szokásos, nem önműködő kap•csolószerkezettel fölszerelt kocsival köthető össze. A manapság használatos, nem önműködő kapcsolószerkezetnek az a sajátsága, hogy a lánc a középesavar meghúzása révén rövidebbre vehető, szintén megvalósításra került a második kivitelben, ahol t. i. kettós ünműködő záródással történt gondoskodás: az első záródás még az ütközők összeütközése előtt, a második pedig az összeütközés pillanatában, vagy akkor következik be, amikor az ütközők már bizonyos mértékbefelé nyomódtak. A mellékelt rajzon a kocsikapcsoló első kiviteli alakját a 1—12. ábrák, második kiviteli alakját pedig a 13—24. ábrák tüntetik föl. Az első kivitelre vonatkozó 1. ábra a bekapcsolt bekapcsolószerkezet elüinézete, a 2. ábra az 1. ábrának megelelő fölülnénézet, a 3. ábra a kapcsolószerkezet egyik beállított felének elüinézete, a 4. ábra a kapcsolószerkezet egyik lefelé lógó felének elüinézete, az 5. ábra a kapcsolószerkezet két felének elüinézete bekapcsolódásuk előtt, a 6. ábra ugyanannak átmetszett fölülnézete, a 7. ábra a kapcsolószerkezet összekapcsolt két felének átmetszett fölülnézete, a 8. ábra a kapcsolókeret egyik felének részleges keresztmetszete, a 9. ábra a haránt tolókának nézete a láncszemek csapjával, a [ 10. ábra a haránttolóka nézete, a 11. ábra ugyanannak hosszmetszete, végül, a 12. ábra a keretnek és a közbenső rudazatnak alulnézete. Az önműködő kocsikapcsoló egy kapcsolókeretből, egy önműködő zárószerkezetből ós egy, a kapcsolásnak kézzel végzendő oldására való készülékből áll. A kapcsolószerkezetnek két kocsira erősített két fele kölcsönösen egymásba kapaszkodik. A mindegyik kocsi homlokoldalán elrendezett kapcsolókeret (5, 6. és 7. ábra) egy négyszögletesen alakított (1) darabból, amely a kapcsolószerkezet egyik felét alkotja, s két ehhez csatlakozó, hasítékokkal ellátott (2, 3) karból áll (2. ábra). Ezen karok a kapcsolókeretet eltolhatóan a (6) lánccal kötik össze, mely a (H) kocsihorogba van akasztva, s amelynek (5) csapján a keret a (2, 3) karok kivágásaiban tovacsúszhat. A (6) lánc másik végén négyszögletes (7) szemben végződik, amely a (8) nyúlványnyal van ellátva és az (1) kapcsolófej megfelelő (9, 10) nyílásaiban vezetődik. A (7) szem ezenkívül még egy (11) haránttolóka (5. és 11. ábra) (14) hasítékán is áthatol, * amely tolóka az (1) kapcsolófej négyszögletes (21) nyílásában a vonótengelyhez képest harántirányban mozog. A (11) haránttolókán két (12) és (13) bemetszés van, amelyek a (7) láncszem (8) nyúlványával működnek együtt akként, hogy a (8) nyúlványt a keret súlya és egy (42) rúgó az egyik vagy másik bemetszésben tartja. A (11) haránttolóka egyik végén rézsut haladó négyszögletes (17) hornyokkal van ellátva. (6., 7., 9. és 11. ábra.) Ezenkívül a (11) haránttolókára egy (18) pecek van rácsavarolva, amely a (19) fejjel és az alább leírandó (33) támasztórúddal együttműködő rézsútos (20) fölületekkel van fölszerelve. A (11) haránttolóka (18) pecke az (1) kapcsolófej kerekded (22) nyílásában mozog. A (22) nyílás két oldalán két (30) I és 31) nyúlvány van az (1) kapcsolófejen