61729. lajstromszámú szabadalom • Ívlámpa
féle szög alatt helyezkedhetnek el, mimellett fölfüggesztési pontjuk egymástól állandó távolságban marad, bármilyen is a szénrudak hossza. Minthogy a szénrudak súrlódási együtthatója lényegesen változó, szükséges, hogy a lámpa jó működése céljából, a V-szenek elegendő nagy túlsúllyal láttassanak el a mozgatásukhoz elméletileg szükséges súlyhoz képest. Minthogy másrészt ezen szénrudak átmérője aránylag csekély, és különösen a megindításnál lényegesen hosszúak, ezen rudak nagy rugalmassággal bírnak. Ezenfölül súlylyal lévén terhelve és fölső részükkel állandó távolságban lévén tartva egymástól, ezen szénrudak rugalmasságuk következtében befelé fognak hajolni és így a szög, melyet csúcsuk képez, hegyesebb lesz, ennek folytán a szénrudak mélyebben hatolnak az érintkezési lemez belsejébe és így az ív a kelleténél távolabb lesz ezen lemeztől. Ezen hátrányt a találmány értelmében azáltal küszöböljük ki, hogy a tulajdonképeni érintkezési lemez fölé egy vezetőlemezt helyezünk, mely meggátolja a szeneket, hogy befelé hajoljanak és a szeneket az érintkezés pontjától egy bizonyos távolságra egyenes vonalban tartja, miáltal az ív és az érintkezési lemez közti távolság változásai előre meghatározott mértékben korlátozhatók, mely távolság a készülék egyes részeinek viszonylagos méreteitől függ. Oly célból, hogy a szétválasztó rudacskát ne kelljen nagy pontossággal a vízszintes síkban beállítani és hogy a két szénrúd reakcióját és az eltávolodás hatását kiegyenlítsük, célszerű a rudacskát a vízszintes síkban mozgathatóan szerkeszteni, mimellett a síkban való elmozdulásai kellőképen határoltatnak. Az egy rúdból álló pólusnak a találmány értelmében való fölfüggesztése a meggyújtást a legegyszerűbb eszközökkel teljesen biztosan teszi lehetővé. Á meggyújtás az •elektródák szétválasztása által történik; az egyszerű pólus saját súlyánál fogva eltávolodik a V-szenektől, ha egy, a meggyújtásnál a táplálóáram által működtetett szerkezet súlya ez utóbbiak érintését megszünteti. Ha, az ívnek a szenek csúcsán való megtartása céljából, mágneses fúvót alkalmazunk, melyet egyenlő számú csavarulatokkal bíró tekercselések képeznek, az ív nem helyezkedik pontosan a szenek függélyes szimmetria síkjába, hanem attól egy kissé kihajlik. Az ív ezen elhelyezkedése ezen lámpáknál nagy hátrányt képez, mivel egyenáram alkalmazásánál az egyik elektróda szenei egyenlőtlenül fegyasztatnak az ív ezen elhajlása következtében; váltakozó áram alkalmazásánál a hátrány szintén lényeges, mivel az ív az áram minden fázisánál a középhelyzettől kétoldalt kileng és így a lámpa nem ég nyugodtan. A találmány értelmében ezen hátrányt azáltal küszöbölhetjük ki, hogy a mágneses fúvó tekerületeit keresztezve fektetjük és különböző számú tekerülettel látjuk el, miáltal az ívet a szenek szimmetriasíkjába visszavezetjük és így az egyúttal mindig nyugodtan egy helyben marad. Ily módon sík szöget képezünk, melynek hajlása az ív felé 90°-nál nagyobb. Ezen két tekerület mezőinek eredője vízszintes és így elektromágneses reakciója folytán az ívet, mely a két tekerület képzelt metszési vonalával párhuzamos, mindig a szenek csúcsa felé szimmetrikusan lefelé szorítja. A csatolt rajzokon a találmány egy példaképem kiviteli alakja van föltüntetve és pedig oly lámpánál, melynek egyik pólusát két egymással érintkező szénrúd képezi és a másik pólust egyetlen szénrúd képezi. Az 1. ábra a lámpa távlati nézete; a 2. ábra a lámpa hosszmetszete az ívre merőleges síkban; a 3. ábra hasonló metszet a 2. ábra síkjára merőleges síkban; a 4. ábra azon tünet vázlatos föltüntetése, mely hosszú és vékony szénrudak alkalmazásánál föllép; az 5. ábra a szétválasztó rudacska hatásának hasonló föltüntetése; a 6., 7. és 8. ábra a szétválasztó rudacska egy kiviteli alakjának hosszmetszetei és alaprajza ; a
