61729. lajstromszámú szabadalom • Ívlámpa

9. ábra a mágneses fúvó szerkezetének perspektivikus vázlata; a 10. és 11. ábra ezen fúvó további magyarázó vázlatai. A rajzokon föltüntetett lámpánál az ív az egyik pólust képező (a) szén és a másik pólust képező (b, bl) szénrúdpár között képződik. A (b, bl) szenek vezetésük folytán csúcsuknál érintkeznek ós csakis az e helyen keletkező ív okozta fogyásuk mértékében sülyedhetnek. Ezen szénrudak különös vezetését egyrészt a (c) tuskóra való támaszkodásuk eredményezi, mely az áramot a rudakhoz vezeti és másrészt a fölső részüket -széttartó (d, dl) rudak végzik, melyekre az (e, el) szorítók által szilárdan meg vannak erősítve. A (d, dl) rudak (f és fl)-nél egy (g) haránttartóra csuklósan vannak erősítve, mely a (h, hl) csövekkel van szilárdan összekötve; utóbbiak az (i, il) rudakon csúszhatnak, melyek a fölső (j) gyűrűvel ós az alsó (k) lemezzel együtt a lámpa vázát képezik. Az (a) szénrúd az (1) szorító és (m) rúd segélyével azon szánra van függesztve, mely a (g) haránttartó és a (h, hl) csövek által képeztetik; ezen szán lefelé mozgását a (b, bl) szenek fogyasztása szabályozza. Ha már most az (a) szénnek a megfelelő vastagságot adjuk, akkor annak csúcsa mindig ugyanazon magasságban a két (b, bl) szén csúcsával szemben marad. Az (a) szénrúdhoz az áramot az (m) rúd (n) kábel segélyével vezeti. Az (a) szénrúd nem lóg függélyesen, mivel az (m) rúd fölső részén, mint azt az 1. ábra mutatja, egy könyökdarabbal bír, ennek folytán az (a) rúd csúcsa önműködően eltávozni igyekszik a (b, bl) szenektől, ha a lámpa függélyesen lóg; a maximális eltávolodást az (o) tuskó szabályozza (1. és 2. ábra). Az (a) rúd ezen eltávolodó igyekezetével szemben működik a (p) lemez (1. és 2. ábra), mely (q) körül lengethetgen van ágyazva. A (p) lemez az (r) rúd súlya által fölfelé lengetve, a szénrudakat egymással érintkezébe hozni igyekszik. Az (r) rúd az (s) elektromágnes magjának folytatását képezi, mely mágnes tekerülete az ívvel sorozatosan van kapcsolva. Ha a lámpa árammentes, akkor az (s) elektromágnes magját elereszti és az (r) rúd súlya a lámpa pólusait érintkezésbe hozza. Ily módon a lámpa minden pillanatban meggyújtható, ha az áram nem halad -a lámpán keresztül. Ha az áramot bekapcsoljuk, akkor az (a) mágnes a magját fölemeli, a (p) lemezke az (a) szenet fölszabadítja, mely önműködően elleng az (o) tuskó felé, miáltal az ív keletkezik és a lámpa meg van gyújtva. Mint már föntebb jeleztük, a (b, bl) szenek, melyek a lámpa egyik pólusát képezik, bizonyos rugalmassággal bírnak, különösen ha hosszúak és vékonyak és minthogy fölső részükön egymástól állandó távolságban tartatnak, előfordulhat, hogy a szón súlya folytán, melyhez erősíttetnek, a 4. ábrán teljes vonallal jelzett alakot vehetik föl; ahelyett, hogy a pontvonallal jelzett alakot mutatnák. Más szóval ezen szenek befelé hajolhatnak és (B) érintkezési pontjuk, mely a V-alak alsó csúcsát képezi, (Bl)-ig juthat és így a (c) érintkezési lemeztől eltávolodik, még pedig oly mértékben, mely a szénrudak által képezett szög nagysága, a rudak rugalmassága és a szén súlya szerint elég nagy lehet ahhoz, hogy a lámpa működését hátrányosan befolyásolja. Ezen hátrányt azáltal küszöbölhetjük ki, hogy az 5. ábra szerint a (c) lemez fölső fölületére, vagy a (c) lemez fölé egy közbenső (u) lemezkét vagy rudacskát helyezünk el, mely pl. a (c) lemezzel szilárdan össze van erősítve. Ezen (u) lemezke arra törekszik, hogy a szeneket a rendes helyzetben tartsa, mely a 4. ábrában pont vonallal, az 5. ábrábah pedig teljes vonallal van föltüntetve. A (b, bl) szenek által képezett V-alak (B) csúcsa és a szeneknek a (c) lemezzel való érintkezési pontja közti távolság természetesen igen rövid, miért is a szenek ezen részének rugalmassága nem bír semmiféle befolyással és így föltételezhetjük, hogy a három jelzett pont által képezett háromszög gyakorlatilag véve merev. Ily módon az ív és a (c) lemez közti távolság teljesen állandó, illetve ezen távolság pontosan meghatározható.