61711. lajstromszámú szabadalom • Villamos készülék folytonos vagy lökésszerű szögelmozdulások távjelzéséhez

' egy olyan szögben, mely sokkal kisebb, mint egy kétpólusú motornál hasonló mágnesáramlás teljes variációjára szükséges szög úgy, hogy a forgatónyomaték egy bizonyos szögnél, mely kisebb, mint amilyen két egymásután következő nyugalmi helyzet közt van, egy több pólusú motornál nagyobb, mint egy két pólusú motornál. Ha már most arról van szó, hogy a leírt berendezéseket nagyon lassan forgó mozgások átvitelénél alkalmazzuk, azon hátrány lép föl, hogy az átkapcsoló keféi jelentékeny időt vesznek igénybe, hogy a nem folytonos (25) gyűrűnek egyik szegmenséről a másikra jussanak, miáltal a kefék az átmeneti helyeken erősen szikráznak. Hogy ezen hátrányt megszüntessük, elegendő az átkapcsolót egy önműködő kilincsművel ellátni, mely a keféknek a szegmensek válaszvonalain való gyora keresztülhaladását eszközlik. A 13. és 14. ábrákon a föntemlített kilincsművel ellátott kapcsolónak fölülnézete és elölnézete van föltüntetve azon föltevéssel, hogy az átkapcsoló egy öt tekercselésű mótor működtetésére szolgál. Ennek megfelelően az átkapcsolót egy szigetelő hengerből alkotjuk, melynél a (26', 26", 26"', 26"", 26""') öt folytonos gyűrűn megfelelően a (27', 27", 27"', 27"", 27""') öt kefe csúszik s az öt részre osztott (25) gyűrűvel van ellátva, melyre az egymáshoz képest 180°-nyira lévő (32) és (34) kefék támaszkodnak, mimellett minden folytonos gyűrű a megszakításos (25) gyűrű egyik szegmensével összeköttetésben áll. Ily módon tehát hét kapocs van, melyek közül öt azaz (49', 49", 49"'. 49"", 49""') az öt folytonos gyűrűnek keféivel s az (50, 51) két kapocs a (32, 24) kefékkel áll összeköttetésben. Az első öt (49) kapocsról a mótor kapcsaihoz öt, a rajzban föl nem tüntetett vezeték vezet; az (50 kapocshoz a fővezeték tápvezeték jut; a fővezetékről pedig a következő két elágazás történik: a (171) vezeték a (32) keféhez vezet, míg a másik elágazás a mótor mágnes tekercseit táplálja ; az (51) kapocshoz a visszavezeték vezet, mely a (24) kefének és a mágnesmező tekercseinek vissza vezetékeit egyesíti. A kilincsműnek egyes részletei a 16. és 17. ábrákon van föltüntetve. A (48) szigetelőhenger az (52) üreges tengelyen lazán van fölhelyezve s ezen tengelyen szintén lazán van fölhelyezve az (53) tengelyen s egyik végén az (54) sugárirányú kart viseli. A (48) szigetelőhengeren az (55) korong van, melyben egy szektor hiányzik, aminek helyében az (54) kar mozoghat. Az (52) üreges tengely a másik végén az (56) tízágú csillagkereket hordja; az (58) rúgó hatása alatt álló és háromszögletű foggal biró '(57) csappanókilincs úgy működik, hogy a csillagkerék forgása közben elérte azt a helyzetét, mely a 16. ábrán (la)-val van jelölve,, akkor a csillagkerék rúgóhatása alatt egy fél foggal gyorsan előreförog, hogy ezáltal az (57) ütköző foga a két fog közt lévő mélyedésbe csappanhasson. Tegyük föl, hogy a csillagkerék a 15. ábrán föltüntetett helyzetének elsőjében van ; az (53) tengely a csillagkereken keresztülhaladó végén a* (60) sugárirányú karral biró (59) gyűrűt hordja. A csillagkeréknek ugyanazon oldalán, melyen a (60) kar csúszik, a (61, 62) két küllőszög van, melyek oly módon vannak elrendezve, hogy a (60) kar egy fél fogszélességnek megfelelő kilengést végezhet. Midőn a tangely az (y) nyíl irányában elkezd forogni, akkor úgy a csillag, mint az átkapcsoló hengere mozdulatlan marad s a (24) kefe állandóan a (25) gyűrűnek ugyanazon szegmensére támaszkodik. Ha az (53) tengely forgásakor a (60) sugárirányú kar a (61) szöggel érintkezésbe jutákkor ezen szög a csillagkereket elforogni kényszeríti s az (52) üreges tengelyen az (54) karnál fogva az átkapcsoló hengerét magával viszi, miközben az (57) csappanókilincs megemelkedik s a (25) gyűrű szegmensei mindaddig a (24) és (32) kefék alatt csúsznak, míg a csillagkerék a 15. ábrán föltüntetett harmadik helyzetbe nem jut, amikor is (57) fog a csillagkerék egyik fogának * hegyén van,* s a (24) kefe a (25) gyűrű szegmensei közt lévő válaszvonalhoz érkezett. Ha most a csillagkerék csak egy