61711. lajstromszámú szabadalom • Villamos készülék folytonos vagy lökésszerű szögelmozdulások távjelzéséhez

kicsit is előre fordul, akkor az (58) rúgó a «3appanókilineset visszahúzás által a 14. ábra negyedik helyzetébe csappantja, miközben az átkapcsolónak hengere oly módon forgattatik el, hogy a kefék az egymásra következő szegmenseken eltolódnak, inig <a (60) kar a (62) szöggel, mely a 15. ábra első helyzetét foglalta el, újra érintkezésbe jut; ezen folyamat ismétlődik, miközben az átkapcsoló mindaddig nyugalomban van, míg az (53) tengely a fél fogszélességnek megfelelő szöggel el nem fordult; ezután az átkapcsoló és a tengellyel együtt a fél fogszélességnek megfelelően elforog és hirtelen kicsappanással tovább forog oly szöggel, mely az előbbivel megegyezik. Föltéve, hogy a visszaforgás kezdetén, melynek egyes fázisai a 16. ábrán van föltüntetve, a készülék a 15. ábra negyedik helyzetében van, a (62) szöghöz nyomódó {60) kar a csillagkereket ugyan az (x) nyíl irányában elforgatja (16. ábra), de nem az -átkapcsoló hengert, mert mozgása közben az (52) kar, mely a két előbbi elem közt az összeköttetést létesíti, a korong támasztó fölületei egyikéről elmozdul. A 16. ábrán föltüntetett első helyzetben az (57) ütköző éppen ki akar csappanni, s az (54) kar az <55) korongon lévő kivágás másik oldalához támaszkodik úgy, hogy a kicsappanás pillanatában a csillagkerék elfordul s vele együtt a (48) henger, míg a 16. ábra második helyzetét el nem érte. Ha a forgás az (x) nyíl irányában tovább történik, akkor a (60) kar szabadon mozog s az (55) csillagkereket mindaddig állva hagyja, míg ez a (62) szöggel érintkezésbe nem jön, mint ez a 16, ábra harmadik helyzetéből látható. Ekkor mozgásba jön a csillagkerék és vele együtt a henger, minthogy az (54) kar ismét a henger korongjához nyomódik, s ha a kefe épp azon a ponton van, hogy a (25) gyűrű szegmensének választóvonalát elérje, akkor a henger kicsappan és hirtelen elforog. Ily módon mindkét irányban el lehet érni a henger csappanó mozgását. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Elektromotor folytonos vagy löketszerűen történő szögelfordulásoknak távjelzésére, azáltal jellemezve, hogy a mótor forgó részével összekötött átkapcsolónak folytonos gyűrűiről jövő áram által előidézett mágnesmező egy zárt tekercselés által van képezve, melyhez annyi áramlevezető csatlakozik, mint a hány gyűrű az átkapcsolón van, mimellett a polussarkak egy sima, folytonos, hengeres vasfölületet képeznek, mely a második tekercselés polussaruinak hengeres fölületeihez felel meg, amely a tekercselés irányát tekintve egy állandó értelmű mágnesmezőt képez, mimellett az első tekercselés különböző menetei oly módon vannak elrendezve, hogy részben egymás fölött vannak, miáltal a hengerfölület egy része két egymásután következő menetnek tehát az átkapcsolónak legalább is három egymásután következő helyzetének megfelelő mágnes áramkört átáramolni engedi. 2. Az 1. alatt igényelt mótor egy kiviteli alakja, azáltal jellemezve, hogy azon zárt tekercselés, mely a tekercselés me-' neteit tekintve a változó irányú mágnesmezőt előidézni, a horgony tekercselését, míg a zárt tekercselést a két ellentétes sarkakból alkotott induktor tekercselése képezi, mely tekercselésekben az áram folyton kering, s m«lynek polussarui a sima fölületű horgony hengerfölületét csaknem egészen körülveszik. 3. Az 1. alatt igényelt mótor egy kiviteli alakja, azáltal jellemezve, hogy azon mágnestér, melynek iránya a meneteket tekintve állandó, a horgony mágnestere, mely horgony két szivacsszerű polussarkakkal ellátott vasmagra szerelt tekercselésből áll, melyben az áram folyton kering, s mely horgony az induktornak hezgerés alakú nyílásában forgathatóan van elrendezve, mimellett az induktor egy zárt tekercselés által van képezve. 4. Az 1. és 3. alatt igényelt mótor egy kiviteli alakja, azáltal jellemezve, hogy